"Hogyan lehetséges, hogy napi miselátogató hívők számára az Eucharisztia, a szentmise nem egy olyan rítus, ami cselekvés, akció, amiben történik valami: cselekmény, amiben Krisztus húsvéti áldozata megújul és ennek részeseivé teszi a résztvevőket is. A szentmise, az eucharisztia nagyon gazdag valóság, de ha csupán az Egyház dogmatikus megfogalmazásait nézzük, akkor az nem más, mint Jézus Krisztus egyetlen áldozatának újra jelenvalóvá tétele és felajánlása és bizony ez sem kevés! Hogyan lehetséges tehát, hogy ez nem világos és egyértelmű a hívők számára, és elképzelhető olyan teljes értékű vasárnapi istentisztelet katolikusok számára, amelyből ez kimarad?
Megdöbbentő arra gondolni, hogy a 16. század katolikus vértanúi szinte egytől egyig a szentmiseáldozatba vetett hitükért haltak vértanúhalált; az egyházüldözés idején, sok-sok világi az életét kockáztatta azért Angliában, mert titokban szentmisén vettek részt vagy papokat rejtegettek.
Hogyan lehetséges az, hogy bár egy fél évszázada saját anyanyelvünkön érthetjük meg a szentmise szövegét, ami számtalan alkalommal beszél áldozatról – de ez a megélt hitgyakorlat szintjén mégsem magától értetődő? És egy utolsó kérdés: egy ilyen gyakorlat, ti. amikor a pap könnyen behelyettesíthető egy világi kisegítővel, vajon hogyan mozdítja elő az amúgy is csekély számú papi hivatást? Hogyan mutat rá az eucharisztia és a papság közötti kapcsolatra?"
Érdemes az egész cikket elolvasni a domonkos nővérek blogján itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése