A napokban sokan megosztottak egy cikket, mely a dubia író Leo Burke bíborosra, mint az "Egyház Donald Trumpjára" hivatkozik. Igaz, hogy a cikk csak az utolsó bekezdésében említi a Burke bíboros és Trump közti párhuzamot, és ott is csak idézetként egy gúnyolódó felszabadítás teológustól, mégis az a tény, hogy ennek az amúgy jó és hiánypótló cikknek, ezt a Burke-öt Trumpnak megfeleltető címet adták, nem maradhat aggódó válasz nélkül, hiszen az olvasók jelentős része minden bizonnyal szinte kizárólag a Burke-Trump párhuzamot jegyzi majd meg. Ez pedig nem segíti a katolikus ügyet.
Donald Trump elnöksége katolikus szemszögből egyértelműen jobb perspektívával bír, mint a Clinton elnökség bírt volna; ez azonban nem jelenti azt, hogy Trump bármiféle messiási szerepben volna. Az igazság az, hogy Trump se nem katolikusbarát, se nem konzervatív, hanem egy opportunista, aki ügyesen meglovagolja a társadalomban felgyülemlett anti-polkorrekt, anti-progresszív érzelmeket. A napokban - mindamellett, hogy jelentős életpárti lépések történnek a törvényhozásban - elég mérlegre tenni az új amerikai elnök pitiáner bosszúálló Twitter üzeneteit, melyeket tévénézés közben ír, és hogy még mindig azt bizonygatja interjúkban, hogy soha senkit nem várta nagyobb tömeg, mint őt a beiktatásakor, és máris rájövünk, hogy Trump csak a kisebbik rossz, de nem egyértelműen jó, és hogy nem említhető egy lapon Burke bíborossal. Ebből következik, hogy Burke bíboros ügyének sem tehet jót, ha a Trump párhuzam kidomborításával reklámozzák, még ha ez klikkeket is hoz.
Burke bíboros szelíd, következetes, szakmailag teljesen felkészült, másoknak esélyt kínáló, a legjobbat remélő, és távolról sem politizáló hangja maga a megtestesült kontraszt a trumpi megnyilvánulásokhoz képest. Igaz, hogy Trump derekasan küzdött - vagdalkozott - a hatalomra kerülésért, és Burke bíboros is küzd - a katolikus igazságért. Igaz, hogy Trump ellenfele az érzelgős, polkorrekt, progresszív média, és Burke ellenfele a szintén érzelgős, irgalmaskodó, modernista poszt-keresztény ex-vallás. Igaz, hogy Trump pártfogói a polkorrekt diktatúráját megelégelő kisemberek, és Burke pártfogói ugyanúgy a polkorrekt (katolikusul: az irgalmaskodó) diktatúrát megelégelő kisemberek; mégis míg Trump egy hullámot lovagol meg különösebb elvszerűség vagy áldozatvállalás nélkül, addig Burke bíboros tekintete Krisztuson és az utolsó ítéleten függ.
Távol álljon mindenkitől, hogy Burke bíborost messiási szerepbe helyezze! A bíboros jelenleg az igazságot hirdeti az éppen uralkodó és segítségre szoruló pápának. Ha Burke - ne adj'Isten - majd meginog, és elvtelen kompromisszumot köt az igazság kárára, akkor majd említhetjük egy lapon Trump elnökkel.
Ám mindaddig, amíg Burke üzenete az, hogy maradjunk meg atyáink és az apostolok hitében, amíg szavai "igen-igen" és "nem-nem", amíg arra buzdít, hogy a Katekizmushoz ragaszkodjunk, ha néhány (fő)papunk ellene is mond, mindaddig, amíg ő nem gondol a bíborosi rangjának kilátásba helyezett elvesztésére, hanem az utolsó ítéletre készül, Burke bíboros marad példakép.
Nem. Az Egyháznak nincs Donald Trumpja. Viszont Obamája még mindig van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése