Sarah bíboros, az Istentiszteleti Kongregáció Prefektusa, a napokban javasolta, hogy a papok ádventtől kezdjék el az apszis felé (azaz a főoltár felé, szakszóval ‘ad orientem’) mondani az új rítus szerint tartott (szakszóval ‘novus ordo’) szentmiséket. A szóban forgó változás nem érinti a mise nyelvét, az továbbra is magyarul lenne, sem a mise szövegét és részeit, azok is változatlanul, ugyanazon misekönyv szerint történnének, csupán a pap az imáit és az áldozatbemutatás szövegét a főoltár felé fordulva mondaná, úgymond a hívők seregének élén állva Isten felé fordulva.
Tudni kell továbbá azt is, hogy az Egyház évszázadokon keresztül a főoltárnál, az apszis felé fordulva mutatta be a miseáldozatokat, és csak néhány évtizede alakult ki az a szokás, hogy a mise nem a főoltárnál történik, hanem a pap annak háttal áll és a nép felé fordul. Ez a változás annyira új, és annyira nem hivatalos és legfőképp annyira nem kötelező, hogy a misekönyvek szövegezése azóta is a főoltárnál való misézéshez van írva és a papnak külön jelezve van, hogy mikor kell kifordulnia a nép felé, mert ugye ő az apszis felé fordulva misézne többnyire. Mármint a misekönyv szerint:
Az Istentiszteleti Kongregáció Prefektusának a beszéde az 'ad orientem' misézés mellett sok helyeslést és sok ellenkezést váltott ki, illetve sok szkepticizmust is, hogy “jó, jó, de ebből úgy se lesz semmi”. Ez a “semmi”, a manapság jellemző gyorsított eljárásnak megfelelően (jól tájékozott, aki ezt a poént érti!), csak néhány napot váratott magára, ugyanis Federico Lombardi atya, a vatikáni sajtószóvivő, leszögezte, hogy nem lesz semmiféle változás. Ez várható is volt, azonban figyelemre méltóak a ferdítések az eredeti Lombardi közleményben, majd ezeket tetézi az ebből készített magyar nyelvű cikk a Vatikáni Rádió honlapján, amit a Magyar Kurír is átvett sajnos. A Vatikáni Rádió honlapján a következő jelent meg:
Ferenc pápa az Istentiszteleti Kongregációban tett látogatásakor kifejezetten emlékeztetett rá, hogy a szentmise-bemutatás „rendes” formája a VI. Pál által közzétett Misekönyv (misszálé), „rendkívüli” a XVI. Benedek által engedélyezett forma, a Summorum Pontificum k. motu proprio által megjelölt céllal és módozatokkal, de ez nem foglalhatja el a „rendes” helyét /= vagyis a háttal misézés csak rendkívüli esetekben és céllal engedélyezett!/
Ennek az első része, egészen az idétlen “/=” jelig körülbelül hűen tükrözi a vatikáni sajtószóvivő nyilatkozatát. Mi hát a baj Lombardi szövegével?
Lombardi először is úgy tesz, mintha Sarah bíboros a régi, tridenti, rendkívülinek is nevezett rítust akarta volna bevezetni adventtől, holott erről szó sincs. Ez komoly pontatlanság, vagy szándékos csúsztatás.
Másodszor (apróságnak tűnhet, ám ez is fontos) Lombardi azt írja, hogy “„rendkívüli” a XVI. Benedek által engedélyezett forma”, holott ezt XVI. Benedeknek nem kellett engedélyeznie, mivel sose volt visszavonva vagy betiltva. XVI. Benedek ezt írja a Summorum Pontificumhoz csatolt levelében:
Ami az 1962-es Misekönyv használatát, mint a szentmise liturgiájának rendkívüli formáját illeti, szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ez a Misekönyv jogilag soha nem került hatályon kívül, következésképpen elvileg mindig megengedett maradt.
Ezek után az erről szóló hivatalos magyar cikket író Szabó Ferenc jezsuita szerzetes valamiért szükségét érezte nemcsak annak, hogy “/=” ilyen jeleket használjon egy cikkben, hanem hogy a saját tájékozatlanságával (csúsztatásával rosszabb esetben) is tetézze Lombardi atya csúsztatását. Ezt írja:
/= vagyis a háttal misézés csak rendkívüli esetekben és céllal engedélyezett!/
A helyzet azonban az, hogy a “háttal misézés”, ahogy ő hívja helytelenül, nincs engedélyhez kötve az új rítusban sem, sőt a liturgikus reform misekönyve apszis felé misézéshez íródott tulajdonképpen, és a régi rítusban, ami szintén nem engedélyhez kötött, egyenesen kötelező az apszis felé fordulva miséznie a papnak.
