Zs 32
Örvendezzetek igazak, az
Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret! … Az igazságot és a törvényt szereti;
Az Úr irgalma betölti a földet. … Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait,
elveti a népek gondolatait. De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka
nemzedékről nemzedékre. … Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében
reménykedünk. Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk!
Zsid 4,14-16
Mivel tehát olyan kiváló
főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a
hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink
iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a
bűnt kivéve. Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy
irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való
segítségre.
A kereszténység hitvalló vallás.
A hit, amit vallanunk kell, nem bizonytalan és változó tartalmú érzelmi
egyveleg a szeretetről általánosságban, amibe aztán mindenki azt lát bele, ami
politikailag vagy személyesen kényelmes neki, vagy divatos.
A hit, amit vallanunk kell, konkrét állításokban megfogalmazott
igazságokból áll. Pl: „Jézus az egy úr”. „Jézus Istennel egylényegű”. „Jézus az
üdvösségünkért meghalt és feltámadt”. „Az Egyház egy és szent tanítást vall,
ami ugyanaz az apostolok ideje óta”. „A keresztségben nyerünk bűnbocsánatot”.
Néha az az érzésem, hogy jobb lenne, ha kevesebbet beszélnénk a
szeretetről, és többet az igazságról. Mivel az igazság önmagában szeretetteljes
és jó, és mindenkinek a javára válik, ezért az igaz szeretet végső soron nem
csorbulhat az igazság által, ám kevesebb lenne a féligazságokon alapuló
majomszeretetből és az álirgalomból.
Mindaddig viszont, amíg behódolunk a kulturális trendnek, hogy az
igazságról beszélni intoleráns, kirekesztő és nem szerető dolog, addig igencsak
gátolva lesz az igaz szeretet az életünkben.
Föl kéne fogni, hogy az igazság, és az igazságon alapuló törvény – ami
elítéli a bűnt és dicséri az erényt – önmagában reményteljes és pozitív, sőt
szükségszerű. Egyrészt azért, mert történelmileg igaz, hogy Jézus valóban olyan kiváló főpap, hogy
áthatolt az egeken, és minket is magával visz a mennybe, ha hűségesek
leszünk hozzá. Másrészt azért, mert egy olyan világ, ahol a bűnre a megoldás bármi
más, mint a megbánás és a jóvátétel, az egy nagyon rossz világ. Egy ilyen
világban definíciószerűen nem létezhet mennyország. Sőt ez maga a pokol
definíciója, ahova hitünk szerint el is kerül mindenki, aki kitartóan
ragaszkodik a bűnhöz, és nem termi a bűnbánat gyümölcsét. Számukra aztán nem
nagy segítség a bűnt toleráló és az érzelgős szeretetet ünneplő álkeresztény
kultúránk.
Változtassuk ezt meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése