Fontos megállapítani, mint kiinduló pontot, hogy minden pozitív javaslatnál
(például igényesebb jegyes oktatásra, vagy mindenfajta élethelyzetben lévő
emberek és párok kísérésére) fontosabb az a bomlasztó heterodoxia (tévtanítások
çè ortodoxia: igaz hit), amivel a szinódus összességében megnyilvánul a világ és a katolikus hívők felé.
Persze, hogy vannak jó javaslatok, amelyek azonban eddig is ott voltak, mint
lehetőség. Eddig sem tiltotta a kánonjog, hogy igényes és hosszú legyen egy
jegyes oktatás, és az igényes lelkipásztoroknak eddig sem volt szükségük a
szinódusra, hogy megvalósítsák. Így kb. minden pozitív dolog, amit a szinóduson
hallani lehet, összefoglalható abban, hogy „gyerekek,
tartsuk be lelkiismeretesen és szeretetteljesen az Egyház eddigi előírásait!”
(Ha valaki mégis tudna, valami spéci pozitív ötletről, ami ennél több, és ami
elkerülte a figyelmemet, akkor szóljon!)
Ami viszont nem jó, nem katolikus, nem biblikus, és még csak nem is
értelmes sokszor a szinódusban az mind a tanítás megváltoztatására,
elrelativizálására, elmosására irányul. Szégyen egyáltalán, hogy az Egyház
bíborosai a vatikáni sajtókonferenciákon meghurcolhatják az Egyház tanítását,
de még a Bibliát is, és mindez úgy van előadva az ortodox (igaz hit) mellett,
mintha egy legitim vita vagy párbeszéd lenne a két álláspont között, mintha a
hit egészen mostanáig, az irgalmasság eme reneszánszáig, kialakulatlan és talán
téves lett volna.
Természetesen a szinódus végtermékét nem ismerjük, majd egy hét múlva,
talán! De azért azt látni kell, hogy még akkor is, ha ez megerősíti a katolikus
tanítást a családról és a házasság szentségéről, és jó pasztorális tippeket ad
hozzá, akkor is jóvátehetetlen marad az a sok félrevezető nyilatkozat és az
a káosz, amit ez szinódus a hívők és pásztorok között keltett. Ám ez
valószínűtlen. Valószínűbb természetesen, hogy nem a semmiért megy ez a hűhó,
hanem azért, hogy a heterodox vélemények a házasságon kívüli, akár
homoszexuális testi kapcsolatok elfogadásáról valamilyen szinten belekerüljenek
a szinódus eredményébe. Ez természetesen nem lehetséges az Egyház
változtathatatlan tanításainak megváltoztatása nélkül, még ha azt is
szajkózzák, hogy lehetséges. „Elfogadjuk az egész tanítást” – mondják,
ám utána rögtön jön egy javaslat, ami ellentétes a tanítással.
Három példa arra, hogy ami a folyik az posztkatolikus, posztbibliai,
posztértelmes.
Gagyi érzelmek az új
katolikus trend? Az október 15-i sajtótájékoztatón a spanyol nyelvű szóvivő Manuel Dorantes atya
azt mondta, hogy valamelyik szinódusi atya intervenciója szerint egy kisfiú az
elsőáldozása alkalmával kettétörte az Úr testét és a felét megette, a másik
felét pedig odaadta az apjának, aki elvált-újraházasodott, ezért a paptól nem
kaphatott Eucharisztiát, pedig vágyott rá. Ez milyen megható! Emberileg tényleg az, ha nem
hiszünk a Bibliában, és Szent Pál tanításában, hogy az, aki méltatlanul eszi az
Úr testét az kárhozatára teszi. Ha bibliai vagy katolikus nézőpontból
értelmezzük a sztorit, akkor a szentségtörés és a kárhozat veszélye csöppet sem
olyan édeskésen megható.
A szubjektivizmus mérge. Mindent az egyén lelkiismeretére bízni, mondván, hogy „ha emberek jó lelkiismeretben eljutnak egy döntésre, akkor a mi
feladatunk az, hogy segítsük őket előre, és tiszteletben tartsuk azt. A
lelkiismeret sérthetetlen […] A homoszexuális emberek is emberek, és van
lelkiismeretük” bődületes torzítás az évezredek próbáját is kiálló
katolikus tanításhoz képest. Márpedig ez a gondolata sok szinódusi atyának,
többek között Blase Cupich chicagoi érseknek. Természetesen ő kizárólag a divatos
szexuális bűnök elkövetőivel lenne ilyen irgalmas: házasságtörés, szodómia,
házasság előtti együttélés. A gondolat értelmetlenségét mégis jelzi, hogy a
lelkiismeret abszolutizálásának érve alapján a sorozatgyilkosok és a
pederaszták is nyugodtan vehetnék az Úr testét, mindaddig, amíg jó
lelkiismeretben teszik azt, hiszen "ők is emberek". Ilyen a posztbibliai és posztértelmes teológia.
A posztkatolikus KatolikusEgyház víziója. Természetesen
Wojtyła nemzete, a lengyel püspöki kar, hajlíthatatlan, és minden egyes
nyilatkozatukban „elképzelhetetlennek” mondják a Kasper javaslatot, és annak az
aktív homoszexuálisokra kiterjesztet változatát. Természetesen az afrikai
püspökök kikérik maguknak, hogy a dekadens nyugat a saját problémáira javasolt heterodox
válaszokat ráerőltesse az életerős afrikai egyházra, ahol a problémák ráadásul teljesen
más jellegűek. És még sokan erős hangon tiltakoznak a manipuláció és a tévtallen. Ennek a nem csekély ellenállásnak a semlegesítésére szolgál a
heterodox oldalon a katolikus devolúció
gondolata, avagy a posztkatolikus egyház víziója, amelyben az egyes püspöki
konferenciák olyan tanításbéli és törvénykező jogköröket kapnának, ami teljesen
idegen a katolikus hagyománytól, és pillanatok alatt megszüntetné a Katolikus
Egyház tanításbéli egységét. Képzeljük el azt az abszurditást, hogy míg a
magyar egyházban szentségtörés maradna a halálos bűnben való eucharisztiához járulás,
addig a német egyházban házasságtörők és aktív homoszexuálisok bátorítva
lennének, hogy áldozzanak.
Új kirekesztett kisebbség: a hithű katolikusok. Ezt a nem is annyira
konzervatív Timothy Dolan bíboros közölte a weboldalán. Ő amúgy a 13 bíborosegyike, aki a szinódussal kapcsolatos aggályokat tartalmazó levelet aláírta.
Azzal a kijelentéssel, hogy a hithű katolikusok kisebbségben vannak és kizárva érzik magukat, Dolan
tulajdonképpen XVI. Benedek pápát ismétli, aki már évekkel ezelőtt megállapította,
hogy az Egyház valójában sokkal kisebb, mint azt az megkereszteltek, vagy akár
a templomba járók száma alapján gondolnánk.
Most belépünk a szinódus harmadik hetébe, amikor is a rossz hírű
munkadokumentum, az Instrumentum Laboris harmadik részét tárgyalják majd az
atyák a kiscsoportokban. Most kerül majd csak igazán elő (nem mintha eddig nem
lett volna terítéken minden nap) az elvált-újraházasodottak és az aktív homoszexuálisok
kérdése.
A legfontosabb dolog, amiért hálásak lehetünk mégis a szinódusnak, az hogy
letisztulnak a határvonalak a Katolikus Egyház és a heterodox posztkatolikus
csoportok között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése