2017. január 20., péntek

Luther bélyeg a Vatikánban és az ökumenikus imahét igazi értelme

A bélyegek kiadásáért felelős vatikáni hivatal kedden megerősítette a Lifesite-nak, hogy Luther, aki 1517-ben elszakadt az Egyháztól egy postabélyeggel kerül megünneplésre a skizma 500. évfordulóján. A Vatikánnak ezt a valószínűtlennek tűnő döntését - ti. a Vatikánban bélyegekre általában szentek kerülnek és nem kiközösítettek - mégis hihetővé teszi az egyre öncélúbb ökumenisztikus légkör, mely az igazságról tulajdonképpen lemondott, és fő célja az, hogy "jöjjünk ki jól egymással".

A reformáció 500. évfordulóján, noha Luther kiközösítését nem fogják visszavonni (egyelőre nincs az asztalon, és Ferenc pápa kerüli a választ, valahányszor riporterek rákérdeznek), több szimbolikus értékű gesztus is történt a katolikus egyházfő és a Vatikán részéről Luther méltatására. Októberben Ferenc pápa egy ajándékba kapott Luther szobrot vitetett a Vatikánba (korábban már egy sarló-kalapács önkényuralmi jelképre feszített Jézust is a gyűjteményébe helyezett). Nemrégiben pedig a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa hivatkozott úgy Lutherre, mint az "evangélium tanújára", az ökumenikus imahét (január 15 - 22) alkalmából kiadott dokumentumukban.

A vatikáni Luther bélyeggel is fémjelezhető ökumenikus tendenciákat nehéz logikus összefüggésbe helyezni a hitigazságokkal és a történeti tényekkel. Ha Luthernek igaza volt, akkor térjünk át a hitére, ha pedig tévedett, akkor miért teszünk kicsit úgy, mintha igaza lett volna? Az, hogy valaki 500 éve tévedett, senkit nem tesz tiszteletre méltóvá. Az, hogy mások tisztelnek valakit, aki tévedett, szintén nem teszi tiszteletre méltóvá az illetőt. Azért, hogy "jól kijöjjünk egymással", miért kell az igazságot elhomályosítani? Egyáltalán milyen ökumenizmus építhető úgy, ha az igazság kvázi deklaráltan nem része a projektnek?

Az ökumenikus imahét oktávja eredetileg január 18 és 25 közé esett, vagyis Péter római székfoglalásának és Pál fordulásának a két ünnepe közé. Az ökumenikus imahét kiindulópontja tehát az egység széke, Péter széke, a pápa, és a vége a megtérés, vagyis az elszakadt keresztény testvéreink visszatérte a Péterrel való egységbe. Az ökumenikus imahét kezdő és záró dátumai hagyományosan jelentéssel bírtak, és meghatároztak egy célt. Az új dátumok pedig csak úgy lógnak a levegőben jelentés és cél nélkül, épp úgy mint az, amit ökumenizmus alatt manapság általában értenek: "jöjjünk ki jól egymással"!

1 megjegyzés:

Tamás Nádasi írta...

"Az, hogy valaki 500 éve tévedett, senkit nem tesz tiszteletre méltóvá."
Bocsánat, a cikk írója mire utal azzal, hogy Luther tévedett? Egészen pontosan mire céloz ezzel?

Itt olvasható néhány igen hasznos cikk a reformációval kapcsolatban:

1. https://nekemvaloblog.com/2017/05/03/szukseges-volt-e-a-reformacio-i-resz-paul-althaus-indoklasa/

2. https://nekemvaloblog.com/2017/05/08/szukseges-volt-e-a-reformacio-ii-resz-a-reformacio-kincsei/

3. https://nekemvaloblog.com/2017/05/15/szukseges-volt-e-a-reformacio-iii-resz-onvizsgalat/