2016. július 29., péntek

Jacques Hamel atya mártír, az Egyház meg bajban van Európával együtt


A Katolikus Egyház sajnos rájátszik a polkorrekt bal-progresszív hazugságra, valahányszor elmulasztja iszlamista terrorként néven nevezni azt, ami valóban az. Ha valaki a gyűlölet és az erőszak elutasításáról csak általánosságban beszél, azzal mindenkit felelősségre von. A Vatikán azt mondja lényegében, hogy az Európában újabban tapasztalt erőszakban nincsen semmi köze az iszlám valláshoz/kultúrához az "Allah Akbar"-t kiabáló gyilkosok ellenére sem, és voltaképp minden vallás és kultúra egyformán szálljon magába. Azonban ez erkölcstelen az adott helyzetben, mert amikor az erőszak kizárólag egy irányból érkezik, akkor erkölcstelen ennek az ellenkezőjét sugallni.

Nem, nem minden muzulmán terrorista, de ahol muzulmán terror történt, ott ezt kegyeletsértés nem kimondani, valamint a felelősséget az ennek megfelelő közösségeken számon kérni.

A dolgot súlyosbítja, hogy Ferenc pápa szeret célzottan kritikus lenni, noha csak a sajátjaival, a keresztényekkel kapcsolatban. Ha szerinte a keresztényeknek bocsánatot kell kérniük a melegeket ért szükségtelen diszkriminációért, akkor szólítson fel arra is, hogy a muzulmánok kérjenek bocsánatot a járókelők és öreg papok legyilkolásáért! A katolikusok, akik néha okkal megintve, néha ok nélkül lehordva érzik magukat, most hiába várják az argentin ítélkezőtől az igazságos ítéletet.  

Ráadásul a vatikáni retorikának - a sokak által átélt cserbenhagyottság érzésen túl - az eredménye az lesz, hogy az emberek nem az Egyház mellé fognak felsorakozni a probléma megoldásakor. Az az egyházi vezetés, amelyik a papjai szentmise alatt történő legyilkolását polkorrekt általánosítással nyugtázza, nem fogja vonzani még a hithű katolikusokat sem, és nem fogja tudni vezetni sem a katolikusokat, sem Európát a szeretetteljes és igazságos megoldások mentén ebben a háborúban - akár az imádság az egyetlen fegyverünk, akár nem.

A katolikusok is - jobb híján: igaz katolikus vezetők híján - a politikai szélsőségekhez és a radikális ideológiához fognak felzárkózni, és ennek előítélet alapú erőszak lesz az eredménye mindenhol, noha ez nem lenne szükségszerű, ha volnának valódi, az igazságot és a szeretet egyaránt felvállaló vezetőink.

4 megjegyzés:

tuttle005 írta...

"Az az egyházi vezetés , amelyik a papjai szentmise alatt történő legyilkolását polkorrekt általánosítással nyugtázza, nem fogja vonzani még a hithű katolikusokat sem"

Ezt a mondatot sikerült leírni a katolikus világtalálkozó kellős közepén. Ott egy pár millió katolikus igencsak vonzónak találta az egyházi vezetés, Ferenc pápa jelenlétét. Ekkora baklövést hogy lehet elkövetni?


Amúgy miért számít bármit is, hogy a pápa mit és hogyan nyilatkozik? Ha iszlamista terrortámadásnak nevezi a merényletet, akkor az isis-tagok meggondolják magukat és hazamennek, vagy mi?

"sem Európát a szeretetteljes és igazságos megoldások mentén ebben a háborúban - akár az imádság az egyetlen fegyverünk, akár nem."

Konkrétan mik ezek a megoldások?

Szerdahelyi Miklós írta...

Szia Tuttle, long time no see :) Az észrevételedet találónak gondolom, de nem igen várhattam még napokat, amikor a pápa magányosan ül a szobájában, hogy ezt megfogalmazzam, és te akkor is ugyanezt írtad volna.
A bulizást mindenki szereti, de nincs az az illúzióm, hogy az ilyen világtalálkozók tömegesen változtatnak az emberek hitén és elkötelezettségén. Vagy szerinted itt a katolikus pirkadat??? Na ugye.
Számít a morális vezetés. A gyerek, akit megvertek, aztán leszidtak a verekedésért a agresszor társával együtt, nem fog bízni a tanárban, hogy köze lehet a problémái megoldásához, a tanár megbukott a szemében.
Ima és egyéb katolikus eszközök. Katekizmus 2266-2267

2266 A közjó védelme követelményének megfelel az állam erőfeszítése annak érdekében, hogy az emberi jogokat és a polgári együttélés alapvető szabályait sértő magatartásformák terjedését megfékezze. A törvényes közhatalomnak joga és kötelessége a vétség súlyosságával arányos büntetés kiszabása. A büntetésnek elsősorban a bűn által okozott rendzavarás helyreállítása a célja. Amikor a büntetést a vétkes önként elfogadja, a büntetés engesztelő értelmet is nyer. A büntetés azonfelül, hogy védi a közrendet és óvja a személyek biztonságát, gyógyító célzatú is: amennyire lehetséges, hozzá kell járulnia a vétkes megjavulásához.

2267 Az Egyház hagyományos tanítása -- a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve -- nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.

Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával.

Napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges volta "immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul".

Szerdahelyi Miklós írta...

Ez lemaradt:

2265 A törvényes önvédelem nemcsak jog, hanem súlyos kötelezettség is lehet azok számára, akiknek mások életét kell védeniük. A közjó védelme megköveteli, hogy a jogtalan támadót ártalmatlanná tegyék. Ezen a jogcímen a közhatalom törvényes birtokosainak joga van a fegyver használatára is, hogy a gondjaikra bízott polgári közösség jogtalan támadóit visszaverjék.

Vagyok Senki írta...

"...emberek nem az Egyház mellé fognak felsorakozni a probléma megoldásakor."
Egyéb esetekben sem látok valami nagy felsorakozást. Részint nem ez az egyetlen, ahol az egyház (és nem a mostani pápa!) reakciója elkent és bizonytalan. Részint pedig, bár ez egy katolikus blog, hasonló ledorongolást kaphatnának az államok, állami vezetők is. Nem sok mindent tettek eddig, hogy a további vérontásokat megakadályozzák, pedig nekik valós eszközeik is lennének (ellentétben a pápával, aki legfeljebb nyilatkozgathat). A "soha többé nem engedhetjük ezt" megnyilatkozásokon, nemzeti gyásznapokon, és hatalmas virágcsokrokon az áldozatok temetésén kívül sokat nem tesznek állami szinten sem.
Az egyház pedig egyre kijjebb kerül az emberek életén, világtalálkozó ide vagy oda. A hétköznapok számítanak, nem a látványos gyűlések.