Nem szabad „a pápát rákényszeríteni, hogy mondjon igent vagy nemet"? „Mi a baj önökkel, bíborosokkal?" "A hit veszélyben van!" "Csak aki vak, tagadhatná."

Az újraházasodottak áldozását megengedni látszó Amoris Laetitia (AL) és az eme félreérthetőség miatt Ferenc pápát nyilvánosan tisztázásra kérő négy bíboros (dubia) ügyében érdekes fordulatnak számít, hogy Gerhard Ludwig Müller bíboros, a doktrínális ügyek legfőbb felelőse, "károsnak" nevezte a 4 bíboros által aláírt dubia nyilvánosságra hozatalát, noha tartalmilag december elsején még egyetérteni látszott a kérdéseket feltevőkkel. 

Az Amoris Laetitia értelmezésével kapcsolatban Müller bíboros kicsit több, mint egy hónapja azt hangsúlyozta, hogy "a dokumentumot (AL) nem szabad oly módon értelmezni, mintha korábbi pápák állításai és a Hittani Kongregáció korábbi állásfoglalásai nem volnának már érvényesek". Vagyis az Amoris Laetitia, még ha önmagában vehető is úgy, mintha a házasságtörés immár ne volna súlyos bűn, így az olykor lehetne erkölcsös választás az embernek (Kasper javaslat = erkölcsös házasságtörés), korábbi világosabban megfogalmazott egyházi tanítások értelmében ez még sincs így. Az Amoris Laetitia helyes (hagyományba illesztett) értelmezése nem enged teret az erkölcsös házasságtörések elméletének a bíboros szerint.

Január 8-i interjújában Müller bíboros kritikát fogalmazott meg a dubiát közzétevő 4 bíborossal kapcsolatban: „Mindenkinek, a Katolikus Egyház bíborosainak pedig különösen joga van levelet írni a pápának. Mindazonáltal, ami megdöbbentett engem, az az volt, hogy a levelet nyilvánosságra hozták, ezzel próbálták a pápát rákényszeríteni, hogy mondjon igent vagy nemet. Ez nem tetszik nekem.” [...] „Kárt okoz az Egyháznak, ha nyilvánosan beszéljük meg ezeket a dolgokat. Az Amoris Laetitia nagyonis világosan fogalmaz doktrinális szempontból, beleolvasható Jézus minden tanítása a házasságról, illetve az Egyház kétezer éves történetének minden tanítása.” [...] „Jelen esetben nem lehetséges a pápa helyreigazítása, mivel nincs veszélyben a hit”. (Magyar Kurír fordítása).

Világosnak látszik, hogy Müller bíboros nem helyesli a pápát kényszerlépés helyzetébe hozó dubia nyilvánosságra hozatalát, mivel szerinte "a hit nincs veszélyben"; ugyanebből az okból kifolyólag a pápa "testvéri helyreigazítását" is lehetetlennek mondja. Ezekre visszatérünk majd később. Előbb azonban fontos észrevenni, hogy a Hittani Kongregáció Prefektusa nem gondolja, hogy az újraházasodottak áldozhatnának, nem gondolja, hogy az AL ezt megengedi, mivel ő az AL-t Jézus szavai és a kétezer éves hagyomány alapján értelmezi és nem önmagában. Müller bíboros még korábban "körmönfont eretnekségnek" nevezte a Kasper javaslatot. Minden jel arra mutat, hogy ezzel kapcsolatban nem változtatta meg véleményét. Müller bíboros tehát kritikus a dubia nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban, miközben egyetért tartalmilag a dubiával.

Burke bíboros, a dubia egyik szerzője, egy még korábban felvett, ám csak január 9-én publikált interjúban,  egyetért Müller bíborossal abban, hogy (1) az AL-t az Egyház eddigi tanításának fényében kell értelmezni, és ennek alapján nem lehetséges házasságtörésben élő személyeket szentségekhez engedni; (2) Az AL nem tartalmaz az Egyház tanításával ellentétes kijelentéseket, csak olyanokat, amelyek önmagukban szabad értelmezést hagynak, és amelyek értelmezéséhez ezért az Egyház eddigi tanításához kell nyúlni. 

Müller és Burke bíborosok tehát egyetértenek abban, hogy korrekciót az AL maga nem igényel, azonban eltér a véleményük abban, hogy korrekcióra van-e szükség az AL téves értelmezéseivel kapcsolatban. Müller bíboros szerint "nincs veszélyben a hit”, ezért a pápát kényszerlépés helyzetébe hozó nyilvános igen/nem kérdések és a kilátásba helyezett "hivatalos helyreigazítás" károsak. Burke bíboros ezzel ellentétben azt látja, hogy a hit veszélyben van elsősorban azért, mert mindenki másképp értelmezi az AL-t, aminek pedig világosnak kellene lennie. Burke és a többi bíborosok kérdései ezt a világosságot szolgálnák a párbeszéd és a szinodalitás jegyében, de Ferenc pápa mégsem válaszolt eddig a dubiákra - sem magánlevélben, sem nyilvánosan. 

A kérdésre, hogy a bíborosok miért publikálták a dubiát, ha egyszer a pápa úgy döntött, hogy nem válaszol rá, Burke bíboros ezt a választ adja: "...többen azt mondták nekem: 'Nos, miért tették közzé ezeket a dubio-kat? Ő a pápa. Megelégedettnek kellett volna lenniük.' De nem, ez nem elegendő, mert mindenhol, ahová megyek - és jelenleg rengeteget utazom - mindenhol, ahová megyek az emberek azt mondják: 'Mi a baj önökkel, bíborosokkal? Itt vannak ezek a súlyos kérdések, és önök mégis csendben maradnak. Nem mondanak semmit.' És igazuk van. Ha csendben maradnánk, az minden bizonnyal azt a benyomást keltené a hívekben, hogy minden rendben van, pedig nincs minden rendben."

Burke bíboros szerint, a jelen helyzet súlyosságát megítélve, Müller bíborossal ellentétben, igenis lehetséges a pápát igen/nem kérdésekkel szembesíteni (ez maga a dubia kánonjogi műfaja). Miért is ne lehetne, hiszen a pápák elsődleges feladata, hogy Krisztus nyájának világossá tegye az üdvösségre vezető utat, és manapság nem mondhatjuk Müller bíborossal együtt, hogy "a hit nincs veszélyben".

A tisztázás elmaradása Burke bíboros szerint "pusztító" lenne, mert mint mondja, látván ahogy az AL-t egyes helyeken alkalmazni kezdték (az USA-beli San Diego egyházmegyét hozza konkrét példának) a mostani állapot folytatódása az Egyház házasságról szóló tanításának végét jelentené.

Burke bíboros az interjúban kimondja azt is, hogy Ferenc pápa nem követett el formális eretnekséget, mivel szerinte az AL rosszul értelmezett passzusaival Ferenc pápának nem állt szándékában tévtanítást közölni. Arra viszont, hogy a passzusok materiális (tartalmukban) eretnekséget megvalósítanak-e, nem tud/nem akar/egymagában nem tiszte válaszolni, hanem válaszképp azt mondja: nagy szükség lenne a tisztázásukra.

Burke bíboros egy újabb január 9-i interjúban, amiben már Müller bíboros szavaira is reflektál leszögezi: "Nincs szó a pápának adott ultimátumról, de szükséges megerősítenünk: a hit veszélyben van!", amihez hozzátette: "A zavar az Egyházban szemmel látható. Világosságra van szükség." A dubia jószándékú vészjelzés az Egyház bíborosaitól az Egyház pápája felé.

Mint az köztudott a dubiát aláíró négy bíborost más bíborosok és papok eretneknek, skizmatikusnak és a pápa ellenségeinek titulálták, valamint szó esett a bíborosi címük elvesztéséről is. Ezekre a jelzőkre és fenyegetésekre Burke bíboros azt válaszolta, hogy aki az igazság oldalán áll, az nem lehet skizmatikus, és hogy ő inkább az Úr ítéletétől tart, amennyiben elmulasztaná bíborosi kötelességét, hogy a hitet védelmezze, mintsem attól, hogy megfosztják bíborosi címétől: "Erre nincs időm gondolni".

Az NCR egy megbízható forrása szerint a Müller bíboros által vezetett Hittani Kongregáció számos módosító javaslatot terjesztett be az AL szövegével kapcsolatban még a pápai dokumentum megjelenése előtt, melyek közül egyet sem fogadtak el. Továbbá tudvalevő az is, hogy az AL megjelenése előtt jelentős számú püspöki konferencia és 30 bíboros is jelezték a pápa felé, hogy az AL gyengíteni fogja három alapvető szentségét az Egyháznak: az Eucharisztiát, a házasságot és a gyónást. Ők ugyanúgy nem kaptak választ a pápától, mint a dubia 4 bíborosa. 

Carlo Caffarra, egy másik dubi aláíró bíboros (valószínűsíthetően ő a dubia szerzője) szerint "csak aki vak tagadhatná, hogy nagy zavar van az Egyházban".