A Gyűrűk Ura keresztény világnézetéről: Füzessy Tamás interjú

A teljes interjú a magyar kuríron olvasható. Itt egy kis ízelítő:

– Frodó persze végül elbukik, ez pedig ismét több keresztény tanítást idéz fel. Bár karakterének van messianisztikus jellege, emberként a saját erejéből mégsem tudja megvalósítani azt, ami rá lett bízva. A mindenki által lenézett Gollam – aki a gyűrűhöz való ragaszkodása miatt vált annyira szerencsétlenné – lesz az, aki segít végrehajtani az isteni tervet. Milyen jó, hogy Frodó nem ölte meg akkor, amikor erre lehetősége volt, hiszen így sikerült teljesíteni a feladatot! 

– Tolkien fő művének A Szilmarilokat tartotta, A Gyűrűk Ura tulajdonképpen egy kiegészítő írás ehhez. Ebben kétségtelenül központi helyen szerepel Isten (Eru – az Egyetlen), mind az Atya (Ilúvatar – Mindenek Atyja), mind a Szentlélek (Olthatatlan Láng). A Fiúra vonatkozóan – csak­úgy, mint az Ószövetségben – csupán jövendöléseket találunk, hiszen az ő kora még nem jött el. A valák az angyalok. A történet egyik központi alakja Melkor, aki a bibliainál sokkal kidolgozottabb luciferi karakter. De megtaláljuk benne a paradicsomi állapotokat, a bűnbeesést, a bűntől való szabadulás vágyának erőteljes motívumait is. Tárgyalja az anyagi világban létezésből származó negatív hatásokat, illetve azt a kérdést is, hogy honnan származik a rossz, és mit tud kezdeni vele az ember. Valójában A Gyűrűk Ura története sem értelmezhető e mélyebb mitológiai réteg nélkül – Tolkien eredetileg a kettőt együtt szerette volna megjelentetni. 

– Tolkien mítoszt ír. Márpedig a mítoszok természetes velejárója, hogy a szereplőkben általános meglátások, elvont ideák testesülnek meg. Így a jó és a rossz is közvetlenebbül, tisztábban jelenik meg. Tolkien azonban világunkat mindig összeköti a mítoszaival. Azt mondja, hogy az emberi történelemnek volt egy olyan időszaka, amikor a jó és a rossz oldalt sokkal inkább meg lehetett különböztetni, és kötelező volt választani közöttük. Ez azonban nem maradt így, hiszen sok ezer év elteltével oda jutottunk, hogy a világból eltűntek az erkölcsi oldalakat szimbolizáló mitikus lények. A jó és a rossz egyre jobban összekeveredett, s a közöttük dúló harc végül már nem embercsoportok között folyik, hanem az emberi lélekben. Tolkien a mítoszaival szeretné megmutatni, hogy egyértelmű határvonal van a két oldal között, de ezt a mai világban már magunknak, magunkban kell felismernünk, azért, hogy dönteni tudjunk. 

– Tolkien egyébként tudatos felnőttként is a katolikus hit elsőbbségét vallotta.