Miért fogadjuk el az Ószövetséget?

Miért fogadjuk el az Ószövetséget???
Miért ne fogadnánk el!!!

Legtöbbek számára a kérdés fel se merült talán, hiszen azt hitet tanulták, amely alapjául az Új- és az Ószövetség egyaránt szolgálnak. Ez az Egyház álláspontja.

Azonban a kérdés mégis aktuális, hiszen neves ateistáktól és a kereszténység perifériáin lévőktől azt hallhatjuk, hogy az Ószövetség Istene gonosz volt, bosszúálló, kegyetlen, embergyűlölő, önkényes, diszkriminatív, stb... Attól függően, hogy a kritika kitől érkezik, különféle dolgokat emelnek ki az ószövetségi istenkép ellen, és így maga az Ószövetség ellen is.

Az ateisták ez alapján az egész kereszténységet elvetik. Az így gondolkodó "keresztények" (a perifériáról) viszont csak az Ószövetséget vetnék el (legalább részben), de az Újszövetség saját szájuk íze szerint való "édes Jézusát" azért megtartanák.

Itt az ateistákkal nem foglalkozom, nem az egész kereszténységet akarom megvédeni, pusztán az Ószövetséget szeretném validálni azok számára, akik az Újszövetségben amúgy hisznek.

Ha valaki nem érti miről is van konkrétan szó, és azt kérdezi, mégis mi alapján lehet (persze félreértésből, de mégis, mi alapján lehetséges?) Istent gonosznak nevezni?, nos ő nem ismeri eléggé az Bibliát. Isten embert öl az Ószövetségben (egyébként az Újszövetségben is), Isten megparancsolja a zsidóknak a kánaánita nép kiirtását (népirtás, mondhatnánk), Isten megkeményíti a fáraó szívét majd csapásokkal bünteti, Isten véres állatáldozatokat vár, Isten diszkriminál a népek, törzsek, nemek és személyek között. Egyszóval az ószövetségi Isten jósága és az újszövetségi Jézussal való összeegyeztethetősége ezen szakaszok alapján nem triviális (ellentétben azzal, amit esetleg a hittanórákon tanultunk).

Ha azzal kezdjük, hogy részleteiben próbáljuk meg feloldani a feszültséget, és egyenként kezdjük kibékíteni az ószövetségi szakaszokat a keresztények jóságos Istenével, akkor magyarázkodásnak fog hatni, amit csinálunk. Mintha vak hittel, mindenáron ahhoz ragaszkodnánk, hogy a nyilvánvaló (-nak tűnő) isteni gonoszság, nem is gonoszság valójában. A részletekkel foglalkozni kell természetesen, de előbb egy általános alapra kell helyezni a magyarázatainkat: előbb meg kell mutatnunk, hogy a jóhiszeműség indokolt a nehéz ószövetségi részekkel szemben is.



Ez az alap, mi lenne más, mint Jézus. Az a Jézus, a kit az Újszövetségből ismerünk és elfogadunk, ha keresztények vagyunk. Jézus az egyetlen és fő oka annak, hogy a keresztények elfogadják az Ószövetséget sugalmazottnak és isteni kinyilatkoztatásnak tekintik mindenestül (a nehéz szakaszokkal együtt). 

Miért? Hogyan következik Jézusból az Ószövetség elfogadása? A kettő ellentétben állni látszik...

Azért következik, egész egyszerűen, mert Jézus (akit, mint keresztények, tévedhetetlen Istennek hiszünk) elfogadta az Ószövetséget az Úszövetség tanúsága szerint. Jézus idézett az Ószövetségből, alapnak tekintette, számon kérte a zsidókon, hogy nem ismerik kellőképpen.  

Jézus tekintélyének, és az Újszövetségnek hiszünk, ha az Ószövetséget elfogadjuk kinyilatkoztatásként az egy igaz Istenről. Jézus azt mondta: Én és az Atya egy vagyunk. Jézus és az ószövetségi Isten egy. Az édes Jézus és harcos Jahve egy és ugyanaz az Isten.

Ha az Ószövetséget már Jézus személyén keresztül látjuk, akkor elkezdhetjük a nehéz szakaszok magyarázatát. Addig nem.

Ha Jézussal együtt megyünk bele ebbe a magyarázat keresésbe két dolog fog történni velünk. Egyrészt meg fogjuk érteni, hogy Isten sohasem gonosz (noha erős), sohasem igazságtsalan (noha isteni jogait gyakorolja), sohasem önkényes (noha bölcsen alakítja a történéseket). Másrészt valóban át fog alakulni, ki fog egészülni az istenképünk, és a hittanórák "édes Jézusa" helyett elkezdjük megismerni a mindenség Istenét, aki áldozatos szeretettel harcol értünk, és akivel kapcsolatban épp az lenne a felfoghatatlan, ha fel tudnánk fogni - az lenne a megrázó, ha ő nem lenne megrázó.

