2016. május 30., hétfő

Mit kezdjünk az Amoris Laetitiával?

Most már elég idő eltelt április 8-a óta, hogy ne tűnjön elhamarkodottnak ez a cikk, amit már másfél hónapja megírtam. Azóta sok fontos tekintély is elmondta már a véleményét, Ferenc pápa családokról szóló dokumentuma kapott hideget is, meleget is. Összességében szerintem az Amoris Laetitia (továbbiakban AL) sajnos rossz irányba mutat, évtizedekkel vetheti vissza az evangelizáció lassan javuló színvonalát, és slusszpoén, hogy mindezek mellett az AL-t még a liberálisok sem hiszik el Ferenc pápának. Lássuk a részleteket!

Két elsődleges feladatot ad nekünk szerintem az Amoris Laetitia apostoli buzdítás:

1. Ha muszáj beszélni róla, akkor hirdessük azt, ami jó benne

2. Nézzünk szembe a komoly problémákkal, és merjük kimondani azt, ami nem jó benne

Hivatalos katolikus körökben mindenki szép szavakkal fog megemlékezni az AL-ről, még azok is, akik privátban majd kritizálják. Szerencsére ezen a blogon lehetünk kevésbé tapintatosak, mert az egyetlen mércénk a józan ész és a katolikus tanítás. Akik védik majd az AL becsületét, mondván: „de hát ezt a pápa írta!”, azok amúgy rutinszerűen semmibe veszik korábbi pápák írásait, a katekizmust, a II. VZS-t, a Humae Vitaet és a Familiaris Consortiot, szóval képmutató farizeusok.

Ráadásul maga az AL is tartalmaz a liberálisok számára megemészthetetlen tanításokat, és kifejezetten szórakoztató lesz megkérdezni tőlük, hogy ők miért nem követik az AL és Ferenc pápa tanítását mondjuk a fogamzásgátlás elítélésének tekintetében (ami megerősíti az általuk kifogásolt Humanae Vitae tanítását), rögtön azután, hogy ők számon kérték rajtunk, hogy mi miért nem fogadjuk el az AL-t az újraházasodottak szentségi integrálásának kérdésében (ami pedig ellentmond a Familiaris Consortio és a katekizmus tanításának).

A lényeg magyarul az, hogy szerintem nem létezik olyan katolikus ember a világon, aki mindenestül hiszi az AL tanítását, hacsak nem következetesen félreérti a neki nem hihető részeket. (Ilyen figyelmetlen, vagy önámító laikusok, papok és püspökök persze vannak, de ők a szabály, nem a kivétel az előző mondat értelmében).

Az AL sajnos fontos dolgokban (pl. házasságtörésben élők megtérés nélküli szentséghez járulása) zavaros és kétes a katolikus olvasóknakmíg a liberálisok számára ingerlően katolikus más kérdésekben (pl. a fogamzásgátlás, vagy a mesterséges megtermékenyítés tiltásának kérdésében). Akik értik mi van az AL-ben, és csupa dicsérettel illetik majd, azok két csoportba oszthatók. Vagy illemből és kényszerből teszik majd, és csak fél szívvel, hiszen bizonyos tanításaival nem tudnak egyetérteni, vagy rosszabb esetben azért, mert nekik agendájuk, hátsó szándékuk van vele, és nekik az AL csak egy első lépés a katolikus erkölcs hivatalos leépítéséhez, és egyáltalán nem is zavarja őket, hogy nem hisznek mindent az AL-ben, mégis úgy dícsérik majd, mintha szentírás volna.

Ennyit mások várható véleményéről. Hanem mi személyesen mit gondoljunk az AL-ről, mit változtat a mi hitünkön? Semmit. És ez a katolikus hitben, amit isteninek és változtathatatlannak gondolunk, rendben is van. Ami az AL-ben szép és jó (például a negyedik fejezet a házatársi szeretetről, vagy a gyermekek joga ahhoz, hogy mesterséges módszerek nélkül a szüleiktől testi szerelemből foganjanak stb..), azt eddig is hittük, ami új benne, az pedig homályos és kétes. 

De mi lehet a megoldás a homályos és kétes dolgokra? Azokkal mit kezdjen a hitünk, hiszen a pápának és a tanítóhivatalnak hitelt kell adnunk, nem? De. Viszont épp azért, mert a problémás dolgok, amik a médiában és a liberális katolikus körökben a legnagyobb port kavarják homályosak és kétesek, és lépten-nyomon azzal vannak aposztrofálva, hogy „az Egyház tanítása nem változik, csak…” végső soron önellentmondásosak, ha a tanítással (pl. a katekizmussal) ellentétessen értelmezzük őket. Az önellentmondás pedig definíció szerűen hihetetlen, ezért nem lehet része a katolikus hitnek sem. Marad az, hogy a homályos és kétes részeket a katekizmusnak megfelelő módon magyarázzuk, miközben gyakran megkérdezzük magunktól, mi értelme volt ezeket a részeket egyáltalán megírni?

Egyes elemzők szerint Ferenc pápa egyfajta „anglikán kísérletbe” viszi bele az Egyházat, ami annyit tesz, hogy a vitatott kérdésekben (ez esetben pl. a házasságtörő életállapotukon változtatni nem óhajtó emberek szentségekhez járulása) minden álláspontot egy tető alá igyekeznek hozni. Igen is, meg nem is egyszerre. A végeredmény ezért homályos, mondhatni szándékosan az, és a végén mindenki azt csinál, amit akar, miközben továbbra is egy-ház maradunk. Lelki szemeim előtt látom, hogy az anglikán egyház a megszűnés szélén tántorogva tapsol nekünk, hogy a nyomdokaiba lépünk. Ez ellen a veszély ellen figyelmeztetett a 2015-ös szinódus idején kiszivárogtatott 13 bíboros levele.

Noha az egyéni hitünk felől, ami például a katekizmusban van összefoglalva, nem szabad, hogy kétségeink támadjanak, hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy az eddigieknél is sokkal keményebb idők jönnek, és a katolikus hitet belülről leépíteni szándékozók a háztetőkről hirdetik majd, hogy nekik igazuk van, és hogy a pápa is ezt mondta. Ez természetesen nincs így, mert a pápa a legrosszabb esetben is csak valami önmagának ellentmondó dolgot írt az AL-ben, amiből az égvilágon semmire nem lehet következtetni (mármint logikusan nem). Persze ez is elég rossz.

A legfontosabb dolog, amit tudnunk kell egy beszélgetéshez ebben a témában az, hogy az AL állítja, hogy a tanítás nem változik. Az AL 297-es pontjában Ferenc pápa azt mondja azokról, akik nem értenek egyet az Egyház tanításával, hogy "meg kell hallgatniuk még egyszer az evangélium üzenetét és a megtérésre való meghívást", továbbá, hogy ők addig is, "semmi esetre sem taníthatnak vagy evangelizálhatnak másokat".

Vagyis minden egyes gondolatnak az AL-ben harmonizálnia kell a katekizmussal, még akkor is, ha ehhez néha erősen értelmezni kell a pápa sorait – de ez mégis szükséges, mert ennek az egyetlen alternatívája az önellentmondás. Konkrét példával élve, az AL a 351-es lábjegyzete (igen, jól olvastad egy lábjegyzet a liberálisok kedvenc része az AL-ben) mintha megengedné bizonyos nem megnevezett esetekben, hogy a házasságtörésben élők, életállapotuk megváltoztatása nélkül szentségekhez járuljanak. Mindeközben az AL állítja, hogy a tanítás, ami ezt kategorikusan tiltja, változatlan, és az AL-ben szó sincs semmilyen korábbi tanítás visszavonásáról, vagy a törvény átírásáról.

Ezt minden alkalommal erősen tartanunk kell, valahányszor valaki az állítja majd, hogy Ferenc pápa megengedte, hogy az újraházasodottak áldozzanak. Egy homályos lábjegyzettel nem lehet megváltoztatni az egyház 2000 éves hagyományát. Akármennyire is szánalmas a lábjegyzet forradalom, az biztos, hogy jócskán megugrik majd a szentségtörések száma világszerte. Ez már most történik a híradások szerint.

A pápa igazhitért felelős legfőbb munkatársának, a Hittani Kongregáció prefektusának is hasonló az AL értelmezése: ha Ferenc pápa meg akarta volna változtatni a hitet úgy mint az közérthetően meg van fogalmazva a Katekizmusban, a Familiaris Consortioban és más helyeken, akkor egyrészt nem egy lábjegyzetben tette volna, másrészt világosan fogalmazott volna.

A másik dolog, amit nem szabad elfelejtenünk minden egyes progresszív katolikustól megkérdezni, hogy vajon a szentségtörés éljenzése mellett, az AL 80. pontját is (amiben a Ferenc pápa megtilt minden fogamzásgátló eszközt) ugyanolyan lelkesen hirdeti-e, és ha nem, akkor vajon hogyan kérheti számon másokon az AL tanítását.

Vigasztaljon minket még az, hogy Kasper, Baldisseri és Forte főpapok valamint cinkosaik ennél sokkal többet szerettek volna kihozni a szinódusokból (pl. második házasság lehetősége ortodox módra, meleg kapcsolatok külön értékelése, általános megtérés nélküli megoldás az újraházasodottak szentségi rehabilitálására, a katekizmus átírása...), de Ferenc pápa csak egy kis homályos lábjegyzetet adott nekik.

Az AL többi része, ahol nem homályosítja el a katekizmus tanítását pedig lehet remek, mégis összességében nagy kár, hogy ezzel a buzdítással gazdagabbak lettünk. Mivel azonban van, értelmezzük hűen Jézus és Egyházának tanításához, és alkalmazzuk magát a szöveget a tévtanítók ellen!

PS.: Ha azon gondolkodsz, hogy katolikus hívők bírálhatják-e ilyen élesen az AL-t, ami végül is a Szentatya egy apostoli buzdítása, akkor elmélkedj az Első Vatikáni zsinat Pastor Aeternus dogmatikus konstitúcióján, mely kimondja: az Egyház szilárdan hiszi, hogy „[3070] Péter utódai ugyanis nem abból az okból kapták a Szentlélekre vonatkozó ígéretet, hogy annak kinyilatkoztatása nyomán új tanítást hozzanak nyilvánosságra, hanem, hogy segítségével az apostolok által átadott kinyilatkoztatást, vagyis a hitletéteményt szentül őrizzék, és helyesen magyarázzák.” Precedensek itt

3 megjegyzés:

Ákos Fülöp írta...

Hogy mit kezdjünk vele? Először is olvassuk majd el, amikor megjelenik magyarul. (kivéve, ha valaki olyan jó valamelyik nagy idegen nyelven) azután elmélkedjük át. Majd utána beszéljünk róla széles körökben ...

Szerdahelyi Miklós írta...

Kedves Ákos Fülöp, Az olasz anyanyelvi szint megfelel, hogy megfontolja az elemzésem? Amúgy honnan jön ez a nyelvi sznobizmus, hogy ami még nincs magyarul, az nincs is, és nem lehet róla véleményt alkotni? A PárbeszédHázában turnézó jezsuiták sem így gondolják, amikor előzékenyen félremagyarázzák a szinódusokat és az AL-t...

M írta...

Nem vagyok katolikus, de nem azt akarta kifejezni Ferenc pápa hogy a bűnösöket is ugyanúgy szereti Isten, mint mindenkit? És hogy a bűnösökhöz jött el Krisztus voltaképp? Mert igazából nagyon kevés a teljesen bűntelen, nem? Csak kérdem...