ÉRTESÍTÉS:

Oldalunk elköltözött! Új lapunkat tekintsd meg a katolikusválasz.blog.hu címen!

2017. március 10., péntek

Kiknek is köszönhető Ferenc pápa megválasztása?

A Times és az EWTN cikkeiről szóló híradásunk kapcsán minket ért vádak egyik visszatérő eleme volt, hogy a magyar liberális egyházi sajtó munkatársai szemünkre vetették (lásd itt és itt), miért nem hangsúlyoztuk a cikk cáfolatára, hogy a Ferenc pápa megválasztását kezdeményező bíborosok személye egyáltalán nem tudható, mivel a bíborosokat a konklávé titoktartásra kötelezi.

Nos, okunk volt rá, hogy ezt a "cáfolatot" mi nem használtuk. Az érv ugyanis elvben bármennyire igaz, az állítás, aminek alátámasztására használják, sajnos nem az. E bíborosok közül többek személye is tudható - mármint azok számára, akik a nemzetközi katolikus sajtót is követik, és nem csupán a Vatikáni Rádió magyar nyelvű közleményeit olvassák.

E bíborosok közül többek név szerinti kilétét maga a bíborosi kör egyik tagja tárta fel még 2015-ben, amikor az életrajzi könyvében és annak bemutatása idején is elbüszkélkedett a csoport sikerével Ferenc pápa megválasztatásában. Kitalálni sem lehetne azt a nevet, amit a belga Godfried Danneels bíboros (képünkön jobbról a második) viccelődve használt a bíborosi lobbicsoportjára: "A Sankt-Gallen Maffia" (arról a svájci városról elnevezve, ahol e bíborosok a rendszeres - nem nyilvános - találkozójukat tartották).

Nem elhanyagolható tény, hogy bár Daneels bíboros saját jogon nem vehetett volna részt a 2014-ben és 2015-ben tartott püspöki szinódusok egyikén sem, mindkettőn külön pápai meghívottként lehetett ott - és szavazhatott. Részvétele mindkét évben felháborodást keltett a külföldi katolikus és világi sajtóban egyaránt, mivel Daneels bíboros úgy lehetett a család témáját feldolgozó szinódusok résztvevője, hogy mindössze néhány évvel korábban rendőrségi nyomozásban kérték számon, amiért titkolózással próbálta megakadályozni egy pedofil ügy nyilvánosságra kerülését, amiben a brugge-i püspök volt (még a '70-es és '80-as években) az elkövető.

A továbbiakban egy a nemzetközi katolikus sajtót 2015. szeptemberében bejárt hír és esemény összefoglalóját közöljük, magyar fordításban. Ez a konkrét szöveg 2015. szeptember 25-én a LifeSiteNews oldalon jelent meg.

***

Godfried Daneels bíboros jövő héten kiadásra kerülő életrajzi könyve sokkal nagyobbat robbant, mint arra előzetesen számítani lehetett. Nemcsak hogy a két szerző, Jürgen Mettepenningen és Karim Schelkens feltárja, hogy a bíboros rendes tagja volt a bíborosok egy nemnyilvános lobbicsoportjának, akik a svájci városban, Sankt-Gallenben találkoztak, de a bíboros maga ismeri el ezt a tényt, nyilvánosan és viccelődve.

Daneels még azt is elmondta, hogy amit hivatalosan de diszkréten "a Sankt-Gallen csoportnak" hívtak, a tagok egymás között csak "A Maffiának" nevezték. A csoport saját maga által kijelölt célja az volt, hogy ellensúlyozzák Ratzinger bíboros növekvő befolyását Szent II. János Pál pápa pontifikátusára, egyfajta "gőzleeresztőként" szolgált gondosan kiválasztott bíborosok és püspökök számára, ahol kifejezhették az elégedetlenségüket a pápa hagyományhű gondolkodásmódjával és legközelebbi tanácsadójával szemben.

A belga sajtó nem hezitált kijelenteni, hogy a csoport egyik elsődleges célja Bergoglio bíboros (ma Ferenc pápa) előmozdítása volt, tekintettel II. János Pál pápa közelgő halálára - valami, amit a könyv (amely egyelőre könyvesboltokban még nem kapható [azóta már igen - a szerk.]), vélhetően letisztáz. A Sankt-Gallen csoport bizonyosan célul tűzte ki, hogy olyan ötleteket és óhajokat népszerűsítsen, amelyekben Ferenc pápában bajnokukra találtak.

Schelkens egy eheti interjújában azt mondta: "Bergoglio megválasztását Sankt-Gallenben készítették elő, efelől nincs kétség. És a pápa által kivitelezett program fő vonalai azok, amiket Daneels és társai már több, mint tíz évvel ezelőtt elkezdtek megvitatni."

"Az Egyház reformját akarták, közelebb akarták vinni az Egyházat az emberek szívéhez, és lépésenként haladtak előre ebben" - fűzte hozzá Mettepenningen. "A 2000-es év elején, amikor II. János Pál halála egyre előreláthatóbb volt, sokkal stratégiálisabban kezdtek gondolkodni arról, mi fog történni az Egyházban II. János Pál után. Amikor Silvestrini bíboros csatlakozott a csoporthoz, az egy sokkal taktikusabb és stratégikusabb jelleget vett fel."

Mettepenningen szerint az új klíma az Egyházban Benedek pápa lemondása után megkönnyítette a dolgok megtárgyalását. "Csak most érkezett el az ideje, hogy az azonosan gondolkodó egyházi vezetők e csoportjának létezése a nyilvánosság elé tárható." - mondta a holland KerkNet-nek nyilatkozva. "A nemzetközi sajtóban az úgynevezett 'Bergoglio-csapatról' beszéltek, ami a saját pápai preferenciáját népszerűsítette, de a név rosszul volt megválasztva.

2013-ban a tartalom jött előbb, és a személy csak azután. Daneels résztvett mindkét konklávén. Nyíltan hangoztatta a csalódottságát az első konklávé után. A másodikat, amelyen Ferenc pápát megválasztották, a "személyes feltámadásaként" jellemezte.

Az életrajzi kötetet a hét elején a koekelbergi Szent Szív Bazilikában mutatták be Daneels bíboros jelenlétében, aki jó szívvel ajánlotta a két szerző munkáját.

Az eseményről egy rövid videó is felkerült a világhálóra: az a Sankt-Gallen csoportra fókuszál, aminek létezését ezidáig sohasem tárták a nyilvánosság elé.

Ahogy Daneels bíboros fogalmaz: "A Sankt-Gallen csoport amolyan elegáns név. A valóságban magunkat és a csoportot úgy neveztük: 'A Maffia'".

A videó ezzel a bemutató szöveggel folytatódik: "Daneels bíboros először beszél az egyházi vezetők nemnyilvános csoportjáról, amihez tartozott. A csoport 1996-tól minden évben találkozott, és együtt szervezték a titkos 'ellenállást' Ratzinger bíborossal szemben, aki abban az időben II. János Pál jobbkeze volt."

Azután Daneels bíboros folytatja: "Volt néhány püspök, néhány bíboros - túl sok, hogy megnevezzem mindet. A dolgokról meglehetősen szabadon beszéltünk, feljegyzések nem készültek, így mindenki kiereszthette a gőzt."

Az újságíró tovább magyaráz: "Amikor II. János Pál pápa 2005-ben meghalt, a csoport máris a jelenlegi pápát tolta előtérbe. De ugyanez történt Ratzingerrel is. Daneels nemigen tudta eltitkolni a csalódottságát."

A videó XVI. Benedek pápa megválasztása utáni felvételekre ugrik: "A puding próbája az evés." - mondta abban az időben Daneels, meglehetősen kedvetlenül.

A szöveg így folytatódik: "Nem tartott sokáig, amíg a Sankt-Gallen csoport új esélyt kapott, mivel Benedek pápa váratlanul lemondott."

Mettepenningen szolgáltatja a következő hozzászólást: "2013-ban végülis ez a csoport ténylegesen elérte a célját, nevezetesen Ferenc pápa megválasztásával. Mondhatjuk, hogy a csoportban való részvételével Daneels bíboros egyike volt azoknak, akik úttörői voltak Ferenc pápa megválasztásának."

Az újságíró ezzel zárja: "Ezért látjuk [Daneels-t] ragyogni az erkélyen Rómában, közvetlenül a pápa mellett. Azóta rendszeresen visszatér Rómába, hogy a pápával beszéljen."

A Sankt-Gallen csoportot - avagy "A Maffiát", hogy a bíborosok saját elnevezését használjuk - Ivo Fürer püspök alapította, egy évvel azután, hogy a nevezett város püspökévé kinevezték. Daneels bíboros néhány évvel később csatlakozott.

Az életrajz szerzői a csoport többi tagjaként megnevezték még Carlo Maria Martini bíborost és Achille Silvestrinit Olaszországból, Walter Kaspert és Karl Lehmannt Németországból, a holland Adriaan van Luyn bíborost, és Basil Hume-ot Angliából. Több személynek kellett még lennie, mivel a könyv említ tagokat Ausztriából és Franciaországból is, további meg nem nevezett püspökök mellett. Miért vannak néhányan megnevezve, míg mások nem? Vajon a megnevezett elöljárók beleegyezésüket adták, hogy a nevüket kiadják; és ha igen, céljuk volt vele?

