Jó hírek: a családszinódus mérlege

Korábbi jó hírek.

Sokat elmond a szinódusról, hogy a hét elején a mindig megfontolt Jimmy Akin is úgy foglalta össze a szinódus pozitívumait, hogy az atyák visszautasították és erősen kritizálták a szinódus félidős jelentését. Majd egy újabb jó hír volt csütörtökön, hogy az atyák szembeszálltak a főszervező Baldisseri bíboros akaratával, ti. hogy a kiscsoportos beszámolók eredményei titkosak maradjanak - így végül mégis nyilvánossá tették őket.

Nem egészen értem a fentieket: mik ezek a feszültségek? Furcsa ez a szinódus.

Valóban furcsa, hogy mást ne mondjunk!

-        Az első furcsaság még 2013 februárjából az volt, hogy (az azóta hazugság gyanújába keveredett) Kasper bíboros liberális véleménye az újraházasodottak megáldoztatásával kapcsolatban nagyon erősen tematizálta a szinódust, és a hagyomány talaján álló katolikus ellenvélemények, akár más bíborosoktól is, úgy voltak beállítva, mintha a pápát támadták volna.

-        A második furcsaság az volt, hogy a szinódusi atyák előre beküldött szónoklatait nem tették nyilvánossá, majd a médiát teljesen kizárták a szinódusról. A sajtó egyedül a liberálisan elfogult hivatalos összefoglalóból értesülhetett a fejleményekről. Így nem lehetett tudni az atyák valódi véleményét, és a vélemények arányát. A kifelé privátban megszólaló bátor zsinati atyák pedig magányos, retrográd kövületekként lettek prezentálva (többek között Kasper bíboros által), akik félelemből és politikai megfontolásból cselekszenek, és nem a többséget képviselik.

-        A harmadik (és ezt már nehéz mindössze furcsának nevezni) a hétfőn kiadott Vita utáni jelentés volt, melyet a hithű katolikusok arculütése és elárulása volt. Szerencsére a szöveg azonban nem csak tartalmilag volt rossz… de ebben a pontban vegyük csak a tartalmat. A 6000 szavas szöveg nélkülözi a szentírási utalásokat és az Egyház Szenthagyományát szinte teljesen referencia nélkül hagyja. Azt az érzést kelti, mintha eddig az Egyház, a tanítás és a szentatyák nem lettek volna irgalmasak és szeretőek, és az irgalmasság csak most kezdődne(!?!?). A dokumentum annyira a különleges helyzetekre koncentrál (homoszexualitás, újraházasodás...), hogy közben elfelejti megerősíteni a rendezett állapotú katolikus családokat és nehézségben élő, de hithű egyéneket (pl. magányt vállaló elváltakat vagy tisztaságban élő partnereket), akik áldozatok árán is hűségesen élnek Jézus evangéliumához. Konkrétan pedig a szöveg megkérdőjelezett és szembement lefektetett és véglegesen lezárt katolikus tanításokkal: például, amikor arra szólít fel, hogy (a katolikus közösségek) értékeljék a homoszexuális identitást (bizony, a szöveg szerint nem csak a személyt kéne tisztelni a homoszexuális vonzalmak ellenére is, hanem az identitást magát!?!). Továbbá a szöveg egyértelműen elfogult volt az újraházasodottak szentáldozáshoz engedése iránt is. A liberálisok éljeneztek, és minden okuk meg is volt rá.

A hithű katolikusok pedig csak néztek, hogy ez volna szinódusi atyák véleménye? Ennyire nem ismerik, és nem szeretik a gyönyörű katolikus tanítást a család és a szentségek dolgában? Minden méltatlankodás és felháborodás indokolt volt. Hogy csak bíborosokat idézzek:

o   Burke bíboros: „Remélem, hogy ez a dokumentum teljesen figyelmen kívül lesz hagyva”. „Nem katolikus”.

o   Napier bíboros: „Nagy szomorúságot okozott az atyák között”. „A helyzetünk javíthatatlan”. „A sajtó előbb kapta meg a dokumentumot, mint mi”.

o   Pell bíboros: „A felszólalók háromnegyede szembeszállt a jelentéssel”. „Radikális liberalizmus irányába mutat, amelynek a gyümölcseit láthatjuk más felekezeteknél”.  

o   Gadecki bíboros: „Azt a benyomást kelti, mintha az Egyház kegyetlen lett volna eddig, és az irgalmasság csak most kezdődne”.

-        Egyéb problémák a Vita utáni (félidős) jelentéssel. Szerencsére az is elég hamar kiderült, hogy svindliről van szó. A jelentés legbotrányosabb „homoszexuális szakaszait” Bruno Forte püspök írta, és a dokumentum nem a szinódusi atyák véleményét, de még csak nem is a vitát, hanem Forte magánvéleményét tükrözte. A tartalmi csaláson kívül más trükk is volt: a jelentést úgy adták közre a médiának, hogy a szinódusi atyák előtte rá se pillanthattak.