Marad a lényeg, hogy a Vatikán elejét vette az új rítus Sarah bíboros által elgondolt gazdagításának, pedig a főoltárnál misézés igazán gazdag, misztikumtól áthatott miseélményeket ad a hívő népnek, melyeknek igazán híján vagyunk, mióta a templomba járó emberek nagy többsége (aki ezt érti az egyenesen napra kész!) azt hiszi, hogy a pap neki mondja a misét, és hogy a mise középpontja a prédikáció.
Marad, ami eddig is adott volt, a lehetőség, hogy mi, a nép kérjük papjainkat, hogy minden körülmények között méltó módon mutassák be a szent áldozatot, de azt is kérhetjük, hogy a fő oltárnál misézzenek, sőt azt is, amennyiben felkészültek rá (pl. latintudás), hogy a tridenti rítus szerint misézzenek. Jogunk van hozzá, hogy meghallgassanak, és nekik joguk van hozzá püspökeiktől függetlenül, hogy teljesítsék kérésünket.
Nálam egy fokkal derűlátóbban (igazából mindenki egyetért mindenkivel...) írtak ugyanerről a Juventutem oldalán.
Nálam egy fokkal derűlátóbban (igazából mindenki egyetért mindenkivel...) írtak ugyanerről a Juventutem oldalán.
7 megjegyzés:
Érdekes kiemelni egy dolgot a misekönyv rendelkezéseiből.
Az általános bevezető 262. pontjában szerepel, hogy a főoltár körüljárható legyen, és a néppel szemben lehessen misézni.
Vagyis megengedett a néppel szembeni misézés, minden ellenkező híresztelés ellenére.
Kedves Akos atya, senki nem állította itt és máshol se (amennyire én láttam), hogy a szembemisézés tiltott lenne. Mire vonatkozik a megjegyzése? Egyedül az ad orientem jogaiit próbálta Szabó Ferenc elvitatni.
De ön ezek szerint legitimnek ismeri el a nép és az Úr felé misézést is, jól gondolom? Netán szokott is a néppel együtt az Úr felé fordulva misézni?
Kedves Miklós!
A megjegyzésem arra vonatkozott, hogy nem csak a rubrikát kell figyelembe venni, illetve, hogy csak egyoldalúan idéz a szöveg dolgot, úgy állítva be, mintha csak a háttal misézés lenne a megfelelő forma.
Ákos atya, a jóhiszemű (azaz normális) szövegértelmezést elvárhatónak gondolom. A cikkem kontextusa a Szabó Ferenc hamis állítása, tessék annak javításaként olvasni: én valótlant nem állítok vele ellentétben. Inkább őt győzködje, hogy helyesbítsen. Köszönöm!
Kedves Miklós! Annak idején a csúcshegyi kápolnában miséztem házzal a népnek. Az örmény liturgiát most is háttal végzem. (nem jelentett nagy élményt anno) ma inkább az örmény liturgia szövegei érintenek meg.
Azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy miért csak civilek érvelnek erőteljesen az oltár felé való irány mellett...
Én kb ugyanannyi papot ismerek, mint civilt, aki érvel az ad orientem mellett, ami azt jelenti, hogy egyikből sem ismerek sokat :D
Ákos atya szerint mi a válasz a kérdésre, hogy (gondolom egyéni tapasztalata szerint) 'csak civilek érvelnek erőteljesen az oltár felé való irány mellett'?
Jelent-e bármi lényegeset, ha tényleg többségében a 'civilek' vágya ez? Nem a laikusok korát éljük? Nem lehet igazuk, hogy az jó? Vagy nincs joguk hozzá, hogy lobbizzanak mellette?
Az én álláspontom ismert a cikk alapján: mindkettő irány legitim, és engedély nélkül alkalmazható (ezért nem hagyom szó nélkül ha bárki manipulatívan és hamisan ír erről, ráadásul pozícióból), a preferenciám egy mellékes dolog.
Ákos atya, mit gondol Szabó Ferenc SJ. hamis állításáról? Tudatlanság? Szándékos félrevezetés? Hogyan kerüljék a jövőben az ilyen kínos helyzeteket a Vatikáni Rádió és a Magyar Kurir munkatársai? Biztos, hogy van megalapozott és számunkra tanulságos véleménye!
Megjegyzés küldése