A pápaság intézményének történeti és bibliai igazolása mellett is, marad a kérdés, hogy: Isten, ugyan MIÉRT rendelkezett volna így?
1) A legrövidebb válasz:
Foglalkozz a tényekkel! Ha egyszer így rendelkezett, nem gondolod, hogy neki van igaza? :)
2) A legszebb válasz:
A mi dicsőségünkre rendelkezett így! Az, hogy egyes emberek rettentő fontos feladatot kapnak Isten terveiben, nem csökkenti Isten dicsőségét. Jézus persze mindent megtudna oldani egyedül is, és sokkal evangelizálna, mint az összes apostol és szent együttvéve. Ha belegondolsz, Jézusnak még a Biblia sem kéne... Sőt ezt a blogbejegyzést is jobban megírhatta volna mint én... De Istennek nem ilyen a stílusa, hanem sokkal alázatosabb, sokkal jobb :)
Gondolkozz róla ekként: Isten szeretete nem "súlytalan gesztus egy mindenható részéről", hanem ő igazából bizalmat fektet belénk, igazából feladatot ad. Isten olyan úr, aki meg akarja dicsőíteni az alattvalóit, és ezért osztozik teremtményeivel még a hatalmában is.
Isten, ha úgy tetszett volna neki, megtehette volna, hogy az ember különösebb közreműködése nélkül váltja meg az emberiséget, de a Szentírás tanúsága szerint ő munkatársaknak és bajtársaknak akar minket az üdvtörténet kibontakoztatásának művében - és ezért áldott legyen az ő neve!
3) A kulturális kérdés:
Az értetlenségünk nagy részt onnan ered, hogy a mai kultúra főárama a vallást személyes hitként értelmezi csupán, és bántó, sőt otromba a gondolatnak tűnik, hogy Isten egy erős jogokkal rendelkező vallási vezetőt rendelt az igazhitűek vezetésére. Pedig a kinyilatkoztatást erről csak a maga kontextusában (az idők teljességének és a zsidó nép kultúrájának a tükrében) lehet helyesen értelmezni - amelybe a Fiú megtestesült -, és nem a mai posztmodern, vagy bármely más kultúra alapján. Tájékozódnunk kell, hogy mi az autentikus értelmezése a Bibliának, és addig is felfüggeszteni az ítéletet!
5) De én azt hittem a megváltásom személyes...
A képlet nem egyszerűen az, hogy mindenki személyesen fogadja el Jézust! A teljes képlet az, hogy miután személyesen elfogadtuk Jézust, és a keresztségben újjászületünk a misztikus test részeként, legyünk teljes közösségben az általa alapított Egyházzal is, amelynek kormányzója, szintén Jézus megbízásából, Péter és utódai.
Belátható, hogy Jézus személyes elfogadása magába foglalja mindannak az elfogadását, amit ő elrendelt. És ha ennek része egy intézményhez való tatozás, és egy vezető pásztorfigura? Még ha nem is érti a szívünk egyelőre, az akaratunkkal elfogadhatjuk: ám legyen... Jézus kedvéért!
Az értetlenségünk nagy részt onnan ered, hogy a mai kultúra főárama a vallást személyes hitként értelmezi csupán, és bántó, sőt otromba a gondolatnak tűnik, hogy Isten egy erős jogokkal rendelkező vallási vezetőt rendelt az igazhitűek vezetésére. Pedig a kinyilatkoztatást erről csak a maga kontextusában (az idők teljességének és a zsidó nép kultúrájának a tükrében) lehet helyesen értelmezni - amelybe a Fiú megtestesült -, és nem a mai posztmodern, vagy bármely más kultúra alapján. Tájékozódnunk kell, hogy mi az autentikus értelmezése a Bibliának, és addig is felfüggeszteni az ítéletet!
4) A megváltás több, mint gondolod:
A helyesen értelmezett Szentírás alapján a megváltás nem csak személyes, ahogy azt a mai kultúra sugallná, hanem intézményi is, sőt korporatív (egyfajta szuperbiológiai értelemben): ugyanis az Egyház Krisztus teste.
Az Ószövetségben Istennek prófétái, papja, felkentjei voltak, és a választott népnek nem volt szabad megtagadnia az intézményes kereteket.
Az Újszövetségben Jézusnak apostolai vannak. Közülük egy, Péter külön jogosítványokat kap, melyeket a többi apostol, és az apostolok tanítványai tiszteletben tartanak. Ugyanis ők, lévén bennszülöttek az Ószövetség kultúrájában még ösztönösen értették, hogy Jézus intézményt alapított Péterre.
Miért gondolnánk hát, hogy ma, a keresztényeknek, az Újszövetség polgárainak, az új választott népnek szabad eltérnie a jézusi intézménytől, az Egyháztól?
Annál is inkább súlyos kérdés ez, mert az Egyház Jézus misztikus teste, aminek mi sejtjei vagyunk. Minden igaz kereszténynek szenvedélyesen ragaszkodnia kéne a test egészéhez és épségéhez.
A helyesen értelmezett Szentírás alapján a megváltás nem csak személyes, ahogy azt a mai kultúra sugallná, hanem intézményi is, sőt korporatív (egyfajta szuperbiológiai értelemben): ugyanis az Egyház Krisztus teste.
Az Ószövetségben Istennek prófétái, papja, felkentjei voltak, és a választott népnek nem volt szabad megtagadnia az intézményes kereteket.
Az Újszövetségben Jézusnak apostolai vannak. Közülük egy, Péter külön jogosítványokat kap, melyeket a többi apostol, és az apostolok tanítványai tiszteletben tartanak. Ugyanis ők, lévén bennszülöttek az Ószövetség kultúrájában még ösztönösen értették, hogy Jézus intézményt alapított Péterre.
Miért gondolnánk hát, hogy ma, a keresztényeknek, az Újszövetség polgárainak, az új választott népnek szabad eltérnie a jézusi intézménytől, az Egyháztól?
Annál is inkább súlyos kérdés ez, mert az Egyház Jézus misztikus teste, aminek mi sejtjei vagyunk. Minden igaz kereszténynek szenvedélyesen ragaszkodnia kéne a test egészéhez és épségéhez.
5) De én azt hittem a megváltásom személyes...
A képlet nem egyszerűen az, hogy mindenki személyesen fogadja el Jézust! A teljes képlet az, hogy miután személyesen elfogadtuk Jézust, és a keresztségben újjászületünk a misztikus test részeként, legyünk teljes közösségben az általa alapított Egyházzal is, amelynek kormányzója, szintén Jézus megbízásából, Péter és utódai.
Belátható, hogy Jézus személyes elfogadása magába foglalja mindannak az elfogadását, amit ő elrendelt. És ha ennek része egy intézményhez való tatozás, és egy vezető pásztorfigura? Még ha nem is érti a szívünk egyelőre, az akaratunkkal elfogadhatjuk: ám legyen... Jézus kedvéért!
6) "Hová mennénk uram?"
Hova mehetnénk, ha nem a katolikus Egyházhoz? A felekezeten kívüliség mai sztenderdek szerint is unbiblikus.
Ha meg más felekezethez megyünk, a tekintélyt ott is megtaláljuk. Minden közösség rendelkezik vezetőkkel és tanácsokkal (csakúgy mint az ősegyházban), hitvallásokat állítanak össze (csakúgy mint az apostolok), és a közösséget romboló elemeket kirekesztik (csakúgy mint Péter és Pál az Újszövetségben). De ezzel nincs is baj. A különbség igazából az, hogy a katolikus Egyház ezt Isten adta jog és rendszer szerint teszi, amiben a protestánsok nem vállalnak sajnos teljes közösséget. Imádkozzunk, hogy hazatérjenek!
Ha meg más felekezethez megyünk, a tekintélyt ott is megtaláljuk. Minden közösség rendelkezik vezetőkkel és tanácsokkal (csakúgy mint az ősegyházban), hitvallásokat állítanak össze (csakúgy mint az apostolok), és a közösséget romboló elemeket kirekesztik (csakúgy mint Péter és Pál az Újszövetségben). De ezzel nincs is baj. A különbség igazából az, hogy a katolikus Egyház ezt Isten adta jog és rendszer szerint teszi, amiben a protestánsok nem vállalnak sajnos teljes közösséget. Imádkozzunk, hogy hazatérjenek!