Még a pápa sem változtathatja meg...

Végre valaki megkérdezte Ferenc pápát ahelyett, hogy bíborosok célozgatásaiból találgatna az elkövetkezendő szinódussal kapcsolatban!
 
Demetrio Fernandez,  a spanyolországi Cordoba püspöke ad limina látogatáson volt a Vatikánban és a Szentatya azt mondta neki, hogy "a pápa sem változtathatja meg azt, amit Jézus meghagyott". 
 
Mindez az elváltak és újraházasodottak szentáldozáshoz járulásával kapcsolatban került szóba.
 
A Diario Cordoba című lapnak adott interjújában, Fernandez püspök kijelentette: "Megkérdeztük a pápát magát, és megerősítette, hogy aki szentségi házasságot kötött, majd elvált és egy új civil házasságban él, az nem járulhat szentségekhez".  

"A pápa azt mondta, hogy 'ezt Jézus Krisztus rendelte így, és a pápa nem változtathatja meg".
 
"Azért mondom ezt, mert egyesek azt rebesgetik, minden meg fog változni, de van, ami változtathatatlan. Az Egyház az Úrnak felel, és az Úr él".

A szentségekkel kapcsolatos dolgok tisztázása után a püspök arra is kitért, hogy az Egyháznak befogadónak kell lennie, és cél az, hogy senki ne érezze magát kizárva. "Mindig van mód arra, hogy fejlődjünk ezen a téren". 
  
http://www.catholicnewsagency.com/news/spanish-bishop-pope-says-he-will-not-change-communion-rule-51174/

 

Hogyan tovább?

Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ!  

 

 

Ferenc pápa: zargassátok a pásztoraitokat!

Elöljáróban: nem konkrét esetről írok, és akinek nem (kar)inge, ne vegye magára, és a jelnlévők (ez esetben az olvasók) persze mindig kivételek.

Más kontextusban hallottam ezt a frappáns mondatot:

"Ha érted, amit mond, akkor nem tudod, mire gondol; ha viszont tudni véled mire gondol, akkor biztosan nem érted azt, amit épp mondott".

Sajnos néha ilyesmi a helyzet a prédikációkkal kapcsolatban is...
 

"Te érted, mit beszél a pap?" 

"Szerintem, arra gondol, hogy [valami]." 

"Jó, de akkor miért nem azt mondja?!?"

Miért van ez? A probléma nem biztos, hogy intellektuális.  

Az Evangélium hirdetéséhez nem kell nagy intellektus, nem kell hozzá sok árnyaltság: az igazságot kell mondani, úgy, ahogy van - ahogy Jézus és Egyháza tanítja. Ehhez pedig elsősorban bátorság kell.

A prédikátor viszont, aki fél, hogy megsérti az emberek érzékenységét, különösen ha okos emberről van szó, hajlamos lesz annyira árnyalni a mondanivalóját, hogy az nem segít a híveknek eligazodni - nem hogy az életben, de még abban a konkrét kérdésben sem, amiről a prédikáció épp szól. 

Jézus azt mondta: Szavaitok legyenek igen, igen, nem, nem. 

Amit viszont a szószékről olykor hallunk az: igen-igen, vajon-talán.

Az 'igen-igen, vajon-talán'-nak viszont van egy jellegzetes mintázata. A következő figyelhető meg:

'Igen-igen' a szeretetre, a jóságra, az értékekre, az Istenre (de csak úgy általánosságban, semmi katolikus specifikus!) egyszóval 'igen' olyan dolgokra, amikben mindenki egyetért, még a TV sorozatok is...

'Vajon és talán' a erősségű üzenetet hallhatunk viszont (ha egyáltalán szóba kerülnek) például Isten törvényeivel kapcsolatban - kb. mintha javaslatok volnának, amikben nem lehetünk egészen biztosak, nem mondhatjuk kötelezőnek, csak javasoljuk (hiszen "az elvárások elijesztik a híveket")...

'Vajon és talán' erősségű az üzenet, ha a megtérésről vagy a bűnbánatról van szó - legalábbis konkrét bűnök esetében (általánosságban persze ezeket is mindenki elismeri), hiszen a bűnök is nagyon szubjektívek, végső soron nem tudhatjuk kinek, miben áll az Isten felé vezető útja...

OK az együttérzés, meg az, hogy mindenkihez kell szólni, de szerintem ezt lehet úgy is, hogy közben az igazság, amit az Egyház tanít egyértelmű és félreérthetetlen. Vagy célja valakinek, hogy félreérthető legyen?
 

Mi lenne, ha elvárnánk a lelkipásztorainktól, hogy egyértelmű útmutatást adjanak erkölcsi kérdésekben és ütős katolikus tanításban részesítsenek minket? Mi lenne, ha a vezetőink fő gondja nem az lenne, hogy az esetleg betévedő nem keresztényre jó benyomást tegyenek, hanem hogy a valóban jelenlévőkhöz (nagyrészt megerősítést váró katolikusokhoz) szóljanak? Vagy túl sokat várunk el?

Ferenc pápa szerint nem: "Zargassátok a pásztoraitokat, alkalmatlankodjatok náluk, és minnyájunknál, akik lelkipásztorok vagyunk, hogy megadjuk nektek a kegyelem, a doktrína (tanítás) és az útmutatás anyatejét" 2014-05-10

http://www.news.va/en/news/regina-caeli-full-text

Hogyan tovább?

Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ! 

Ferenc után Benedeket is #selfie végre kapták

Ferenc pápa után emeritus XVI. Benedek pápát is #selfie végre kapták.

SENKI NEM MENEKÜLHET A TREND ELŐL! =D

 

 

 

 

 

Szentlélek elleni bűn: FIGYELEM!

1) Ébresztő!
Elgondolkodtató a plébános intelme:
"Kedves testvérek, ha már a gyónásról esett szó: nem akarok több olyan gyónást hallani, amiben nagyvonalúan átsiklunk az első, a harmadik és a hatodik parancsolattal kapcsolatos vétkeinken! A Szentlélek elleni bűn, vagyis a megismert igazság tagadása, egy olyan bűn, amellyel kapcsolatban Krisztus leszögezi, hogy a kárhozatra vezet (Mk 3,28-30). Nos, ti pontosan tudjátok, mit tanít az Egyház, és azt is, ha ezek ellen cselekszetek... így hát jobb nektek, ha mihamarabb megtértek és beismeritek, hogy bizony gonosz emberek vagytok, minthogy a pokolra kerüljetek. Lehet, hogy egyeseket nem érdekel, hogy mi felé tartanak, de én nem fogok ehhez asszisztálni".


2) A Biblia
Mk 3.28  Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. Mk 3.29  De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad." Mk 3.30  Mert ezt mondták róla: "Tisztátalan lélek van benne."

3) A magyarázat
Jézust ellenségei csodái és jótettei ellenére vádolják meg. Tudniuk kellett, hogy vádjaik koholtak; vannak dolgok, amiket nem lehet nem tudni. A nyilvánvaló igazság ellen ágálni persze szabadságunkban áll - ezt a lehetőséget jelenti a szabad akarat ajándéka -, de a végsőkig kitartani benne annyi, mint a megváltó Isten arcába vágni a mennyország ajtaját. Az Isten sem tudja üdvözíteni azt, aki a szabad akaratát arra használja, hogy a megváltást visszautasítsa.

4) Nem vagyunk farizeusok, akkor minden rendben?
Nem ismerünk magunkra a farizeusokban. Úgy tűnik kihaltak azok, akik Jézust vádolnák. Ám az igazság tagadása új formákat ölt: a manapság tipikus hazugság a bűn kimagyarázásában és a mélyreható bűnbánat szükségtelennek tekintésében rejlik. Sajnos a partizó fiatalság ma nem mondhatni, hogy jobb helyzetben van, mint a farizeusok hada hajdanán...
A farizeusok a vallásukból akarták kirekeszteni Jézust, ahová pedig tartozott. A mai ember pedig a humanista/new age-es/szex mániás/erkölcsi relativista/fogamzásgátlós világnézetébe szeretné beintegrálni Jézust, ahová pedig nem tartozik. A kettő egyre megy: hazugság.

5) A Szentlélek elleni bűnök
Ezek az istenes élet alapjait érintik, a javulás lehetőségeit teszik kétségessé, a Szentlélek indításainak vetnek gátat, ezért különösen veszélyesek:
1. Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.
2. Kétségbeesni Isten kegyelme felől.
3. A megismert igazság ellen tusakodni.
4. Isten kegyelmét másoktól irigyelni.
5. Üdvös figyelmeztetések ellenére a bűnökben megátalkodni.
6. A bűnöket mindhalálig meg nem bánni.
http://uj.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=33

Hogyan tovább?

Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ! 

 

Ha Isten tudja a jövőt, hol a szabad akaratunk?

Az érv: ha Isten tudja a jövőt, akkor nem vagyunk szabadok, hogy mást tegyünk a jövőben (mint amit ő tud), vagyis logikai ellentmondás van a Mindentudó és az emberi szabad akarat között, tehát Isten vagy nem létezik, vagy nincs szabad akaratunk.

Az érv jelentősége: Az érv kiinduló pontja az, hogy szabad akaratunk van, hiszen tapasztaljuk a mindennapokban, és ebből kifolyólag az érvet használó azt igyekszik kimutatni, hogy egy  mindentudó Isten létezése képtelenség. Ha pedig Isten nem mindentudó, akkor a kereszténység maga is képtelenség.

Félreértés: Nem, nincs logikai akadálya annak, hogy szabad akaratunk legyen és Isten mégis ismerje az összes jövőbéli döntésünket, mint ahogy azt a keresztények tartják. A félreértés abban áll, hogy a hit ellen érvelők a Mindentudót hallgatólagosan megteszik minden okozójának is (mintha Isten okozná a mi döntéseinket is), holott a keresztény teológia (leszámítva eretnekeket) soha nem tanította azt, hogy Isten okozza a mi döntéseinket, csak azt hogy ismeri őket. Vagyis a fenti okoskodással a kereszténységnek csak egy karikatúra változatát lehet cáfolni.

Különbség tudni és okozni között: Például egy gyermekét jól ismerő szülő aránylag biztosan meg tudja mondani a gyermeke miként dönt majd bizonyos helyzetekben, noha nem a szülő fogja okozni gyermeke döntéseit. Ebben a személyes ismereten alapuló tudásban mégsem látunk semmi boszorkányságot és nem feltételezzük, hogy a gyereknek nincs vagy csak korlátozott szabad akarata van. Persze egy szülő tévedhet is és az előrejelzései minden esetben korlátosak. Mivel azonban Isten tökéletesen ismeri az általa teremtett világot, ezért a Mindentudó pontosan és részletesen tud mindent a jövőben is (anélkül, hogy szükségszerűen az okozó is ő legyen).

 

Istené az örök jelen: Egy másik (szerintem jobb) módja az érv cáfolatának az, hogyha Isten mindentudását az időfelettiségéből vezetjük le. Ha Isten az időnek is ura (ő teremtette az időt is), akkor neki nincs múltja és nincs jövője, ő neki minden időbeli pillanat egyszerre van jelen. Vagyis ő nem is annyira előre látja, hanem egyszerűen látja (akár csak a jelent) mindazt, ami nekem a multamban vagy akár a jövőmben van. A jelenben sosem feltételezzük, hogy összeférhetetlenség van Isten tudása és a mi szabad döntéseink között, hanem egyszererre feltéltelezzük mindkettől. Nos Istennek az én jövőm, már jelen, ezért tudja mit fogok tenni (a jövőidő csak emberi nézőpontunkból indokolt), ám ez a tudás nem befolyásolja az én jövőbéli szabadságomat, ahogyan a jelenbélit sem. Én nem azért fogok valahogy dönteni, mert Isten előre tudta (és okozta) a döntésemet, hanem Isten azt a döntést ismeri, amit én majd csak a jövőben hozok meg szabadon.

 

Az igazság: Mindez nem bizonyítja a keresztény világkép igazságát, csak visszautasít egy ellenérvet. Nem igazoltuk se azt, hogy szabad akaratunk van, se azt, hogy Isten minentudó, de bemutattuk hogy e két feltevés nem áll ellentétben egymással, és hogy félreértéssen alapszik az az érv, ami logikai inkoherenciával vádolja a kereszténységet ezen a ponton.

Mária (testbeni) mennybevétele - néhány tudnivaló

Dolgok, amiket sokszor a keresztények sem tudnak:

1. Az örök életünket testben fogjuk élni. Átlelkesült vagy megdicsőült testnek nevezi a teológia, de testünk lesz mindenesetre. A testünk támad fel az utolsó napon. Jézus a prototípus/az elsőszülött a halottak között.
2. Jézus testestül ment fel a mennybe, Jézusnak ma is emberi teste van.
3. A kereszténység nem egy "lelki" vallás a szó modern értelmében (értsd: lélek<->test).
4. A szentek (köztük remélhetőleg mi is) a mennyországban csak Krisztus második eljöveteléig nélkülözik a testüket.

A katolikus tanítás:

1. Máriát Isten kivételes módon a mennybe vette testestül-lelkestül.
2. Ez az Egyház dogmái közül a legfiatalabb: 1950-ben XII. Piusz pápa nyilvánította ki.
3. Ünnepe augusztus 15.-e a 6. századtól kezdve.

A protestáns kritika:

1. Dogma, ráadásul XX. századi dogma: Az Egyház dogmái eleve gyanúsak, de ez egy modern(!) toldalék a hithez. Az ősegyház ezt biztosan nem hitte. Utólag nem lehet kitalálni ilyesmit.  
2. Miért tenne Isten ilyesmit bárkivel is???
3. Mária nem különleges: Mária szülte Jézust, szűzen, tehát csodák történtek Máriával, de ő nem különb bármelyik kereszténynél, aki szereti Jézust.
4. Nincs benne a Bibliában: Sola Scriptura, csak az lehet a keresztények biztos hite, ami bibliai.

A dogma hihetővé tétele:

1. Nincs a Bibliában? Nos a sola scriptura elve sincs a Bibliában, sőt a Szentháromság sincs megnevezve mégis hiszik a protestánsok is. Az igazság az, hogy a kereszténység első 1500 évében senki nem hallott a sola scripturáról, ez Luther (hamis) dogmája -> vagyis vannak a keresztény hitnek olyan legitim elemei is, amikről nem a Biblián keresztül bizonyosodunk meg.
2. Isten az égberagadott embereket az Ószövetségben is: Énók és Illés például (Ter 5,24; Zsid 11,5; 2Kir 2,1; 2Kir 2,11-12; 1Mak 2,58) -> Tehát a dolog önmagában (bibliai alapon) sem hihetetlen.
3. Mária nagyon különleges: a) Az angyal Máriának új nevet ad, "Kegyelemmel Teljes", vagyis Mária mentes az eredeti bűntől. b) Jézus következetesen "asszonynak" nevezi, a Teremtés Könyvének asszonyának, akiről Isten ígérete szólt. 3) Mária az új szövetség frigyládája. És 4) Mária az új Éva, és a Jelenések könyvének napba öltözött asszonya is. -> Mária alakja csak úgy roskadozik a jelentőségteljességtől.
4. Dogma: a szóról manapság a vakhitre asszociálunk - helytelenül. Dogma annyit tesz, mint olyan tétel, amit mindenki beláthat, kétségtelenül igaznak találhat. Alapigazság: vitán felül álló kérdés. Ennyit jelent a dogma szó helyesen értve, és ebben az értelemben mondhatja Chesterton azt, hogy csupán kétféle ember létezik: az olyan, aki tudja, hogy dogmákat követ, és az olyan, aki nem... A protestánsoknak is megvannak a dogmáik (pl. sola scriptura), és a szkeptikus szabadgondolkodóknak is (pl. az, hogy a hit a tudás ellentéte) -> így aztán semmitmondó, ha az Egyházat azért támadják, mert dogmatikus a hite - mivel minden hit/világnézet/filozófia/és rendszer az...
5. Új dogma a XX. századból: de az Egyház  ősi hite is ez volt. Az első írásos bizonyíték erre a 4. századból van (egy évtizeddel korábbról, mint az Újszövetség ma ismert kánonja!!!). A mennybevétel ünnepe a 6. századtól Augusztus 15-én van (a keleti egyházban). Ezzel kapcsolatos ábrázolások a 7. századtól maradtak fent. A 10. századtól ismerjük ezt az ünnepet az univerzális (=katolikus) egyház gyakorlatában. -> A dogma kijelentése lehet új, ám a tartalma ősi, akárcsak az összes többi katolikus dogmáé.   

A katolikus hit igazolása:

1. Hagyomány: nincs más hagyomány Mária halálával kapcsolatban, csak a mennybevétel. Jézus "testvéreiről" például több hagyomány is volt (ezek is azt igazolják, hogy nem volt vérszerinti testvére), de a mennybevétel megkérdőjelezetlen. Luther sem kérdőjelezte meg... 
2. Csodájára jártak volna: az Egyház a legősibb időktől kezdve számon tartotta a szentek és vértanúk relikviáit. A legfontosabb szent esetében viszont nincs holttest, pedig volt aki kereste, és ami legenda/feljegyzés csak létezik, mind a menybevételről szól.
3. A szeplőtlen fogantatásból levezethető: A szeplőtlen fogantatás=Mária mentes az eredendő bűntől. Ez egy másik katolikus dogma, ami ha igaz, akkor logikus, hogy Mária lévén mentes az eredendő bűntől, mentesült annak következményétől is, a testi enyészettől. De miért hinnénk el ezt a másik dogmát Mária bűntelenségéről? Egy nem elégséges, de mindenképpen provokatív indok az például, hogy ezt még Luther is hitte a Rómával való szakítása után is, méghozzá épp a "Kegyelemmel teljes" miatt, vagyis bibliainak gondolta a szeplőtlen fogantatást. 

A dogma üzenete:

1. Máriával kapcsolatos hitigazság, ami önmagában fontos - már ha az igazság fontos :)
2. A testbeni feltámadásunk dicsőségére irányítja a figyelmet. 
3. Mária tiszteletére lelkesít minket, aki első a szentek és legnagyobb a közbenjárók között, az Egyház anyja ő és a mennyek királynéja.
4. Isten különleges, meleg, figyelmes és kivételes (nem kalkulálható) szeretetének a bizonysága - Isten mindannyiunkat máshogy szeret.

Új szövetség: nem az, aminek gondolod...

Az új szövetséget manapság mindenki a Biblia második, rövidebbik, Jézussal kezdődő részével azonosítja: 27 könyv, az evangéliumok, az ap.csel., a levelek, és a jelenések könyve.

Új szövetség = egy dokumentum gondoljuk - TÉVESEN.

Az új szövestég ugyanis nem a Biblia második részét jelenti, noha később ezt a jelentést is felvette - de nem ez az elsődleges.

Ki szerint?  Jézus és Szent Pál szerint.

Jézus egyetlen egyszer használja az új szövetség fogalmat (Luk 22.20) az emeleti teremben kehellyel a kezében, amikor megalapítja az Oltáriszentséget, ezzel beteljesítvén az ószövetségi pászka áldozatot. Az Eucharisztia az, amit Jézus az új szövetségnek nevez.

Azonban valki már azelőtt is használta az új szövetség fogalmat, hogy Lukács egyáltalán megírta volna az evangéliumát.

Szent Pál a korintusi levelében (1 Kor 11.25) az új szövetségről ír, és ezzel nem az általa éppen írt dokumentumra utal, sőt a még megírásra váró evangéliumokra sem. Amiről Pál beszél az az, amit Jézus csinált az emeleti szobában, és amiről nekünk azt parancsolta, hogy mi is csináljuk. De mit? Jézus mint csinált? Az Eucharisztiát. És az Eucharisztia az maga új szövetség.

Ezért abszurd a protestáns nézet, hogy a kereszténység lehet teljes az Oltáriszentség nélkül is. Sola scriptura: mondják... Pedig elég lenne a Bibliára elfogulatlanul tekinteniük (a protestáns hagyományaik nélkül), és megláthatnák, hogy:

Az új szövetség elsősorban egy szentség, és nem a Biblia egy része - a Biblia szerint.

Szex: mint imádság

Egyes kortárs teológusok azzal próbálják meg kimagyarázni a szexuális bűnöket, hogy a szex nagyszerűségére, intimitására, és a szeretettel való szoros összefonódottságára hivatkoznak. A szex, mondják, Isten teremtésében való örömünkre szolgál, Isten dicsőítésének egy módja, szent dolog, imádság is lehet - mindaddig, amíg szeretetből fakad. A mérce a szeretet, nem a formális házasság, ezért a házasságon kívüli szex nem feltétlenül bűnös - a szeretetlenség és önzőség bűnös, de hogyan lehetne a szeretet bűnös?

Nagyon hatásos féligazság...
                                                ...amely kifelezetten a manapság átlagosnak tekinthető
                                                   modernista és érzelmes ember ízlésének szól.

Mi az igazság:
                         -Az, hogy ha a szex imádság házasságon belül, akkor azon kívül
                          káromkodás.
                         -Az, hogy ha a szex szent dolog a házasságban, akkor azon kívül
                          szentségtörés.
                         -Az, hogy ha a szex házasságon belül Istennek tetsző örömforrás,
                          akkor házasságon kívül visszaélés Isten teremtésével.
                         -Az, hogy ha a termékenységre nyitott szex Istennel való
                          közreműködés, akkor a szándékosan fogamzásgátolt szex Isten
                          tervének a visszautasítása.

A gondolat szép és igaz: hogy a szexualitásunk szent, és hogy maga a szexuális aktus is szent dolog. Természetesen nem a tévutas modernista vagy liberális teológusok találmánya - ők csak visszaélnek vele. A gondolat gyökere bibliai az alábbi pontok szerint:
- a házasság maga szent, isteni találmány
- a házasság szexuális és termékeny (értsd szándékosan nem fogamzásgátolt), egy férfi és egy nő között
- a szexuális aktus maga is szent, az aktusban lesznek a felek egy testté
- a házasság (így a szexuális kapcsolat is) az Istennel való kapcsolatunk bibliai jelképe, Jézus a vőlegény, akivel egyesülünk
- a szentek misztikus élményeinek egy jelentős része csak szexuális nyelvezettel leírható (lásd a második forrást alább)



Szex, mint imádság?
Miért ne? Belefér az Egyház tanításába. Ha az indiai jezsuiták táncolva imádkoznak... (Dávid is táncolt az Úrnak). Szerintem minden lehet imádság (ami csak nem bűn), de ezt majd egy másik posztban fejtem ki:). Mindenesetre ha sikerül a szexre is úgy tekintünk, mint ami Isten fennhatósága alá  esik, az jót fog tenni a lelkünknek - és a szexuális életünknek is minden bizonnyal!

Hol a félreértés: szeretet
A modernista/szubjektivista félreértés abban áll, hogy a szeretet fogalmát érzelemmé alacsonyítja. A keresztény szeretet ennél gazdagabb: a szeretet, amire Jézus meghív, hit által informált (az Egyház hite), a keresztény hit pedig a józan ész (=természetes kinyilatkoztatás) és a természetfeletti kinyilatkoztatás által informált hit kell hogy legyen. Az igazi szeretetet a másik ember üdvösségét tekinti végső célnak, ezért mindaz, amit a Biblia vagy a keresztény hagyomány bűnnek mond (például a házasságon kívüli szexuális élet) eredendően nem lehet szeretet - még ha gyöngéd érzelmek vezérlik is a feleket.

Rossz szex házasságban?
Az világos tehát, hogy a szeretet (hétköznapi értelemben) nem teszi jóvá a házasságon kívüli szexuális aktusokat. Ez a modernista/szubjektivista hiba. De felvetődik a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha a házasság ugyan meg van, de a szeretet/jó akarat hiányzik? Ez a legalizmus hibája lenne: ha az objektív feltételek megvannak, akkor a szubjektív indíték nem számít. Természetesen ez sincs rendben, és az Egyház erkölcsi tanítása ennek megfelelően mindig is az volt, hogy az objektív feltételek mellett a szubjektív indítékoknak is jónak kell lenniük ahhoz, hogy bármilyen cselekedet erkölcsös legyen. Vagyis, a szeretet/jó akarat nélküli házassági aktus is bűnös, és az Egyház nem a legalizmust tanítja.

A kereszténység nem szex ellenes?
Nem, a kereszténység az, amelyik az összes világnézet közül a legmagasabbra helyezi az emberi test és így a szexualitás méltóságát is. A kereszténység nem egy "lelki" vallás ebben az értelemben. A test jó, a testet Isten teremtette, és szereti, a Fiúisten megtestesült, a testét szexualitásával együtt magával vitte a mennyországba, és a mi testünk is meg lesz váltva a feltámadáskor, és az örökkévalóságot is a megdicsőült testeinkben férfiként és nőként fogjuk megélni.

Szex a mennyországban?
Erről itt írtam: http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2013/10/szex-mennyorszagban.html

Ötlet források:
http://www.thechristianleftblog.org/tcl-blog/premarital-sex-is-it-a-sin-or-not
http://www.firstthings.com/web-exclusives/2007/09/sex-and-mysticism

A keresztények legnagyobb bűne

Nem telik el nap, hogy ne hallanánk, hogy a keresztények dolga az, hogy ne ítéljenek…

Látszólag az egyedüli megbocsáthatatlan bűn (a mai szekuláris pop-kultúra szemében) az, ha valakit megítélsz a bűne miatt… (mondjuk a Biblia alapján).

Hiszen Jézus mondta, hogy "ne ítélj", sőt ő nemhogy nem ítélkezett, hanem kifejezetten elfogadta a bűnösöket olyanoknak, amilyenek, hiszen velük mulatott egy asztalnál…

Az átlagos Biblia értelmezés manapság...

Ha ez így van, akkor ebben a világ jobb tanítványa Jézusnak, mint az Egyház…

Noha sokan keresztények is nagyon igyekeznek behozni a lemaradást…

De vajon ezt tanította-e Jézus?

(Nem.)

A Biblia többi részében (amit általában nem ismerős) ilyenek is vannak:

Jézus Sátánnak nevezi Pétert, mert nem az Atya dolgaival foglalkozott, a farizeusokat pedig viperák fajzatának, akik pedig másokat bűnbe visznek, azoknak olyan sorsot ígér, amihez képest a nyakukra kötött malomkő és a tenger mélye kívánatos volna. Sőt Jézus maga lesz a minket megítélő bíró…

…noha - valóban - azt is mondja, hogy nem ítéletet jött hozni, hanem irgalmasságot. Hogyan van ez?

Önellentmondás?

Aki csak kiragad sorokat a Bibliából, majd azokat abszolutizálja, az ferdít: a Bibliát egészében, és minden részét az egész összefüggésében kell értelmezni. Se az nem igaz általánosságban, hogy „soha ne ítélj”, se az „hogy minden vélelmezett bűnösnek jól mondd meg a véleményedet, és fenyegesd a pokol tüzével”. A dolog összetett:   

Most akkor ítéljünk, vagy ne?

Egy a kifejezés: ítélkezés. De két különböző helyzetről van szó: 1) amikor Jézus tiltja az ítélkezést, és egy másik helyzetről, 2) amikor ő is ítél, sőt nekünk is parancsolja. Ezért nincs ellentmondás Jézus tanításában.

A különbség az, hogy Jézus ítélhet, de mi nem?

Nem. Nekünk is úgy tilos ítélkezni, ahogy Jézus sem ítélkezett, és nekünk is olyan helyzetekben, olyan szándékkal kell ítélni mások dolgai fölött, ahogy Jézus is ítélt.

Mikor tilos ítélkezni?
A bűnös ember lénye felett (maga az ember felett), akiben benne van a bűnbánat és a jóvátétel lehetősége (és ezt mindig feltételeznünk kell). A jóra kell buzdítani, a hitre kell tanítani, és imádkozni kell érte. Ha nem kívánjuk egy bűnös örök boldogságát és üdvösségét (noha nem az ő saját, hanem Isten feltételei szerint), akkor nekünk van szükségünk lelkiismeret vizsgálatra! Ezt jelenti szeretni a bűnöst és az ellenséget is.

Mikor kell ítélkezni?

A bűnös bűne felett kell ítélkezni (a fentiek szerint szeretetben), mégpedig azért mert ezt a szeretet diktálja. Nem szeretet az ugyanis, ha én tudom valamiről, hogy kárhozatos (a kárhozat pedig örök és maximális veszteség!), de elnézem cinkosul. Ezt tesszük márpedig a barátainkkal és a szeretteinkkel… Ez épp olyan, mint ha valakit, akire lehet befolyásom, hagynék drogfüggőségbe süllyedni anélkül, hogy okosan és imádságosan meg ne próbálnám megakadályozni. Milyen barátság, milyen szeretet volna ez? Márpedig ezt tesszük, ha nem kezdünk semmit a másokban felismert szeretetlenséggel, mulasztásokkal, és ennél konkrétabb bűnökkel is, mint például vétkekkel a tízparancsolat vagy az Egyház parancsai ellen…

De Jézus bűnösökkel ült asztalhoz...
Igen, és Jézus nem-ítélkezésének és bűnösökkel való közösködésének Mária Magdolna tisztasága és Lévi kapzsi csalásainak a vége lett a gyümölcse. (Mi azonban a mi cinkos hallgatás gyümölcse???) Így nekünk is, az elsődleges célunk a bűnös világban és elsősorban ismerőseink között az kell legyen, hogy megtérjenek Istenhez. 

De mi nem lehetünk biztosak mások bűnében...

De igen: a Biblia, az Egyház tanítása és a saját szeretet-vezérelte józan ítélőképességünk alapján. 

És miért nem ismerik fel ezt az emberek?

Mert a 1) "tolerancia diktatúrájában" élünk, 2) mert manapság az egyetlen bűn, ha mást megítélsz a bűne miatt, és 3) mert mi magunk is bűnösek vagyunk, ezért mi magunk is cinkostársakra vágyunk, és könnyen azzá is leszünk mások számára. Ez a bűn logikája:  kéz-kezet mos, a takargatás, majd később a vádaskodás. Nem elég az elnézésben (az csak a mútra vonatkozhat), az igazságban is fel kell szabadulni (örökre)!

Hogyan fülelhetem le az ál-toleranciát (magamban és másokban)? 

Ha azt veszed észre hogy valaki a Bibliát négy szakaszra redukálja...

• "Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek" (Máté 7:1)
• "Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?" (Máté 7:3)
• "Az vesse rá az első követ, aki közületek bűntelen" (János 8:7)
• És persze még arra, hogy Jézus bűnösökkel ült asztalhoz…

…akkor megítélheted, hogy az illető (ez lehetsz te magad is akár), inkább a világ, mintsem Jézus tanítványa.

Miért lesz ítélet, ha Jézus irgalmasságot hozott?

Az ítélet lesz irgalmas: ez az amit nem volt oka remélnie az emberiségnek Jézus előtt, és ez a keresztény jó hír ma is minden töredelmes szívű ember számára.

Akkor üres a pokol?

Aligha, ugyanis azok, akik képtelenek a bűnbánatra (talán épp azért, mert nem hisznek bűnben...), nem tudnak megtisztulni Jézus keresztáldozatában, és ők az örökkévalóságig várhatnak a nemítélkező "istenükre" - a pokolban.

De Jézus komolyan hitt a pokolban?

Ez úgy látszik egy soha véget nem érő bejegyzés, de inkább jó gondolkodást és Biblia olvasgatást kívánok az Irgalmasság Istenének felfedezésére! :)