2016. augusztus 20., szombat

(Nem) Érteni a Magyar Kurírt: cenzúra vagy párbeszéd?

Érdeklődéssel vettem tudomásul, hogy a Magyar Kurír egy "főszerkesztői írásban", Kuzmányi István tollából, elköteleződik a párbeszéd mellett kijelentvén, hogy "A kritikai vélemény önmagában nem baj, sőt…", és "szabad és lehet is egyet nem érteni a másikkal, legyen szó még a pápáról is". Ehhez képest sajnos úgy látszik, hogy a Magyar Kurír munkatársai továbbra is kettős mércét alkalmaznakNézzünk egy aktuális példát: felkapott internetes jelenség Madonna Buder "Vasnővér", aki azonban egy disszidens női közösség tagja, mely nincs egységben az Egyházzal. Ez utóbbi tényt a Kurír (az elsődleges magyar egyházi orgánum) teljesen elhallgatta, és a tényre figyelmeztető hozzászólásokat nagyon hamar törölte a facebook oldaláról, ráadásul a hozzászólókat el is tiltotta a további hozzászólástól. És ez nem egyedi eset: megfigyelhető, hogy a Kuríron megfogalmazott véleményeknek ellentmondó, de katolikus tanítást képviselő hozzászólókat törlik és letiltják. Ez a kuríros rutin aligha lesz elég a főszerkesztő által propagált párbeszédhez!  

Ráadásul, az olvasóikon túl, a Magyar Kurír a Ferenc pápáról szóló híreket is cenzúrázza, vagyis félretájékoztatja a jóhiszemű magyar olvasóközönséget azzal kapcsolatban, hogy a pápát milyen nemzetközi botrányok övezik szinte kizárólag saját óvatlan megjegyzései miatt. Ezt az attitűdöt képes vagyok némi rokonszenvvel szemlélni, mert Ferenc pápa valóban rendkívül kellemetlen egyházfő azon újságírók számára, akiket azért fizetnek, hogy az Egyházról csupa szép dolgot meséljenek. Az együttérzésem azonban mit sem változtat azon, hogy etikátlan dolog együgyűen rózsaszín információval lekezelni a magyar katolikus olvasókat, akik többségének számára a Magyar Kurír az ablak a világegyházra, és az elfogultan szelektív informálás mellett még sopánkodni főszerkesztői cikkekben a független katolikus hírforrások miatt. Ráadásul manipulatív dolog az olvasóknak azt sugallni, hogy pápakritikusok Bayer Zsolt szintű személyeskedő alakok, akik "a legkisebb erőfeszítéseket sem teszik meg annak érdekében, hogy átlássák a helyzetet: nem olvassák el az adott pápai beszéd teljes szövegét, nem követik folyamatosan a római megnyilatkozásokat".

Ferenc pápa értése nem a Magyar Kurír privilégiuma. Bárki, aki tud angolul, vagy olaszul (vagyunk elég sokan!), nemzetközileg is előkelő katolikus orgánumokon olvashatja - a Kurír helyett - a heves vitákat, amiket egy-egy megjegyzése kavar. A pápa beszédei és videói is elérhetőek online, és a tapasztalatom az, hogy épp a Kurír (és az Index: mindkettő folyton csak tapsol) tudósít szelektíven ezekről, miközben a pápakritikusok jelentős része helyesen érti azt, amit Ferenc pápa mondott. Ezt a pápaságot botrányokban gazdagnak látni távolról sem "sajátos magyar vonás". Az állítás pedig, hogy a pápakritikusok "kizárólag az itthoni helyzetből kiindulva próbálják magyarázni a pápai nyilatkozatokat" rávilágít arra a másik manipulatív háttérfeltevésre, hogy a pápakritikusok szinte mind a bevándorlás politikai témája miatt ellenségesek a pápával szemben - holott a pápa bevándorláspolitikája csak csepp a tengerben.

A helyzet az, hogy Ferenc pápa működést aggodalommal figyelő katolikusok világszerte - köztük magyar papok és püspökök is! - nem a pápa bevándorláspolitikáját kifogásolják elsősorban, vagy kizárólag,  hanem éppen annak a hiányát, amiről a Babits Mihály idézet szól: sokan úgy érzik, hogy Ferenc pápa az "egész világnak szóló, katolikus igazságot" nem tartja elég magasra. És, kérem, ne legyünk "demensek", önámítóak, vagy gonosz manipulátorok: amikor a pápa olyanokat mond, hogy "a legnagyobb gonosz a világban az a fiatalok munkanélkülisége", akkor ez az aggodalom nem alaptalan. Attól félek azonban, hogy a hivatalos magyar egyházi berkekben egyelőre túl sok energiát visz el a probléma tagadása, és ezen túl is az őszinte párbeszéd nem összeegyeztethető a magyar kuríros "minden szupi-szuper" hozzáállással.

A pápakritikusok és Kurírról kicenzúrázott katolikusok egy jelentős része félrevezetett lelkek elkárhozásától fél elsősorban, és nem a munkanélküliségtől vagy a kapitalizmustól. Attól félünk, hogy egy rosszabb, kevesebb üdvösségre vezető igazságot ismerő világ épül épp a szemeink előtt (bár ez nem 2013-ban kezdődött), és a gyermekeink és unokáink egy elsősorban lelki értelemben még toxikusabb kultúrában lesznek kénytelenek boldogulni.

Ha a magyar katolikusoknak nincsen szükségük arra, hogy a Magyar Kurír (& co.) fair módon tudósítson az Egyház problémáiról (egyébként valóban nincs, mert egyre többen beszélnek nyelveket, illetve létrejött a magyar független katolikus blogoszféra, szóval az információk elérhetőek a Kurírtól függetlenül is), akkor arra sincs semmi szüksége a Kurír olvasóinak, hogy egy főszerkesztői cikk igazságot osszon ezekben a kérdésekben, melyekben a Kurír az őszinteségnek és a nyitottságnak is híján van.

A "hitben megélt egységet" nem csak a pápakritikusok túlkapásaitól, hanem minden tévedéstől és félrevezetéstől - jöjjön az bárhonnan - meg kell védeni. Manapság, amikor az Indexről és a Kurírról a hívők jobban ismerik Ferenc pápa gondolatait, mint a saját plébánosukét, sajnos(!) a pápa sem maradhat kritikán felül, ha zavaros vagy rossz dolgot nyilatkozik.

Kérdés, hogy a Magyar Kurír képes lesz-e a párbeszédre ezen az alapon, vagy például továbbtörölgeti a kulturáltan kérdést feltevő és aggodalmat kifejező katolikus olvasóit, és tovább írja-e a félreértett Ferenc pápa mítoszát? Az "átimádkozott megkülönböztetés" nem végződhet cenzúrában vagy mítoszokban, csakis az igazságról folytatott toleráns párbeszédben - ha ez nem így lesz, akkor csak az bizonyosodik be, hogy nem volt se ima, se megkülönböztetés.

4 megjegyzés:

palzso írta...

Kedves Miklós!

Én érteni vélem a Magyar Kurírt.
A Kurír az egyházat és a pápát próbálja képviselni, így a pápa gondolatait, útmutatásait szeretné megosztani az emberekkel.
Valószínűleg teljesen hiábavalónak érzik azt, hogy egy pápaellenes körrel vitázzanak. Szerintem jól is gondolják. Ők értik, hogy mit üzen a pápa és nagyon fontosnak is tartják, hogy ez az üzenet eljusson az emberekhez. Fontosabbnak, mint azt, hogy a különböző egyházi dokumentumok pontos helyeit idézgető, magukat valamifajta egyházi hatóságnak képzelő fanatikusokkal folytassanak hiábavaló vitákat. Mert hiábavaló olyanokkal vitatkozni, akik folyton a hibát keresik a pápa megnyilvánulásaiban, szavaiban.
Nagyon szeretném kedves Miklós, ha Ön is értené a lényegét annak, amiről a pápa beszél. Isten irgalmarrágáról beszél, arról, hogy Isten szereti a bűnös embert, megtérésre hívja és meg szeretne bocsátani neki. Ez az pápa üzenete. Kérem higgye el, fontosabb annak felismertetése az emberekkel, hogy az Isten Fia annyira szerette őket, hogy az életét adta értük, mint az, hogy a liturgia milyen módon zajlik. Nem a szabályok merev betartatása üdvözíti az embereket, hanem a Jézus Krisztus megváltásába vetett hitből fakató megtérés. Ha aggódik az emberek üdvösségéért, hirdesse az örömhírt, hogy minél többen megismerjék azt és Krisztushoz térve jó katolikusokként éljenek egy teljesebb, szebb életet. Képességeit eltékozolja, amikor szőrszálhasogatásokkal foglalkozik ahelyett, hogy a vesztükbe rohanó tömegeket próbálná megszólítani és az üdvösségre hívni. Hagyja a csudába ezt az elitista gőgös kört és tegye inkább azt, amire mint megbérmált ember küldetést kapott Istentől.

Permian írta...

Kedves palzso!

A blog gazdája, Miklós majd megvédi az álláspontját, ha gondolja; én magamat is megszólítva érzem.

Én kezdeti jóhiszeműség után mostanában abszolúte Ferenc pápa kritikus szemlélőjének tartom magam. Sajnos sok minden megerősített ebben.
Örülnék neki, ha valami világos megnyilatkozása eltüntetné ezt bennem, de egyelőre ez várat magára.

Te is segíthetsz: mivel azt írod, hogy amiről a pápa beszél, az az, hogy: "Isten irgalmasságáról [...], Isten szereti a bűnös embert,
megtérésre hívja és meg szeretne bocsátani neki", kérlek, hogy valamivel támaszd alá a "megtérésre hívja" kitételt. Ugyanis
éppen ez a fajta igehirdetés hiányzik nekem (és sokaknak) Ferenc pápa részéről. Az ellenkezőjére példának viszont (vagyis hogy nincs is
igazán szükség megtérésre, minden szép és jó, úgyse kárhozik el senki, minél bűnösebb vagy, annál jobban szeret Isten, meg hasonló
sületlenségek; ezen felül pedig több mind megkérdőjelezhető "tanítások" tömkelege) sajnos kapásból több nyilatkozatát tudom felidézni, mint kellene.

Üdv!
NM

Gábor Sallai írta...

Kedves Palzso!

Hozzászólásában ezt írja:
„Nem a szabályok merev betartatása üdvözíti az embereket, hanem a Jézus Krisztus megváltásába vetett hitből fakató megtérés.”

A fenti mondatával kapcsolatban érdemes elolvasnia Miklós bejegyzését:
http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2016/08/nem-attol-lesz-valaki-jo-katolikus-hogy.html

Én rendkívül jónak és hiánypótlónak tartom Miklós blogját. Pont az ilyen tévedéseket teszi helyre, mint az Ön fenti mondata.

Nagyon divatos lett manapság szembeállítani az objektív igazságot az irgalmassággal, és azt, aki az objektív igazságot képviseli, elítélni, holott az objektív igazság éppen az irgalmasság feltétele, különben a bűn áldozatával – elsőként magával az elkövetővel – szemben leszünk mérhetetlenül irgalmatlanok. Az elkövetővel szemben azért, mert megfosztjuk a megtérés lehetőségétől, a bűn többi áldozatával szemben pedig azért, mert az ellenük elkövetett rosszat jónak mondjuk.

Üdvözlettel:
Sallai Gábor

Szerdahelyi Miklós írta...

Kedves Palzso, az igaz megtérés az csakis arra a hitre való megtérést jelentheti, aminek vannak szabályai és halálosan komolyan veszi az erkölcsöt. Minden más megtérés félmegtérés, érzelgés, félig tévedés, ami lehet lépés a jó irányba, de Jézus többet vár, ő az tökéletességre juttat el, ami a szabályokat és az erkölcsöt meghaladja ugyan, de semmiképpen sem nélkülözi azokat. Én mint megbérmált katolikus ezt a komplex feladatot próbálom teljesen komolyan venni.
Aztán, árulja el mi a pápa üzenete azzal, hogy a világ legnagyobb gondjának a munkanélküliséget nevezi? Ne más beszédeire hivatkozzon, ne általánosságban, hanem ezt a konkrét esetet segítsen nekem megérteni. És ha megy, akkor kérdezek majd tovább...
A Kurír nem akar párbeszédet? Egyetértek. Ezért képmutatóak, mert írtak egy cikket, ami arról szól, hogy ők aztán a párbeszéd bajnokai, akik másoknak is majd megmondják, milyen alapon kell azt folytatni. A polkorrekt, beleérteve a katolikus pokorrekt főáramot is nem mondhat le a "párbeszéd kitűzőjéről", mert az a "felszerelés" alaptartozéka, ezért rendkívül ciki, amikor a párbeszéd bajnokairól kiderül, hogy valójában a cenzúrához sokkal jobban értenek. Ha ezzel a váddal szemben meg óhajtja védeni a kurírt, akkor ismét csak kénytelen lesz konkrétumokba bocsátkozni, mert az "ők és én értjük a pápát: a szeretetről beszél" kijelentés nem elégséges.