Bármi legyen is a céljuk, Daneelsnek nem okozott problémát hangot adni a haragos ellenállásának Benedek pápával szemben, és felmagasztalni azt a tényt, hogy szerepet játszott egy "modernebb" egyházkép megvalósulásában, annak ellenére, hogy az emeritusz pápa még mindig él.

Az egyháztörténész Mettepenningen és Schelkens teljes hozzáférést kapott Daneels személyes feljegyzéseihez, amelyek még mindig rendőrségi pecsétet viselnek magukon egy gyermekmolesztálási ügy eltussolása miatt a bíboros ellen indult ügyben. Ez talán egyike azon jeleknek, hogy miért lett a "Maffia" létezése feltárva: Daneels a püspöki palotáját zavaros körülmények között hagyta el, amikor nyugalomba vonult 2010-ben. "Királycsinálónak" titulálva, ahogy legalábbis a belga sajtó hívja őt, sokkal hízelgőbb ez számára, és úttörő szerepben tünteti fel őt az Egyház modernizációs folyamatában.

Mettepenningen megerősítette a csoport létezését egy a flamand sajtónak adott interjújában: "II. János Pál hosszúra nyúlt pontifikátusa alatt növekvő tendencia volt mindent központosítani, amit felülről erőltettek, a 'szólásszabadság' egyre szűkebbre szabásával. 1996-tól kezdődően a csoportot Sankt-Gallenben a város püspöke alapította meg, amely befolyásos európai bíborosok és püspökök csoportja, akik a 'szólásszabadságot' ott találták meg, egymás között. 1999-től Daneels bíboros is tag lett, Ivo Fürerrel együtt, aki a leghosszabb ideig volt a csoport tagja."

"Senki nem tudott semmit róla, de gyanakodtak Rómában, ahol 'nem voltak elragadtatva' a csoport hírétől, amit az életrajzban Sankt-Gallen csoportnak nevezünk - és amit a bíboros, úgy látszik, 'a Maffiának' hív, bár ez a kifejezés kedveskedő, egyfajta huncutságot kifejezve."

A flamand médium, a Knack, ami a könyvet egy terjedelmes cikkben mutatta be, azt mondja, a Vatikán "a vészjósló Camilo Ruini bíborost küldte el, hogy megpróbálja kideríteni, hogy ki, mit, és hol: de üres kézzel tért vissza. Ezzel egyidőben a Sankt-Gallen csoport megpróbálta befolyásolni a fejleményeket a Vatikánban. A kérdés, ami egyre nagyobb és nagyobb hangsúlyt kapott, ez volt: 'Mi lesz II. János Pál után? Hogyan kerülhetnénk el, hogy Ratzinger legyen a pápa?'"

Ahogy a Knack fogalmaz: míg a csoport létezéséről néhány szakértő tudott - mint például a Tablet munkatársa, Austen Ivereigh, aki mellékesen említi az 'A Nagy Reformer' című, Ferenc pápáról szóló életrajzi könyvében - amit Mettepenningen és Schelkens publikált, az egy belső beszámoló Daneels áldásával, aki a találkozókra úgy emlékszik vissza, mint "lelki vakációkra", vagy "az egymást segítés és megnyugtatás egy formájára a sötét időkben".

Daneels életrajzírói úgy mutatják be őt, mint aki elveszítette Róma támogatását a haladó hozzáállása miatt. 1980-ban, a rendes püspöki szinóduson, amin először vett részt, Ratzinger a pesszimizmusát fejezte ki a válások és az általános erkölcsi romlás miatt. Godfried Danneels erre úgy válaszolt, hogy itt az ideje "új egyensúlyt találni a törvény és az irgalmasság között".

"Ez újnak számított" - írja a Knack: amikor eljött az ideje, hogy a szinódus delegáltakat válasszon, Daneels több szavazatot kapott, mint Ratzinger. Ugyanaz a Daneels hangos védelmezője volt az egykori hallgatótársának, Gustavo Gutierreznek - a felszabadítási teológia prominensének, aki összetűzésben volt Ratzingerrel. Később, Róma megakadályozta Daneels kinevezését az európai püspöki konferencia elnöki posztjára.

Szent II. János Pál apostoli konstitúciója, az Universi Domini Gregis, a 79-es pontjában világosan elítéli az olyan "Maffiák" létrehozását, mint amilyen a Sankt-Gallen csoport: "megerősítve elődeim előírásait, megtiltom mindenkinek, még a bíborosi méltóságot viselőknek is, hogy a pápa életében, anélkül, hogy vele tanácskoztak volna, tárgyaljanak az utód megválasztásáról, odaígérjék szavazatukat vagy határozatokat hozzanak e kérdésről magánösszejöveteleken."

Ironikus, hogy II. János Pál az apostoli konstitúciót 1996. februárjában közölte, ugyanazon évben, amikor a Sankt-Gallen csoport megalakult.

Nincsenek megjegyzések: