Dr. Vigh Szabolcs A GYERMEKVÁLLALÁS ÉS AZ EGYHÁZI ELVÁRÁSOK című cikkére szeretnék válaszolni, és azzal három alapvető ponton vitatkozni, ugyanis a cikk olyasmit ajánl katolikusoknak, amit Ferenc pápa "a szeretet eltorzításának" nevez.
1) Vigh egyrészt félremagyarázza Ferenc pápát és a házastársi szeretetre vonatkozó katolikus tanítást
2) Másrészt a szerző kizárólag a földi boldogulásról gondolkodik, és fel sem veti a gondviselés vagy a természetfeletti kegyelem szerepét, sőt még az igazság alapvető kérdését sem érinti
3) Végül, az abortusz megelőzésének kérdéses módja a fogamzásgátlás, viszont az nem kérdés, hogy a fogamzásgátlás bűn-e
1) Először is tehát Ferenc pápa és a katolikus tanítás:
A szerző, azt hiszem, nem olvasta el elég alaposan Ferenc pápa Amoris Laetitia kezdetű apostoli buzdítását (AL), ha azt állítja, hogy "Ferenc pápa A szeretet örömében [AL] a fogamzásgátló szerekről egyáltalában nem beszél. Elődeinek erről szóló egyértelmű elítélését nem idézi". Ferenc pápa az AL 80. pontjában ezt írja a házassági aktusokról (és itt fontos, hogy nem a kapcsolat életre való általános nyitottságáról beszél, hanem az egyes aktusokról):
[...] a házassági aktus a nemzésre van rendelve a „saját természetéből kifolyólag”. A gyermek, aki születik „nem kívülről jön, mint valami ráadás a házastársak szeretetéhez, hanem annak a kölcsönös átadottságnak a szíve mélyéből fakad, mint annak gyümölcse és beteljesedése”. A gyermek nem a folyamat végén jön, hanem jelen van a szeretet kezdetétől, mint egy alapvető jellemzője, amit nem lehet megtagadni anélkül, hogy eltorzítanánk magát a szeretetet. A szeretet a kezdetektől fogva ellene van minden nyomásnak, hogy magába zárkózzék; nyitott a termékenységre, ami arra hívja, hogy felülmúlja önmagát. Ezért a férj és a feleség egyetlen nemi aktusa sem mondhat ellent ennek az értelemnek, még akkor sem, ha különféle okok folytán végül nem mindig fogan új élet belőle.
Ferenc pápa tehát nemhogy hallgat róla, hanem világosan megerősíti az Egyház fogamzásgátlás felett mondott ítéletét, mint erkölcsi rossz. Vigh Szabolcs utalásával ellentétesen az AL-ben lehivatkozott Humanae Vitae ezt így fogalmaz meg:
Ez a Tanítóhivatal által többször kifejtett tanítás azon az Istentől alapított, feloldhatatlan kapcsolaton nyugszik, amely a nemi aktus egyesülés és termékenységet adó jelentése között fennáll, s amit az ember saját kezdeményezésével nem törhet meg. [...] Hasonlóképp elítélendő mind a férfiak, mind a nők akár időleges, akár végleges szándékos sterilizálása. Ugyanígy elítélendő minden olyan cselekedet, mely akár a nemi aktus előtt, akár közben, akár természetes következményeinek kifejlődése során, akár mint célt, akár mint eszközt azt szándékolja, hogy a fogamzást lehetetlenné tegye. A következő érveket sem lehet felhozni a házasélet szándékos terméketlenné tételének érvényesítése mellett: „két rossz közül a kisebbet kell választani”...
A magukat haladónak gondoló katolikusok kedvenc hivatkozási alapja, a II. vatikáni zsinat a Gaudium et spes című fejezetében, melyet Ferenc pápa az AL-ben szintén hivatkozik, így ítéli el a fogamzásgátlást:
A hitvesi szerelmet igen gyakran megszentségteleníti az önzés, a hedonizmus és a meg nem engedett fogamzásgátlás. [...] Egyház azonban figyelmeztet arra, hogy nem lehet igazi ellentmondás az élet továbbadásának és az igazi hitvesi szerelem ápolásának isteni törvényei között.
Ferenc pápa apostoli buzdítását nem elég kulcsszavakkal végigkeresni, "vajon szerepel-e benne a birth control kifejezés?"; nem szerepel, de az elítélése ott van mégis, és ezt a konkrét ítéletet, ti. hogy a fogamzásgátlás "a szeretet eltorzítása", nem mérsékli az az általános lelkiismereti szabadságra vonatkozó passzus, amit Vigh idéz az AL-ből. Ferenc pápa nem helyettesíteni akarja a hívek lelkiismeretét, hanem formálni akarja őket, méghozzá úgy, hogy a "haladó" katolikusok is felfogják az AL 80. pontját. Ferenc pápától gondolom ezt nem lehet zokon venni...
2) Földi boldogulás vs. örök élet
Vigh cikkében azon gondolkodik nyíltan, hogy a katolikus tanítás miért nem praktikus: arra keresi a választ, hogyan lehet "a mai világban elérni a boldogságot". Nos, materialista keretek között valóban nem praktikus a kereszténység, ám ahogy Ady mondja, "élet s halál együtt mérendő", és természetfeletti, evangéliumi keretek között értelmezve, mindaz ami kinyilatkoztatott igazság (esetünkben ez: a nemi aktus egyesülés és termékenység aspektusa Istentől alapított [HV,VI.Pál pápa]) végső soron a legeslegpraktikusabb dolog a világon, mert az örök életünk múlik rajta.A már korábban is méltatott II. vatikáni zsinat ugyanott a következőket emeli ki a házassággal és a termékenységgel összefüggésben:
Mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy az ember életét és az életfakasztás feladatát nem lehet e világ kereteibe szorítani, mértékével mérni és csak ebből kiindulva értelmezni, hanem mindig figyelembe kell venni az ember örök rendeltetését is.Az ember örök rendeltetése pedig, a tanítást karikatúraként beállító érvekkel ellentétben, nem az, hogy mindenáron tíz gyereke legyen mindenkinek. Sokkal inkább az, hogy engedelmesen elfogadja a gyermekeket, akikkel Isten megáldja, akár kevesebbet, akár többet ad, mint amire mi vágyunk. Továbbá az ember rendeltetése, hogy legyen hite a gondviselésben, hogy menni fog, sőt így lesz a legjobb, és mindenesetre ne forduljon "meg nem engedett fogamzásgátlás"-i eszközökhöz, melyek "megszentségtelenítik" a házasságát.
Nem utolsó sorban elég lekicsinylő, áldozatra és erényre alkalmatlan képet fest a mai férfiakról és nőkről az a vélemény, hogy a házasságon belüli absztinencia lehetetlen időszakosan vagy akár permanensen is. Végül is arról beszélünk, hogy nehogy bűnt kövessünk el, ami az örök életünket veszélyezteti! A mai emberek épp úgy alkalmasak az erényre és a hősiességre, mint az elődeink, de ehhez célra van szükségük, a mennyek országára, mint vágyott végállomás, és nem az orvosi és szociológiai statisztikák alapján előrejósolt bukásuk hangosztatására.
Az absztinencia lehetséges és pont. Házasság előtt, vagy a fogadalmas életben is elvárjuk. Isten is elvárja. Néha a házasságban is el jöhet ennek az ideje. Egyesek mégis úgy beszélnek, mintha házasságban az intimitás szüneteltetése bűn lenne. De Istennek, az Egyház tanítása szerint, más fogalmai vannak a bűnről...
3) Abortusz ellen fogamzásgátlással?
Nem tudom Vigh Szabolcs miért gondolja azt, hogy a fogamzásgálás engedélyezése csökkentené az abortuszok számát katolikus körökben. Mert ugye a katolikus körökről beszélünk! A nem katolikusok eleve tesznek az Egyház tilalmaira... Viszont, aki annyira tanítás hű, hogy nem él nehézség esetén sem fogamzásgátlással, az ugyan miért vetemedne abortuszra, amit még inkább tilt az Egyház? Ez a látszólagos józan paraszti észen alapuló fordított összefüggés az abortuszok száma és a fogamzásgátló módszerek megengedettsége között teljes értelmetlenség.
Vannak róla publikációk és statisztikák, hogy a fogamzásgátlás éppenséggel miért növeli az abortuszok számát, de nem látom értelmét ebbe belemenni, mert katolikusok között beszélgetünk erről, és a fogamzásgátlás minden körülmények között bűn az Egyház szerint, márpedig az abortusz bűnét nem egy másik bűn keblünkre ölelésével fogjuk legyőzni.
Végezetül, hogy ott fejezzem be, ahol a vitatott cikk kezdte: a jó családi életre szóló tanítás szerves részét a katolikus tanítás kéne hogy képezze, és nem egy divatos erkölcsi rossz dédelgetése. Szentségre és ha kell mártíromságra vagyunk hívva, nem pedig az elvek fölötti alkudozásra!
11 megjegyzés:
Ferenc pápa korunk legnagyobb eretneke. Az sem kizárt, hogy szabadkőműves ami sajnos nem lenne az utóbbi száz évben egyedi eset.
Nézzünk egy friss írást Bergoglioról:
http://petersziklaja.ml/a-katolikusok-kerjenek-bocsanatot-a-melegektol/
Nem gondolom, hogy Ferenc pápa ezen mondata eretnek lenne. Noha valószínűleg különbözik a homoszexualitásról alkotott véleményünk, gondolom abban valamennyien egyetértünk, hogy az Egyház nem ítélheti el a bűnöst - csak a bűnt magát. Ferenc pápa szerintem tudatosan beszélt a homoszexuális emberekről (!) és nem magáról a homoszexualitásról.
Néhány apró megjegyzés a cikkhez:
A legjobb tudomásom szerint az Katolikus Egyház szerint a szexualitás nem kizárólagos célja az utódnemzés, ugyanúgy célja a kölcsönös örömszerzés is. A kiegyensúlyozott szexuális élet a házasság jó alapja lehet (ahogyan arról sokat ír Shmuley Boteach rabbi a Kóser szex című munkájában). Ez a két cél (nem szükségképpen) de lehetséges, hogy szemben állhat olykor egymással.
A fogamzásgátlás azért sem egyszerű téma, hiszen van olyan módszer amit az Egyház elismer (az un. naptár módszer) mely hatékonysága azért nem annyira rossz. Szerintem jogos kérdés, hogy ha azt lehet, akkor a többit (ami nem jár a már megtermékenyült petesejt zargatásával) miért nem?
Az abortuszhoz kérdéséről a cikk a következőket írja: "Ezek a szakemberek szeretnének sokat tenni az abortusz okozta egészségi és társadalmi károk csökkentése érdekében (...) Magyarországon éppen a megszokott társadalmi beidegződést kellene megváltoztatni, vagyis hozzászoktatni a nőket és férfiakat ahhoz, hogy ne abortuszt..." - vagyis a cikk nem kizáróan a katolikusokról beszél (akik körében én sem gondolom, hogy lehetséges opcióként merül fel az abortusz).
Ha elfogadjuk, hogy a a házassági aktus a nemzésre van rendelve a „saját természetéből kifolyólag”, úgy az emberi szervezet működését (ciklusok)megismerve, nem az lenne helyes, ha a terméketlen napokon nem élnénk házaséletet? Ebből a szempontból a TCST olyan, mintha megpróbálnánk kijátszani a Jóistent.
Kedves Palzso, a TCST-vel természetese vissza lehet élni bűnösen. A TCST nem alkalmazható pl kényelmi szempontok alapján, hanem komoly indok kell a TCST-re is. VI. Pál a Humanae Vitae-ban ezt írja:
10. A TERMÉKETLEN PERIÓDUSOK
Az Egyháznak a házassági erkölcsre vonatkozó ezen tanítása ellen ma felhozzák – mint már fentebb említettük –, hogy az emberi értelem feladata és joga uralni a természet erőit, s ezeket az erőket a maga javára megfelelő célra használhatja. Sokan fölteszik a kérdést: „Nem az volna-e észszerű sokszor az adott körülmények között, hogy a születést mesterségesen szabályozzák, ha ez az eljárás a család nyugalmához és békéjéhez hozzájárul, s biztosítja a már meglévő gyermekek jobb nevelési körülményeit?”
Erre a kérdésre nyíltan kell felelnünk: az Egyház mindenkinél előbb dicséri és ajánlja az emberi értelem használatát egy ilyen cselekvésben, amely az értelemmel felruházott embert oly szorosan összekapcsolja a Teremtővel, de ezzel együtt állítja, hogy ezt az Istentől megállapított rend tiszteletben tartásával kell tenni.
Ha tehát komoly indokok szólnak amellett, hogy szünet legyen a gyermekek születése között (ez az indok lehet a szülők testi vagy lelki állapota, vagy külső körülmények), az Egyház azt tanítja, hogy szabad a házasoknak követni a szervezetben adott periódusokat, csak azokban az időszakokban élvén a házaséletet, amikor a fogamzás lehetősége szünetel, s így oly módon szabályozhatják a születést, hogy az előbb kifejtett erkölcsi tanítást nem sértik meg.
Az Egyház hű marad önmagához és tanításához, amikor úgy ítéli, hogy szabad a házasoknak a terméketlen periódusokhoz folyamodniuk, miközben elítéli minden olyan dolog használatát, ami a fogamzást közvetlenül megakadályozza; jóllehet ez utóbbi eljárás mellett tisztességesnek és súlyosnak látszó érveket hoznak fel. A két eljárás ténylegesen nagyon eltér egymástól: az első esetben a házasok a természet által nyújtott törvényes lehetőséggel élnek, a másik esetben megakadályozzák, hogy a fogamzás a természet rendje szerint megtörténhessék. Tagadhatatlan, hogy mindkét esetben kölcsönös megegyezéssel és megfelelő okok alapján akarják elkerülni a fogamzást, és biztonságos megoldást keresnek egy újabb gyermek születésének elkerülésére. Ugyanakkor meg kell vallani, hogy csak az első esetben találják meg e megoldást, azaz akkor, amikor igaz ok miatt nem kívánván új gyermek születését, a termékeny időszakokban tartózkodnak a házasélettől, mikor pedig visszatér a terméketlen időszak, élik a házaséletet a kölcsönös szeretet kifejezésére és az ígért hűség megtartásáért. Így cselekedvén igaz módon és egészen helyesen tesznek bizonyságot szeretetükről.
Az lenne a legjobb ha Ferenc pápa önként lemondana. Rengeteg eretnek kijelentést tett már melyeket nem lehet félre magyarázni. Például az evolúcióról, az Európát leigázó migránsokról vagy legutóbbi kijelentéséről mellyel a házasság szentségét tiporta a porba és köpött rá egy nagyot, ellenben dicsérve az élettársi kapcsolatot. Ezek pedig tények melyek nagyon megosztják felén is a Katolikus közösséget.
A katekizmust valószínűleg nagyon régen forgatta. Sajnálatos, hogy ma mikor az Egyház súlyos válságban van Bergoglio a pápa.
Szerintem Ferenc pápa nem a katolikus emberek házasságáról, hanem a katolikus házasságról beszélt. A kettő között van különbség! Nem is olyan rég panaszkodott a papunk a közösségben, hogy sok olyan pár jön hozzá házassági előkészítőre, akik nem gyakorolják a vallást, voltak akik még elsőáldozók sem voltak. Sok országban "menő" a templomi szertartás olyan emberek között is, akik egyébként nem túl buzgó hívők. Ez persze nem baj, de így szerintem érthető, hogy Ferenc pápa megkérdőjelezi a házasságok jelentős részének érvényességét.
Evolúció: mi a gond vele? Egy jó (noha még) nem tökéletes tudományos alapokon nyugvó modell, ami egyébként:
a) nem zárja ki Isten létét, hiszen az anyag (a fizika jelenlegi állása szerint) nem keletkezik a semmiből.
b) összhangban áll a Bibliával is (érdekes módon a teremtés könyvében szinte az evolúció elméletének különböző fokait ismerhetjük meg, napokra van lebontva, de még a legvadabb protestánsok közül is többen elismerik, hogy ez inkább jelképes, nem feltétlenül 6 nap alatt teremtette Isten a világot).
Európát "leigázó" menekültek: tudom, hogy nem lehet mindenkit be(el)fogadni, de azért szerintem fontos leszögezni, hogy a Bibliában Jézus nem az elutasításra buzdít minket, hanem arra, hogy "fogadjuk be az éhezőket, stb.". Persze, ismétlem, ez nem azt jelenti, hogy akkor most mindenki fogadjon be három menekültet, de hát Ferenc pápa sem ezt mondta. Persze a menekült-ügy nagyon (túl) politizált kérdés és nem baj, ha a különböző meggyőződésű katolikusok között véleménybeli különbség van. Ilyen szempontból persze kissé szerencsétlen volt a pápa megszólalása, hiszen a szolidaritás hangsúlyozásával valamelyest "oldalt választott" egy politikai vitában, szerintem nem szerencsés, ha az egyház véleményt formál a politikáról, legyen elválasztva a világi és a vallási hatalom (persze Vica versa: a politika se szóljon be az Egyház életébe).
A Júdásról tett nyilatkozatáról halottál esetleg?
Egyébként én is jobban szeretném azt hinni, hogy a média alakítja át sok nyilatkoztát, de sajnos ez nem így van. Mindszenty idején is sajnos egy kommunistákkal lepaktáló szabadkőműves pápát kaptunk hiába igyekezett nagyszerű elődje mindent elkövetni ez ellen amiről Mindszentynek meg is volt Emlékirataiban a véleménye. Ferenc pápa sajnos a liberalizmust akarja kiszolgálni aminek a veszélyére számos valóban nagy elődje már felhívta a figyelmet.
Ferenc pápa hazai miniatűrjéről Erdő Péter nyilatkozatairól ne is beszéljek, legutóbbi keresztény-zsidó kapcsolatról folytatott párbeszédjét kiemelvene, amit meglepő módon a zsidók is elutasítottak.
Szerencsére vannak még itthon a józanság hangján megszólaló Barsi Balázs atyák, vagy Erdélyi testvéreinknél Böjte Csabák. Szerencsére plébánosunkról is csak magas elismeréssel beszélhetek.
Mindenesetre rendületlenül imádkozok Ferenc pápáért.
Arra gondolsz, amikor arról beszélt, hogy a főpapok nem cselekedtek helyesen amikor azt felelték, hogy "mi közünk hozzá?" arra, hogy Júdás odament a hozzájuk és azt mondta, hogy "vétkeztem"? Én úgy vélem, hogy ezt példaként mondta arra, hogy amennyiben valaki valóban megbánta a bűnét, nem szabad elutasítanunk. Egyébként a Katolikus Egyház tudtommal senkiről sem jelentette ki, hogy pokolra jutna, hiszen csak Isten ismerheti az emberek lelkének rejtelmeit. A Biblia is egyébként azt írja Júdásról, hogy utóbb megbánta tettét, valamint ha nagyon bele akarunk menni a történet teológiai részletébe a Szentírás egyes pontokon tesz rá utalást, hogy nem szabad akaratából cselekedett, hanem "lélek vitte rá".
A szocializmus és Mindszenty nem egy egyszerű téma. Én azért óvatosan hibáztatnám a pápákat, hiszen mit tudtak volna csinálni a Hidegháború közepén, amikor két szuperhatalom állt szemben egymásra szegezett atomrakétákkal? Szerintem nem feltétlenül volt rossz, hogy a konfliktus tovább forrósítása helyett inkább a párbeszédet keresték mindkét oldallal. (Mellesleg ha jól tudom XII. Piusz pápa a Lateranum Amodumban kiállt Mindszenty mellett).
Noha messzemenőkig elítélem a Rákosi rendszer vallásüldözését, ugyanakkor én azt a vonalat sem tudom támogatni, akik azt szorgalmaz(ták)ják, hogy az Egyház tevékeny szereplője legyen a politikai életnek. Már csak azért sem, mert a politika sokszor megosztja a népet, ráadásul az egyes rendszerek tökéletlensége is sok bajt hozhat ránk (melyek később az Egyházon is nyomott hagyhatnak). Valamint ez azért erősen ellentétes Jézus tanításával, aki lemondott minden világi hatalomról (annak ellenére, hogy, mint Messiást királlyá akarták tenni).
Bocsi de a fogamzásgátlók nagy része eleve abortív, ezzel sincsenek sokan tisztába. Tcst, khm hàt nem minden szervezet működik óraként szóval nem is számítanám kifejezett fogamzásgátlási módszernek,gyakorlatilag nagyjából óvszer marad aminek a használata a házastársak közötti szeretetbe teljesen belefér, a szexualitást ajándékként megélve inkább arra kellene hangsúlyt fektetni hogy az intimitás szent akár gyermek fogan akár nem.Énekek éneke: Kedvesem enyém és én az övé.
Bocsi de a fogamzásgátlók nagy része eleve abortív, ezzel sincsenek sokan tisztába. Tcst, khm hàt nem minden szervezet működik óraként szóval nem is számítanám kifejezett fogamzásgátlási módszernek,gyakorlatilag nagyjából óvszer marad aminek a használata a házastársak közötti szeretetbe teljesen belefér, a szexualitást ajándékként megélve inkább arra kellene hangsúlyt fektetni hogy az intimitás szent akár gyermek fogan akár nem.Énekek éneke: Kedvesem enyém és én az övé.
Megjegyzés küldése