2016. május 10., kedd

Mutasd meg az irgalmadat: "Igazságot szeretetben!" pályázat

Gyakran kapok több irgalmasságra felszólító hozzászólásokat a bejegyzéseim alá. Az irgalmasság mibenléte általában nincs kifejtve, ezért érdemben megfontolni sem tudom a dolgot, de mi lenne, ha kifejtenétek konkrét esetekre vonatkozóan? Ennek szeretnék egy esélyt adni.

Az alábbi feladatokat lehet megoldani (ahányra reagálni kívánsz), rövid válaszlevelekben, mondjuk 300 szó max / feladat (ami épp annyi, mint ez a bejegyzés). A határidő legyen mondjuk május végéig. Azokat a válaszokat, amikből tanultam valamit, vagy elgondolkodtattak, közzé is teszem valamilyen formában a megjegyzéseimmel anonim módon persze. (Ha a leveled csak nekem szól, és semmiképpen nem akarod, hogy lehozzam, írd bele a levélbe!)

Papok, püspökök, apácák, hitoktatók, katolikus fivérek és nővérek, elváltak újra nem házasodottak, újraházasodottak, el nem váltak, meg sem házasodottak leveleit várom!
Azok is nyugodtan írjanak, akik alapvetően egyet értenek a KATOLIKUS VÁLASZ blog meglátásaival!

Válaszaitokat ide küldjétek: katolikusvalasz@protonmail.com

A kérdések egy plébános szemszögéből vannak megfogalmazva, mert alacsonyabb szinteken még hárítható a felelősség, és a tét minden esetben az Eucharisztia vétele, mert kevésbé fontos dolgok esetében relativizálható a kérdés.

Még egyszer: Igazságot szeretetben! És az egyszerűség kedvéért, hogy ne Ádámtól és Évától kezdjétek az érvelést, feltételezzük, hogy az Igazság = a katekizmusban megfogalmazottakkal. (Aki nem ebből akar kiindulni, az is írhat a szórakoztatásom kedvéért...)

1) Mi a teendője a plébánosnak egy elvált újraházasodott hívével kapcsolatban (aktív szexuális kapcsolatban), ha az áldozni szokott, vagy megkérdezi áldozhat-e?

2) Mi a teendője a plébánosnak egy nem házas, de barátjával/barátnőjével köztudottan együtt és aktív szexuális kapcsolatban élő hívével, mondjuk a gitáros együttes egy tagjával kapcsolatban, ha az áldozni szokott, vagy megkérdezi áldozhat-e?

3) Mi a teendője a plébánosnak egy abortuszpárti politikus vagy egy abortuszokat végző nőgyógyász hívével kapcsolatban, ha az áldozni szokott, vagy megkérdezi áldozhat-e?

4) Mi a teendője a plébánosnak egy protestáns kereszténnyel kapcsolatban, aki a templomába jár, ha az áldozni szokott, vagy megkérdezi áldozhat-e?

5) Mi a teendője a plébánosnak egy olyan hívével kapcsolatban, aki nyíltan/akár büszkén is hirdeti, hogy nem hisz egyet az Egyház dogmái közül (pl. a búcsúk hatékonyságát), ha az áldozni szokott, vagy megkérdezi áldozhat-e?

Jó munkát! És köszönöm az imáitokat is!

7 megjegyzés:

Árvay Sára Kata írta...

A plebanosnak azt kell tennie, amire az eloljaroi utasitjak.

Szerdahelyi Miklós írta...

Ez aztán az irgalmasság! :D

b. írta...

A plébánosnak aut kell tennie, ami a katekizmusban van, de szeretettel és személyes elbeszélgetesek keretében elmagyarazni, hogy mit miért nem, mert nagy a tájékozatlansag is. Esetleg továbbra os figyelemmel kísérni ezeknek az embereknek a sorsát. Mivel plébánosok nagyon túlterheltek, ezt a hívők bevonásával is meg lehetne tenni.

b. írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Szerdahelyi Miklós írta...

b. én is ezt gondolom. Isten áldja!

Kenderke írta...

Elvált, új kapcsolatban élőként mondom: az Egyház kövesse Krisztus tanítását.
A helyes értelmezésért pedig imádkozom.

Blog írta...

A plébános akkor gyakorolja tökéletesen az irgalmat, ha elmondja Krisztus és az Egyház igaz, évezredek próbáját kiállt tanítását és annak végrehajtását maximálisan megköveteli (szentgyónás, bűnös életmód feladása), mielőtt kiszolgáltatná az Oltáriszentséget. Ha a bűnhöz asszisztálunk az nem irgalom, hanem botrány! A Krisztusi tanítás értelmezése nem lehet szavazás vagy közvélemény kutatás tárgya, ugyanis az tökéletes és örök érvényű!