(Nem) Érteni a Magyar Kurírt: cenzúra vagy párbeszéd?

Érdeklődéssel vettem tudomásul, hogy a Magyar Kurír egy "főszerkesztői írásban", Kuzmányi István tollából, elköteleződik a párbeszéd mellett kijelentvén, hogy "A kritikai vélemény önmagában nem baj, sőt…", és "szabad és lehet is egyet nem érteni a másikkal, legyen szó még a pápáról is". Ehhez képest sajnos úgy látszik, hogy a Magyar Kurír munkatársai továbbra is kettős mércét alkalmaznak. Nézzünk egy aktuális példát: felkapott internetes jelenség Madonna Buder "Vasnővér", aki azonban egy disszidens női közösség tagja, mely nincs egységben az Egyházzal. Ez utóbbi tényt a Kurír (az elsődleges magyar egyházi orgánum) teljesen elhallgatta, és a tényre figyelmeztető hozzászólásokat nagyon hamar törölte a facebook oldaláról, ráadásul a hozzászólókat el is tiltotta a további hozzászólástól. És ez nem egyedi eset: megfigyelhető, hogy a Kuríron megfogalmazott véleményeknek ellentmondó, de katolikus tanítást képviselő hozzászólókat törlik és letiltják. Ez a kuríros rutin aligha lesz elég a főszerkesztő által propagált párbeszédhez!  

Ráadásul, az olvasóikon túl, a Magyar Kurír a Ferenc pápáról szóló híreket is cenzúrázza, vagyis félretájékoztatja a jóhiszemű magyar olvasóközönséget azzal kapcsolatban, hogy a pápát milyen nemzetközi botrányok övezik szinte kizárólag saját óvatlan megjegyzései miatt. Ezt az attitűdöt képes vagyok némi rokonszenvvel szemlélni, mert Ferenc pápa valóban rendkívül kellemetlen egyházfő azon újságírók számára, akiket azért fizetnek, hogy az Egyházról csupa szép dolgot meséljenek. Az együttérzésem azonban mit sem változtat azon, hogy etikátlan dolog együgyűen rózsaszín információval lekezelni a magyar katolikus olvasókat, akik többségének számára a Magyar Kurír az ablak a világegyházra, és az elfogultan szelektív informálás mellett még sopánkodni főszerkesztői cikkekben a független katolikus hírforrások miatt. Ráadásul manipulatív dolog az olvasóknak azt sugallni, hogy pápakritikusok Bayer Zsolt szintű személyeskedő alakok, akik "a legkisebb erőfeszítéseket sem teszik meg annak érdekében, hogy átlássák a helyzetet: nem olvassák el az adott pápai beszéd teljes szövegét, nem követik folyamatosan a római megnyilatkozásokat".

Ferenc pápa értése nem a Magyar Kurír privilégiuma. Bárki, aki tud angolul, vagy olaszul (vagyunk elég sokan!), nemzetközileg is előkelő katolikus orgánumokon olvashatja - a Kurír helyett - a heves vitákat, amiket egy-egy megjegyzése kavar. A pápa beszédei és videói is elérhetőek online, és a tapasztalatom az, hogy épp a Kurír (és az Index: mindkettő folyton csak tapsol) tudósít szelektíven ezekről, miközben a pápakritikusok jelentős része helyesen érti azt, amit Ferenc pápa mondott. Ezt a pápaságot botrányokban gazdagnak látni távolról sem "sajátos magyar vonás". Az állítás pedig, hogy a pápakritikusok "kizárólag az itthoni helyzetből kiindulva próbálják magyarázni a pápai nyilatkozatokat" rávilágít arra a másik manipulatív háttérfeltevésre, hogy a pápakritikusok szinte mind a bevándorlás politikai témája miatt ellenségesek a pápával szemben - holott a pápa bevándorláspolitikája csak csepp a tengerben.

A helyzet az, hogy Ferenc pápa működést aggodalommal figyelő katolikusok világszerte - köztük magyar papok és püspökök is! - nem a pápa bevándorláspolitikáját kifogásolják elsősorban, vagy kizárólag,  hanem éppen annak a hiányát, amiről a Babits Mihály idézet szól: sokan úgy érzik, hogy Ferenc pápa az "egész világnak szóló, katolikus igazságot" nem tartja elég magasra. És, kérem, ne legyünk "demensek", önámítóak, vagy gonosz manipulátorok: amikor a pápa olyanokat mond, hogy "a legnagyobb gonosz a világban az a fiatalok munkanélkülisége", akkor ez az aggodalom nem alaptalan. Attól félek azonban, hogy a hivatalos magyar egyházi berkekben egyelőre túl sok energiát visz el a probléma tagadása, és ezen túl is az őszinte párbeszéd nem összeegyeztethető a magyar kuríros "minden szupi-szuper" hozzáállással.

A pápakritikusok és Kurírról kicenzúrázott katolikusok egy jelentős része félrevezetett lelkek elkárhozásától fél elsősorban, és nem a munkanélküliségtől vagy a kapitalizmustól. Attól félünk, hogy egy rosszabb, kevesebb üdvösségre vezető igazságot ismerő világ épül épp a szemeink előtt (bár ez nem 2013-ban kezdődött), és a gyermekeink és unokáink egy elsősorban lelki értelemben még toxikusabb kultúrában lesznek kénytelenek boldogulni.

Ha a magyar katolikusoknak nincsen szükségük arra, hogy a Magyar Kurír (& co.) fair módon tudósítson az Egyház problémáiról (egyébként valóban nincs, mert egyre többen beszélnek nyelveket, illetve létrejött a magyar független katolikus blogoszféra, szóval az információk elérhetőek a Kurírtól függetlenül is), akkor arra sincs semmi szüksége a Kurír olvasóinak, hogy egy főszerkesztői cikk igazságot osszon ezekben a kérdésekben, melyekben a Kurír az őszinteségnek és a nyitottságnak is híján van.

A "hitben megélt egységet" nem csak a pápakritikusok túlkapásaitól, hanem minden tévedéstől és félrevezetéstől - jöjjön az bárhonnan - meg kell védeni. Manapság, amikor az Indexről és a Kurírról a hívők jobban ismerik Ferenc pápa gondolatait, mint a saját plébánosukét, sajnos(!) a pápa sem maradhat kritikán felül, ha zavaros vagy rossz dolgot nyilatkozik.

Kérdés, hogy a Magyar Kurír képes lesz-e a párbeszédre ezen az alapon, vagy például továbbtörölgeti a kulturáltan kérdést feltevő és aggodalmat kifejező katolikus olvasóit, és tovább írja-e a félreértett Ferenc pápa mítoszát? Az "átimádkozott megkülönböztetés" nem végződhet cenzúrában vagy mítoszokban, csakis az igazságról folytatott toleráns párbeszédben - ha ez nem így lesz, akkor csak az bizonyosodik be, hogy nem volt se ima, se megkülönböztetés.