Jezsuita generális: "a megkülönböztetés ellentmondhat a tanításnak“ és "Jézust is újra kell értelmezni”

Hihetetlen, de igaz. Az Amoris Laetitia legégetőbb és legvitatottabb (nyolcadik) fejezete, amelyben úgy tűnik, Ferenc pápa „nyit” azon második házasságban élők felé, akiknek az igazi házastársa még él, mellőz bármiféle idézetet Jézusnak a házasságra és válásra vonatkozó szavaiból. Ezeket főleg Máté evangéliumának 19. fejezete közli:

„Akkor odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: „El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?” Így felelt: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? Most már többé nem két test, hanem csak egy. 
„Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” 
De azok mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?” 
„Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte –, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.”

Elképesztő hiány. Csakúgy, mint ahogy szintén megdöbbentő volt Ferenc pápa másik két mulasztása ugyanezzel kapcsolatban.

Az elsőre 2015. október 4-én került sor. Vasárnap volt, a második, egyben utolsó a családszinódus kezdete óta. És éppen azon a napon minden latin szertartású katolikus templomban a szentmisén Márk (10,2-9) evangéliumából olvasták fel a Máté 19,2-12 –vel párhuzamos szakaszt.

Az Úrangyala elimádkozásakor a pápa semmiféle utalást nem tett erre az evangéliumi szakaszra, annak ellenére, hogy rendkívüli módon kapcsolódott a szinóduson vitatott kérdésekhez.

Ugyanez történt idén február 12-én, Máté evangéliumának hasonló szakaszával (5,11-12), amelyet az egész egyházban felolvastak a szentmisén. Ferenc pápa ez alkalommal is kerülte az Úrangyala elimádkozásakor, hogy idézze és kommentálja az evangélium szavait.

Miért ez a kitartó csend a pápa részéről, Jézus e félreérthetetlen szavairól?

A válaszhoz jelzést találunk abban az interjúban, amelyet a Jézus Társasága új legfőbb elöljárója, a Ferenc pápához nagyon közel álló venezuelai Arturo Sosa Abascal adott Giuseppe Rusconi svájci Vatikán-szakértőnek. Az interjú a szakértő Rossoporpora (Bíborvörös) nevű blogjában, és a Giornale del Popolo luganói napilapban jelent meg. 

Íme néhány a témához leginkább kapcsolódó részekből. Minden kommentár felesleges...

Kérdés: - Gerhard L. Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa azt mondta a házasságról, hogy Jézus szavai nagyon világosak, és „semmilyen hatalomnak sem az égen, sem a földön, sem egy angyalnak, sem a pápának, sem egy zsinatnak, sem a püspökök valamely törvénykezésének nincs rá lehetősége, hogy módosítsa azokat”. 

Válasz: – Mindenekelőtt hosszas elmélkedésbe kellene fognunk arról, hogy mit is mondott valójában Jézus. Abban az időben senkinek nem volt magnója, hogy rögzítse a szavait. Amit tudunk, az az, hogy Jézus szavait a szövegkörnyezetbe kell helyeznünk, azok egy adott nyelven lettek kifejezve, egy adott környezetben, és meghatározott személyeknek lettek címezve.

K. – De ha Jézus minden szavát meg kell vizsgálnunk, és vissza kell ültetnünk a történelmi környezetükbe, akkor nincs abszolút értékük.
 

V. – Az elmúlt században az egyházban virágoztak a kutatások, amelyek arra irányultak, hogy pontosan megértsék, mit is akart mondani Jézus... Ez nem relativizmus, hanem arról tanúskodik, hogy a szó relatív, az Evangéliumot emberek írták, és egy olyan egyház fogadta el, ami emberekből áll... Tehát igaz az, hogy senki sem változtathatja meg Jézus szavát, de tudnunk kell, hogy mi is volt az! 

K. – Megkérdőjelezhető az a Máté 19,3-6-ban olvasható állítás is, hogy „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”?  

V. – Én követem azt, amit Ferenc pápa mond. Nem kételkedünk benne, hanem megkülönböztetést alkalmazunk...

K. – De a megkülönböztetés itt továbbgondolás, választás különféle lehetőségek közül. Többé már nem kötelező egy kizárólagos értelmezést követni...

V. – Nem, a kötelezettség továbbra is fennáll, de azt jelenti, hogy egy megkülönböztetés eredményét követjük. 

K. – Azonban a végső döntés olyan ítéleten alapul, ami csupán különféle hipotéziseket mérlegel. Mérlegeli tehát azt a hipotézist is, hogy „az ember ne válassza szét...” nem is pontosan azt jelenti, ami benne elsőre látszik. Ez végső soron kétségbevonja Jézus szavát.  

V. – Nem Jézus szavát, hanem azt, ahogyan eddig értelmeztük Jézus szavát. A megkülönböztetés nem különböző hipotézisek közül választ, hanem meghallgatja a Szentlelket, aki – ahogy Jézus ígérte – segít nekünk, hogy megértsük Isten jelenlétének jeleit az emberi történelemben.  

K. – De hogyan kell megkülönböztetni? 

V. – Ferenc pápa Szent Ignácot követve alkalmazza a megkülönböztetést, csakúgy, mint a Jézus Társasága egésze: keresni kell és meg kell találni Isten akaratát – mondta Szent Ignác. Ez a kutatás nem felületes. A megkülönböztetés döntéshez vezet: nem pusztán értékelni, de dönteni is kell. 

K. – És kinek kell döntenie? 

V. – Az egyház mindig is hangoztatta a személyes lelkiismeret elsőbbségét. 

K. – Tehát ha a lelkiismeret a megkülönböztetés után azt mondja, hogy áldozhatok, jóllehet a szabály ezt nem engedi meg... 

V. – Az egyház évszázadok alatt fejlődött ki, nem egy vasbeton darab. Megszületett, tanult, és változott. Ezért tartanak egyetemes zsinatokat, hogy megpróbálják a tan fejlődéseit a figyelem középpontjába helyezni. A tan olyan szó, ami nekem nem nagyon tetszik, magában hordozza a kő keménységének képét. Az emberi valóság azonban sokkal árnyaltabb, soha nem fehér vagy fekete, állandó fejlődésben van.  

K. – Nekem úgy tűnik, Ön számára a megkülönböztetés gyakorlata előbbre való a tannál. 

V. – Igen, de a tan része a megkülönböztetésnek. Egy helyes megkülönböztetés nem vonatkoztathat el a tantól. 

K. – De a tantól eltérő végkövetkeztetésre juthat. 

V. – Igen, mert a tan nem helyettesíti a megkülönböztetést és a Szentlelket sem. 

Természetesen vannak olyan katolikus egzegéták, akik Jézus a házasságra és válásra vonatkozó szavainak olyan értelmezést adnak, amely megengedi a válást és az újraházasodást. Egy ilyen egzegézist a chiesa.espresso.repubblica.it honlap 2015. január 16-án tett közzé teljes egészében: „A „keményszívűek” számára még mindig érvényes Mózes törvénye”. Ezzel az egzegézissel katolikusként nem lehet egyetérteni és valójában már alapjaiban meg lett cáfolva. Azonban ez legalább rendelkezik az átlátszóság és a „parresia” előnyével, amelyeknek nyoma sincs azokban, akik megváltoztatják Jézus szavait, anélkül, hogy nyilvános magyarázatot adnának rá.

Forrás: Settimo Cielo