-        Az ötödik nem túl szimpatikus húzása szinódus szervezőinek az volt, hogy a jelentés után következő kiscsoportosan megfogalmazott javaslatokat szintén megpróbálták eltiltani a nyilvánosság elől, valószínűleg azért, mivel ezek jogos kritikával illették a liberális álmokat idéző félidős jelentést. Ez ellen lázadt fel az egész testület, hála Pell és Erdő bíborosok bátor kezdeményezésének. Baldisseri bíborost kénytelen volt engedni, és a dokumentumok nyilvánossá váltak.

Remélem ezek érthetőbbé teszik, miért is olyan furcsa ez a szinódus, hogy mik a feszültségek, és hogy miért  számít (sajnos) jó hírnek az, ha a szinódusi atyák szembeszállnak a szinódus szervezőivel.

A tegnapi nap híre egyrészt az, hogy megszületett a végső vitairat, és szavazás alapján a végső jelentés is, a Relatio Synodi.

A végső vitairat a kiscsoportos korrekciók alapján már nem tartalmaz a katolikus hittel össze nem egyeztethető véleményeket. Rendkívüli módon, az atyák minden egyes bekezdésről külön szavaztak, és a korábban botrányt okozó homoszexualitással és az újraházasodottak áldozásával kapcsolatos paragrafusok átdolgozás után sem kerültek bele a végső jelentésbe. 

A záró jelentés a Szentírásra alapoz és a hagyományból is merít, valamint prominens helyen tárgyalja a rendezett állapotú katolikus családok értékeit és megköszöni nekik az áldozatos példamutatást.

A jelentés üzenete bizonyos pro-life és katolikus családvédő egyesületek szerint továbbra sem elég határozott ahhoz, hogy helyrehozza a félidős jelentés által okozott károkat.

Ferenc pápa szólt!

Szintén rendhagyó módon a sajtótájékoztatón Ferenc pápa záró beszéde is nyilvánosságra lett hozva. (Úgy látszik a transzparenciát követelő sajtó hangja elérte a vatikáni füleket). A beszéd figyelemreméltó abban, hogy a pápa kiemeli az Egyház hagyományát és tévedhetetlenségét, amennyiben az karizmái szerint dolgozik és hoz döntést. A pápa magáról, mint Isten szolgálóinak a szolgálójáról beszélt, akinek minden személyes elgondolását félre kell tennie, noha Krisztus akaratából a pápa minden hívő tanítója, és nála van a teljes és legfelsőbb hatalom az Egyházban.

A pápa ellentétpárokban beszélt a „tradicionalisták” és „a liberálisok - progresszívak” kísértéseiről is, hangsúlyozván azt, amit már korábban is mondott: ti., hogy nem lehet a törvényben megkövülni, hanem irgalommal keresni kell a módot arra,hogy szeretetben elvezessünk másokat Isten és a törvény szeretetére; hagyni kell, hogy Isten meglepjen minket!

De a pápa ezúttal azt is kiemelte, hogy a szinódusi atyák kísértései között ott volt a „romboló jótékonyság” is, azoknál, akik előbb kötöznék be a sebet, mintsem hogy ellátták volna azt, akik leszednék Jézust a keresztről, hogy az emberek kedvében járjanak, akik tulajdonosként és nem szolgálóként tekintenek a „depositum fidei”-re, a katolikus hit letéteményére.

Hogyan tovább?

A szinódus hozadéka most egy éven keresztül téma lesz a felkészülés jegyében a 2015-ös család szinódusra, melyet már egy valóban végső testületi javaslat és egy pápai buzdítás is követ majd. Mit tehetünk addig is? Mindenekelőtt imádkozzunk az Egyházért, a papjainkért, a püspökeinkért és a szentatyáért. Informálódjunk alaposan, és utána, ha fontosnak érezzük, jogunk van (canon 212) felkeresni a püspökünket a kérdéseinkkel és aggodalmainkkal.    

Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ! 

Erdő bíboros a nap hőse?

Nem szeretem az aktualitásokat, de most mégis fontos írni róla:

Ferenc pápa családszinódusa ezúttal egy pozitív botránnyal örvendeztetett meg minket.

Nem rég zárultak le a szinódus második szakaszát képező kiscsoportos megbeszélések (Circuli Minores), melyeknek írásos konklúzióit egy mai, váratlan bejelentés értelmében a szervezők visszatartották volna a nyilvánosságtól. A bíborosok kollektív véleményének eltitkolása, azt a célt szolgálhatta volna, hogy a szinódusi testületet és a nyilvánosságot is kész tények elé állítsák a végső dokumentummal. A botrányos félidős  Vita utáni jelentést is sebtében publikálták: a sajtó előbb látta a bíborosok által át sem tekintett félidős jelentést, mint maga a testület. 

Mindez azért jelentős, mert a félidős jelentéssel a bíborosok túlnyomó többsége nem értett egyet, nem ismerték el, mint a testület véleményét, sőt olyan gondolatokat is felfedeztek benne, amelyekről szó sem esett a vita alatt.

A kiscsoportok ennek megfelelően alaposan megkritizálják a nem őket képviselő jelentést. Egy gyöngyszem a B angol nyelvű csoporttól: "[...] ha egy fiatal elolvassa a [félidős] jelentést, az leginkább elveszi a kedvét a keresztény házasságra való vállalkozástól".

De hogyhogy mégis lehet tudni, mi van a kiscsoportok dokumentumaiban???

Nos azért, mert Erdő bíboros (mások szerint Pell bíboros) magukhoz ragadták a szót, és követelték, hogy amennyiben a Vita utáni jelentés nyilvános lett, akkor a kiscsoportok dokumentumai is legyenek azok.

Baldisseri bíboros (a képen) megismételte a döntést, miszerint a dokumentumok titkosak maradnak. De ekkor már késő volt. Egymás követték a felszólalók, és kikérték maguknak a szinódus körüli manipulációt. Végül a sajtóért felelős Lombardi sajtószóvivő helyben hagyta a szinódus transzparenciára törekvő akaratát.

Köszönjük bíboros urak, hogy a sarkukra álltak!

A csalódott "főszervező"
 

Burke bíboros a szinódusról – Az Igazság szolgálói vagyunk!



A nyílt párbeszéd nevében, ahogy Ferenc pápa kérte:

 

Sajnálatos módon a szinódus bizonyos eseményei indokolttá teszik, hogy az Egyház tanításához hű bíborosok külön interjúkban adjanak hangot súlyos aggodalmaiknak és erős kritikájuknak. Burke bíboros nincs egyedül, de erről majd később. Az alábbi interjú október 10-én készült, a botrányos 13-i Vita utáni jelentés közlése előtt. Erről is majd később. Aki teheti és ért angolul, hallgassa meg Burke bíborost, aki a szelíd, de határozott pásztorként szól a történésekről.   

  

https://www.youtube.com/watch?v=UBCl5NLs81M

 

Az interjú tömörített vázlata: 

Volt némi tétovázás önökben, amikor Kasper bíboros februári megnyilvánulásaival ellentétben készültek állást foglalni egy könyv formájában (Megmaradni Krisztus igazságában címmel), azért mert a pápa dicsérte Kasper bíboros gondolatait?

Nem, mivel az, amit Kasper bíboros mondott egy lejtőn indítana el minket, hiszen a véleménye ellentétben áll az Úr szavaival, ellentétes az evangéliummal. Sokan voltak, akik határozottan felszólaltak ellene.

…

Ki támogatja Kasper bíboros álláspontját?

Nem igazán tudom, én úgy érzem, hogy a sajtó adja alá a lovat. Kasper bíboros sokat utazott és beszélt, hogy népszerűsítse az álláspontját.  …

Kasper bíboros elég világosan kijelentette, hogy az az ellenállás, amelynek ön is része, semmi más, mint politika, és hogy, idézem: „Ezt a politikában szokták így csinálni, nem az Egyházban”. Meg van lepve a szervezett ellenállástól (az öt bíboros által írt, fent említett könyvre utalva).

Az Igazság szolgálói vagyunk. Ez nem politika. A könyv nem polemizál, nem egy ideológiát szolgál. … A cím Szent II. János Pál Familiaris Consortio c. enciklikájából van: Megmaradni Krisztus igazságában. Amikor Kasper bíboros előadta az ötleteit, reakciókat kért, mi meg összeültünk, és válaszoltunk neki. A könyv nagyon tudományos, mindenre kitér a témában, és semmi mással nem foglalkozik, mint a katolikus tanítással. Nem is értem, hogyan vádaskodhat azzal, hogy ez politika, vagy összeesküvés. …

…

Rátérnék néhány konkrétumra az ön esszéjéből. A pápa maga is lebegtette egy második „házasság” lehetőségét. Az ortodox egyház gyakorlatáról beszélt, hogy ők adnak még egy esélyt. Mik az Ön gondolatai erről? Ez egy járható út?

Az Úr szavai erről, amikor a farizeusok megkérdezték,mivel Mózes megengedte a válást, az hogy „ kezdetben nem így volt”, arra utalván, hogy a házasság felbonthatatlan a természeti törvény szerint. „Aki elhagyja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el”. Ez az üzenet annyira világos volt, hogy az apostolok utána azt mondták, „akkor jobb meg sem házasodni”, mire Jézus emlékeztette őket, hogy azoknak, akiket házasságra hívott meg az Úr, a kegyelmet is megadja.

Ha házas vagyok, akkor számomra nem lehetséges mással is összeházasodni, hiszen a házasság felbonthatatlan és egy életre szól. „Adni még egy esélyt” – nem is tudom, ez mit jelenthet. Mire? Nincs értelme. Amíg házas vagyok, addig a hivatásom az, hogy életem végéig hűséges legyek. Ők meg második esélyről beszélnek…

Nagyon érdekes, hogy az ortodoxok közül semelyik vezető nem jött elő azzal, hogy gratuláljon Kasper bíborosnak a véleményéért. … Ez nem olyan fantasztikus ötlet, mint amilyennek beállítják.

…

Amikor Jézust idézte az imént, szinte hallottam Kasper bíboros szavait, ahogy az egyik interjújában kijelentette: „Nem lehet egy szakaszt kiragadni a Bibliából és abból mindent levezetni. Az Egyház gyakorlata változhat. Szerintem itt teológiai fundamentalizmussal állunk szemben, és ez nem katolikus”. Az ön válasza?

Ha nem vesszük komolyan az Úr minden szavát, akkor nem tudom többé, kik is vagyunk mi. Biztos, hogy nem az Úr misztikus teste többé. Másodszor szembeállítani a pasztorális gyakorlatot a doktrína [tanítás] igazságával, na ez az ami nem katolikus. Minden gyakorlat valamely hitigazságot vagy szent valóságot szolgál. Őrzi azt, vagy felmutatja. Ezért olyan az egyház gyakorlata, amilyen. Ha ragaszkodni a házasság felbonthatatlanságának igazságához fundamentalista dolog, akkor boldogan vállalom, hogy fundamentalista vagyok.

Kasper egy irgalmas megoldást javasol: „Elvált és újraházasodott emberek keressenek egy jó papot, aki kíséri őket az úton, és ha ez a második polgári házasság szilárd, akkor az útmutatás időszaka lezárulhat egy szentgyónással és szentáldozással”. Mi a baj az irgalmas javaslattal?

A baj az irgalmas javaslattal az, hogy figyelmen kívül hagyja az igazságot. Én is kísérem elvált újraházasodott párok életét, ahol nem volt lehetséges kilépni az új kapcsolatból, mondjuk gyerekek miatt, és segítettem nekik tiszteletben tartani a korábbról meglévő házasság valóságát, és szűziesen élni az új kapcsolatban. Ez a cél végső soron. Mi értelme volna azt hazudni nekik, hogy őket nem köti a korábbi házasság hűsége?

Az irgalmas javaslat az, hogy egy gyónás és áldozás után rendben van a második házasság. De mit árul ez el a korábbi házasságról? És mi a státusza a második házasságnak, amiről Kasper bíboros is azt mondja, hogy „elfogadhatatlan, de mégis meg kell engednünk”?

Sokszor eszembe jutott már ezzel a témával kapcsolatban, hogy legalább az önellentmondások kerülésében egyet kéne értenünk… A második akkor most házasság vagy nem? Nem lehet házasság is meg nem is. És önnek is jó a kérdése: Kasper bíbroso az egyik félre koncentrál, de ezt a felet egy házastárs és gyerekek is köthetik. Mit árul ez el nekik, vagy az őket egy családként ismerőknek? Azt hogy az Egyház igazából nem törődik a házasság felbonthatatlanságával. Igen, tanítja a házasság felbonthatatlanságát, de amikor úgy adódik, akkor ellentétesen lehet cselekedni. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. És nem jó az illetőnek sem, ha adunk egy kiutat, vagy egy második esélyt, vagy nevezd, ahogy akarod, mert az üdvösséghez vezető út az ő számára ebben a tragikus helyzetben az, ha hű marad.

…

Néhány szót, hogyan megy ez az érvénytelenítés, vagy helyesen, az érvénytelenség kimondása?

Igen, semmit nem érvénytelenítünk abban az értelemben, hogy volt egy házasság és azt megszüntetjük. Az érvénytelenséget abban az esetben mondjuk ki, ha biztosak vagyunk abban, hogy eleve nem is volt házasság.

…

Nos Kasper bíboros ezt egy „kánonjogi konstrukciónak” nevezte, „ami nem más, mint a katolikus válás”. Szerinte ez őszintétlen.

Ez nagyon bántó, mert ez az eljárás évszázadok alatt kristályosodott ki, tiszteletben tartja a házasság igazságait, nagyon összetett, szép eljárás… Békét hoz, mert igazságos és az emberek megértik.

Igaza van a bíborosnak abban, hogy az eljárás nem isteni törvény, de végső soron mégis téved, mert az viszont isteni törvény, hogy az egyháznak legyen egy megbízható eljárása arra, hogy magabiztosan tudja semmisnek nyilvánítani a valóban nem létező házasságokat, és mindezt a házasság védelmében. 

És az igazságot is védi ez.

Természetesen. Most arról beszélnek, hogy majd az újraházasodott ember elmegy a plébánosához. De melyik pap venné magára egy ilyen döntés terhét? Jó lelkiismerettel egy sem. …

A jelenlegi eljárásban kötelező másodfokon is megvizsgálni az ügyet, és ez azért nagyon fontos, mert így mehetünk biztosra, illetve az első fokon ítélőknek vigasztaló lehet, hogy a másodfok ellenőrzi a munkájukat. … 

Szóval egy gyorsított eljárás rossz ötlet volna?

Nagyon veszélyes. Amikor házasságokról van szó, akkor nem érhetjük be a közepes bizonyossággal. Teljes biztossággal kell látni, hogy van-e érvényes házasság. A procedúra komplex, valóban. Épp annyira komplex, mint a helyzetek, amik elvezetnek egy házasság zátonyra futásáig. 

…

Fontos még elmondani azt is, hogy ha baj van [érvényes házasságot mondanak ki érvénytelennek, vagy valaki számára nem elérhető a lehetőség, hogy kivizsgálják az ügyét], akkor a baj nem magával az eljárással van, hanem az emberekkel, akik lefolytatják azt. Ezért kell jó kánonjogászokat képezni. És sok helyen remekül működik a bíróság.

Beszéljen nekem a szinódusról. Kasper bíboros elég egyértelműen a nyitás, a tabuk ledöntésének idejéről beszélt. Zavaró ez  vagy ahogy a média ezt prezentálja?

…

XVI. Benedek beszélt arról, hogy a II. Vatikáni Zsinatnak is két interpretációja lehetséges, az egyik a kétezer éves apostoli hagyomány kontextusában történik, a másik szakít ezzel. Ez utóbbi nem katolikus, mert az Egyház egy organizmus. Ezen a szinóduson egyszerűen nem szabad előszedni olyan kérdéseket, amelyeket már megfelelő módon megtárgyaltunk, és végleg lezártunk. A meglévő tanításokat újra felmutathatjuk, de nem lehetséges – és remélem nem ez lesz a vége -, hogy újratárgyaljuk a fogamzásgátlás kérdését például a Humanae Vitae enciklika után, mely az Egyház változatlan tanítását rögzíti. Ugyanígy az emberi szexualitás terén, hogy újra tárgyaljunk természetükből fakadóan rossz cselekedeteket, mint például a szexuális kapcsolat azonos neműek között. Remélem, hogy ezek fel se jönnek [hát, feljöttek… ford. megjegyzése].

Pedig ezekről beszélnek: meleg családok, szivárvány családok, fél és másfél családok…

A szinódusnak a családról kell beszélnie, ahogy Isten megalkotta azt, és ha a szinódus ezt erősíti, akkor segíthet azoknak a családoknak, amelyek nem igazak, bűnben vannak. Ekkor fogják ők meglátni a reményt, amire szükségük van. Ha két egynemű ember férjként és feleségként él együtt az mindig és mindenütt rossz, önmagában rossz. Nem építhetjük ezt be a család felfogásunkba. A házasság igazságát kell felmutatnunk, mely megtérésre hív. Nem is tudom mi az a szivárvány család.    

….

Hogyan tovább?

Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ! 

 

Bakancslista abortusz helyett

Jenna Haley három hónapos terhes volt, amikor gyermekét halálos betegséggel diagnosztizálták. Ezt a betegséget úgy hívják szakszóval, hogy anencephaly, ami azt jelenti, hogy mindössze az agytörzs fejlődik ki. A babák általában születés után nem sokkal meghalnak, hiszen életképtelenek. Persze csak ha hagyják őket megszületni...

Jenna és férje, Dan, nem engedtek az orvosok és a közvélemény nyomásának, és nem ölték meg gyermeküket, hanem ehhelyett igyekeztek minél több éményt szerezni neki - és maguknak, vele együtt, a megadatott időben.

Az idejüket nem vesztegették: bakancslistát készítettek a még meg nem született gyermekük számára. Például állatkertet, koncerteket, és baseball meccset látogattak a babával együtt.

A gyermeket Shane névre keresztelték, és Shane nem sokkal ezután el is távozott az élők közül.






Apja azt üzeni a világnak, hogy "minden emberi élet értékes, és minden napot teljesen meg kell élni".

Hogyan tovább?

Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ! 

 

 

Miért fogadjuk el az Ószövetséget?

Miért fogadjuk el az Ószövetséget???
Miért ne fogadnánk el!!!

Legtöbbek számára a kérdés fel se merült talán, hiszen azt hitet tanulták, amely alapjául az Új- és az Ószövetség egyaránt szolgálnak. Ez az Egyház álláspontja.

Azonban a kérdés mégis aktuális, hiszen neves ateistáktól és a kereszténység perifériáin lévőktől azt hallhatjuk, hogy az Ószövetség Istene gonosz volt, bosszúálló, kegyetlen, embergyűlölő, önkényes, diszkriminatív, stb... Attól függően, hogy a kritika kitől érkezik, különféle dolgokat emelnek ki az ószövetségi istenkép ellen, és így maga az Ószövetség ellen is.

Az ateisták ez alapján az egész kereszténységet elvetik. Az így gondolkodó "keresztények" (a perifériáról) viszont csak az Ószövetséget vetnék el (legalább részben), de az Újszövetség saját szájuk íze szerint való "édes Jézusát" azért megtartanák.

Itt az ateistákkal nem foglalkozom, nem az egész kereszténységet akarom megvédeni, pusztán az Ószövetséget szeretném validálni azok számára, akik az Újszövetségben amúgy hisznek.

Ha valaki nem érti miről is van konkrétan szó, és azt kérdezi, mégis mi alapján lehet (persze félreértésből, de mégis, mi alapján lehetséges?) Istent gonosznak nevezni?, nos ő nem ismeri eléggé az Bibliát. Isten embert öl az Ószövetségben (egyébként az Újszövetségben is), Isten megparancsolja a zsidóknak a kánaánita nép kiirtását (népirtás, mondhatnánk), Isten megkeményíti a fáraó szívét majd csapásokkal bünteti, Isten véres állatáldozatokat vár, Isten diszkriminál a népek, törzsek, nemek és személyek között. Egyszóval az ószövetségi Isten jósága és az újszövetségi Jézussal való összeegyeztethetősége ezen szakaszok alapján nem triviális (ellentétben azzal, amit esetleg a hittanórákon tanultunk).

Ha azzal kezdjük, hogy részleteiben próbáljuk meg feloldani a feszültséget, és egyenként kezdjük kibékíteni az ószövetségi szakaszokat a keresztények jóságos Istenével, akkor magyarázkodásnak fog hatni, amit csinálunk. Mintha vak hittel, mindenáron ahhoz ragaszkodnánk, hogy a nyilvánvaló (-nak tűnő) isteni gonoszság, nem is gonoszság valójában. A részletekkel foglalkozni kell természetesen, de előbb egy általános alapra kell helyezni a magyarázatainkat: előbb meg kell mutatnunk, hogy a jóhiszeműség indokolt a nehéz ószövetségi részekkel szemben is.



Ez az alap, mi lenne más, mint Jézus. Az a Jézus, a kit az Újszövetségből ismerünk és elfogadunk, ha keresztények vagyunk. Jézus az egyetlen és fő oka annak, hogy a keresztények elfogadják az Ószövetséget sugalmazottnak és isteni kinyilatkoztatásnak tekintik mindenestül (a nehéz szakaszokkal együtt). 

Miért? Hogyan következik Jézusból az Ószövetség elfogadása? A kettő ellentétben állni látszik...

Azért következik, egész egyszerűen, mert Jézus (akit, mint keresztények, tévedhetetlen Istennek hiszünk) elfogadta az Ószövetséget az Úszövetség tanúsága szerint. Jézus idézett az Ószövetségből, alapnak tekintette, számon kérte a zsidókon, hogy nem ismerik kellőképpen.  

Jézus tekintélyének, és az Újszövetségnek hiszünk, ha az Ószövetséget elfogadjuk kinyilatkoztatásként az egy igaz Istenről. Jézus azt mondta: Én és az Atya egy vagyunk. Jézus és az ószövetségi Isten egy. Az édes Jézus és harcos Jahve egy és ugyanaz az Isten.

Ha az Ószövetséget már Jézus személyén keresztül látjuk, akkor elkezdhetjük a nehéz szakaszok magyarázatát. Addig nem.

Ha Jézussal együtt megyünk bele ebbe a magyarázat keresésbe két dolog fog történni velünk. Egyrészt meg fogjuk érteni, hogy Isten sohasem gonosz (noha erős), sohasem igazságtsalan (noha isteni jogait gyakorolja), sohasem önkényes (noha bölcsen alakítja a történéseket). Másrészt valóban át fog alakulni, ki fog egészülni az istenképünk, és a hittanórák "édes Jézusa" helyett elkezdjük megismerni a mindenség Istenét, aki áldozatos szeretettel harcol értünk, és akivel kapcsolatban épp az lenne a felfoghatatlan, ha fel tudnánk fogni - az lenne a megrázó, ha ő nem lenne megrázó.

Még a pápa sem változtathatja meg...

Végre valaki megkérdezte Ferenc pápát ahelyett, hogy bíborosok célozgatásaiból találgatna az elkövetkezendő szinódussal kapcsolatban!
 
Demetrio Fernandez,  a spanyolországi Cordoba püspöke ad limina látogatáson volt a Vatikánban és a Szentatya azt mondta neki, hogy "a pápa sem változtathatja meg azt, amit Jézus meghagyott". 
 
Mindez az elváltak és újraházasodottak szentáldozáshoz járulásával kapcsolatban került szóba.
 
A Diario Cordoba című lapnak adott interjújában, Fernandez püspök kijelentette: "Megkérdeztük a pápát magát, és megerősítette, hogy aki szentségi házasságot kötött, majd elvált és egy új civil házasságban él, az nem járulhat szentségekhez".  

"A pápa azt mondta, hogy 'ezt Jézus Krisztus rendelte így, és a pápa nem változtathatja meg".
 
"Azért mondom ezt, mert egyesek azt rebesgetik, minden meg fog változni, de van, ami változtathatatlan. Az Egyház az Úrnak felel, és az Úr él".

A szentségekkel kapcsolatos dolgok tisztázása után a püspök arra is kitért, hogy az Egyháznak befogadónak kell lennie, és cél az, hogy senki ne érezze magát kizárva. "Mindig van mód arra, hogy fejlődjünk ezen a téren". 
  
http://www.catholicnewsagency.com/news/spanish-bishop-pope-says-he-will-not-change-communion-rule-51174/

 

Hogyan tovább?

Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ!  

 

 

Ferenc pápa: zargassátok a pásztoraitokat!

Elöljáróban: nem konkrét esetről írok, és akinek nem (kar)inge, ne vegye magára, és a jelnlévők (ez esetben az olvasók) persze mindig kivételek.

Más kontextusban hallottam ezt a frappáns mondatot:

"Ha érted, amit mond, akkor nem tudod, mire gondol; ha viszont tudni véled mire gondol, akkor biztosan nem érted azt, amit épp mondott".

Sajnos néha ilyesmi a helyzet a prédikációkkal kapcsolatban is...
 

"Te érted, mit beszél a pap?" 

"Szerintem, arra gondol, hogy [valami]." 

"Jó, de akkor miért nem azt mondja?!?"

Miért van ez? A probléma nem biztos, hogy intellektuális.  

Az Evangélium hirdetéséhez nem kell nagy intellektus, nem kell hozzá sok árnyaltság: az igazságot kell mondani, úgy, ahogy van - ahogy Jézus és Egyháza tanítja. Ehhez pedig elsősorban bátorság kell.

A prédikátor viszont, aki fél, hogy megsérti az emberek érzékenységét, különösen ha okos emberről van szó, hajlamos lesz annyira árnyalni a mondanivalóját, hogy az nem segít a híveknek eligazodni - nem hogy az életben, de még abban a konkrét kérdésben sem, amiről a prédikáció épp szól. 

Jézus azt mondta: Szavaitok legyenek igen, igen, nem, nem. 

Amit viszont a szószékről olykor hallunk az: igen-igen, vajon-talán.

Az 'igen-igen, vajon-talán'-nak viszont van egy jellegzetes mintázata. A következő figyelhető meg:

'Igen-igen' a szeretetre, a jóságra, az értékekre, az Istenre (de csak úgy általánosságban, semmi katolikus specifikus!) egyszóval 'igen' olyan dolgokra, amikben mindenki egyetért, még a TV sorozatok is...

'Vajon és talán' a erősségű üzenetet hallhatunk viszont (ha egyáltalán szóba kerülnek) például Isten törvényeivel kapcsolatban - kb. mintha javaslatok volnának, amikben nem lehetünk egészen biztosak, nem mondhatjuk kötelezőnek, csak javasoljuk (hiszen "az elvárások elijesztik a híveket")...

'Vajon és talán' erősségű az üzenet, ha a megtérésről vagy a bűnbánatról van szó - legalábbis konkrét bűnök esetében (általánosságban persze ezeket is mindenki elismeri), hiszen a bűnök is nagyon szubjektívek, végső soron nem tudhatjuk kinek, miben áll az Isten felé vezető útja...

OK az együttérzés, meg az, hogy mindenkihez kell szólni, de szerintem ezt lehet úgy is, hogy közben az igazság, amit az Egyház tanít egyértelmű és félreérthetetlen. Vagy célja valakinek, hogy félreérthető legyen?
 

Mi lenne, ha elvárnánk a lelkipásztorainktól, hogy egyértelmű útmutatást adjanak erkölcsi kérdésekben és ütős katolikus tanításban részesítsenek minket? Mi lenne, ha a vezetőink fő gondja nem az lenne, hogy az esetleg betévedő nem keresztényre jó benyomást tegyenek, hanem hogy a valóban jelenlévőkhöz (nagyrészt megerősítést váró katolikusokhoz) szóljanak? Vagy túl sokat várunk el?

Ferenc pápa szerint nem: "Zargassátok a pásztoraitokat, alkalmatlankodjatok náluk, és minnyájunknál, akik lelkipásztorok vagyunk, hogy megadjuk nektek a kegyelem, a doktrína (tanítás) és az útmutatás anyatejét" 2014-05-10

http://www.news.va/en/news/regina-caeli-full-text

Hogyan tovább?

Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ! 

Ferenc után Benedeket is #selfie végre kapták

Ferenc pápa után emeritus XVI. Benedek pápát is #selfie végre kapták.

SENKI NEM MENEKÜLHET A TREND ELŐL! =D

 

 

 

 

 

Szentlélek elleni bűn: FIGYELEM!

1) Ébresztő!
Elgondolkodtató a plébános intelme:
"Kedves testvérek, ha már a gyónásról esett szó: nem akarok több olyan gyónást hallani, amiben nagyvonalúan átsiklunk az első, a harmadik és a hatodik parancsolattal kapcsolatos vétkeinken! A Szentlélek elleni bűn, vagyis a megismert igazság tagadása, egy olyan bűn, amellyel kapcsolatban Krisztus leszögezi, hogy a kárhozatra vezet (Mk 3,28-30). Nos, ti pontosan tudjátok, mit tanít az Egyház, és azt is, ha ezek ellen cselekszetek... így hát jobb nektek, ha mihamarabb megtértek és beismeritek, hogy bizony gonosz emberek vagytok, minthogy a pokolra kerüljetek. Lehet, hogy egyeseket nem érdekel, hogy mi felé tartanak, de én nem fogok ehhez asszisztálni".


2) A Biblia
Mk 3.28  Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. Mk 3.29  De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad." Mk 3.30  Mert ezt mondták róla: "Tisztátalan lélek van benne."

3) A magyarázat
Jézust ellenségei csodái és jótettei ellenére vádolják meg. Tudniuk kellett, hogy vádjaik koholtak; vannak dolgok, amiket nem lehet nem tudni. A nyilvánvaló igazság ellen ágálni persze szabadságunkban áll - ezt a lehetőséget jelenti a szabad akarat ajándéka -, de a végsőkig kitartani benne annyi, mint a megváltó Isten arcába vágni a mennyország ajtaját. Az Isten sem tudja üdvözíteni azt, aki a szabad akaratát arra használja, hogy a megváltást visszautasítsa.

4) Nem vagyunk farizeusok, akkor minden rendben?
Nem ismerünk magunkra a farizeusokban. Úgy tűnik kihaltak azok, akik Jézust vádolnák. Ám az igazság tagadása új formákat ölt: a manapság tipikus hazugság a bűn kimagyarázásában és a mélyreható bűnbánat szükségtelennek tekintésében rejlik. Sajnos a partizó fiatalság ma nem mondhatni, hogy jobb helyzetben van, mint a farizeusok hada hajdanán...
A farizeusok a vallásukból akarták kirekeszteni Jézust, ahová pedig tartozott. A mai ember pedig a humanista/new age-es/szex mániás/erkölcsi relativista/fogamzásgátlós világnézetébe szeretné beintegrálni Jézust, ahová pedig nem tartozik. A kettő egyre megy: hazugság.

5) A Szentlélek elleni bűnök
Ezek az istenes élet alapjait érintik, a javulás lehetőségeit teszik kétségessé, a Szentlélek indításainak vetnek gátat, ezért különösen veszélyesek:
1. Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.
2. Kétségbeesni Isten kegyelme felől.
3. A megismert igazság ellen tusakodni.
4. Isten kegyelmét másoktól irigyelni.
5. Üdvös figyelmeztetések ellenére a bűnökben megátalkodni.
6. A bűnöket mindhalálig meg nem bánni.
http://uj.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=33

Hogyan tovább?

Ha tetszett ez az írás, oszd meg, és vitasd meg barátaiddal!

Ha kérdésed vagy felvetésed van bármilyen hitbéli, hitvédelmi, filozófiai vagy erkölcsi kérdésben, tedd fel nekem a jobboldalon található menüben! Hátha tudom a katolikus választ! 

 

Ha Isten tudja a jövőt, hol a szabad akaratunk?

Az érv: ha Isten tudja a jövőt, akkor nem vagyunk szabadok, hogy mást tegyünk a jövőben (mint amit ő tud), vagyis logikai ellentmondás van a Mindentudó és az emberi szabad akarat között, tehát Isten vagy nem létezik, vagy nincs szabad akaratunk.

Az érv jelentősége: Az érv kiinduló pontja az, hogy szabad akaratunk van, hiszen tapasztaljuk a mindennapokban, és ebből kifolyólag az érvet használó azt igyekszik kimutatni, hogy egy  mindentudó Isten létezése képtelenség. Ha pedig Isten nem mindentudó, akkor a kereszténység maga is képtelenség.

Félreértés: Nem, nincs logikai akadálya annak, hogy szabad akaratunk legyen és Isten mégis ismerje az összes jövőbéli döntésünket, mint ahogy azt a keresztények tartják. A félreértés abban áll, hogy a hit ellen érvelők a Mindentudót hallgatólagosan megteszik minden okozójának is (mintha Isten okozná a mi döntéseinket is), holott a keresztény teológia (leszámítva eretnekeket) soha nem tanította azt, hogy Isten okozza a mi döntéseinket, csak azt hogy ismeri őket. Vagyis a fenti okoskodással a kereszténységnek csak egy karikatúra változatát lehet cáfolni.

Különbség tudni és okozni között: Például egy gyermekét jól ismerő szülő aránylag biztosan meg tudja mondani a gyermeke miként dönt majd bizonyos helyzetekben, noha nem a szülő fogja okozni gyermeke döntéseit. Ebben a személyes ismereten alapuló tudásban mégsem látunk semmi boszorkányságot és nem feltételezzük, hogy a gyereknek nincs vagy csak korlátozott szabad akarata van. Persze egy szülő tévedhet is és az előrejelzései minden esetben korlátosak. Mivel azonban Isten tökéletesen ismeri az általa teremtett világot, ezért a Mindentudó pontosan és részletesen tud mindent a jövőben is (anélkül, hogy szükségszerűen az okozó is ő legyen).

 

Istené az örök jelen: Egy másik (szerintem jobb) módja az érv cáfolatának az, hogyha Isten mindentudását az időfelettiségéből vezetjük le. Ha Isten az időnek is ura (ő teremtette az időt is), akkor neki nincs múltja és nincs jövője, ő neki minden időbeli pillanat egyszerre van jelen. Vagyis ő nem is annyira előre látja, hanem egyszerűen látja (akár csak a jelent) mindazt, ami nekem a multamban vagy akár a jövőmben van. A jelenben sosem feltételezzük, hogy összeférhetetlenség van Isten tudása és a mi szabad döntéseink között, hanem egyszererre feltéltelezzük mindkettől. Nos Istennek az én jövőm, már jelen, ezért tudja mit fogok tenni (a jövőidő csak emberi nézőpontunkból indokolt), ám ez a tudás nem befolyásolja az én jövőbéli szabadságomat, ahogyan a jelenbélit sem. Én nem azért fogok valahogy dönteni, mert Isten előre tudta (és okozta) a döntésemet, hanem Isten azt a döntést ismeri, amit én majd csak a jövőben hozok meg szabadon.

 

Az igazság: Mindez nem bizonyítja a keresztény világkép igazságát, csak visszautasít egy ellenérvet. Nem igazoltuk se azt, hogy szabad akaratunk van, se azt, hogy Isten minentudó, de bemutattuk hogy e két feltevés nem áll ellentétben egymással, és hogy félreértéssen alapszik az az érv, ami logikai inkoherenciával vádolja a kereszténységet ezen a ponton.