Az Il Timone című olasz katolikus lap február 15-én újraközölte a Camillo Ruini bíborossal készített interjút melynek a címe: Az elvált újraházasodottak áldozása lehetetlen. A tanítóhivatal álláspontja világos és változtathatatlan.
Igaz, hogy az interjút eredetileg 2014-ben rögzítették, az Il Timone mégis úgy döntött, hogy ez most is aktuális - feltehetően a bíborossal való egyeztetés után -; annak ellenére, hogy Rómából mintha éppen ellenkező üzenet érkezne.
Az interjú újraközlését indokolhatja egyfelől, hogy Ruini bíborosnak, Róma egykori helytartó püspökének, és az olasz püspöki konferencia volt elnökének a véleménye állítólag még mindig számít a kúriában. Másfelől ha a bíborosnak igaza van abban, hogy az újraházasodottak áldozásának kérdése le van zárva, amint az a katekizmusban és számos más Ferenc pápa előtti tanítóhivatali dokumentumban (pl. itt és itt) rögzítve van, ellentmondás és kivétel nélkül, akkor egész püspöki konferenciák állnak jelenleg világszerte ellentmondásban a katolikus hittel.
Itt érdemes megállni egy gondolatra, mert lesznek olyanok, akik az mondják: "kit érdekel egy nyugdíjas külföldi bíboros három évvel ezelőtti véleménye? Meglehetős kétségbeesettségre utal, ha ilyenekkel hozakodnak elő Ferenc pápa reformjaival szemben". És egyet is értek: A helyzet elszomorító azok számára, akik úgy gondolják, hogy a szexuálisan aktív újraházasodottak szentséghez járulása szentségtörő gyakorlat. És Ruini bíboros 3 évvel ezelőtti interjújával példálózni valóban egy gyönge lépés. Hadd tegyek fel kérdéseket ebből a gyönge pozícióból most mégis a Ferenc pápa lábjegyzetforradalmát védelmezőknek.
Először is, békesség, összhang honol-e az Egyházban most, hogy nap mint nap arról kapunk hírt, hogy bizonyos püspökök a katekizmussal és a kánonjoggal ellentétben foglalnak állást az újraházasodottak kérdésében, és Ferenc pápára hivatkoznak, míg más püspökök a katekizmus lobogtatják és eretnekségnek nevezik a Kasper-javaslatot, miközben szemérmesen elhallgatják, hogy Ferenc pápa a szinódusi atyák akarata ellenére, saját meggyőződésből megvalósította azt. Vajon a jelen helyzet segíti-e az Egyház küldetését a világban?
Másrészt Ruini bíboros 3 éves cikkével érvelni csak akkor gyenge dolog, ha nincs igaza. Ha viszont Ruini bíborosnak nincs igaza ma, akkor nem volt igaza 3 éve sem, és akkor II. János Pálnak, se XVI. Benedeknek, se a katekizmusnak, se a 2000 éves Szenthagyománynak nem volt igaza, sőt, akkor Morus Tamás, Szent Pál, de még Jézus is tévedtek. Nem következik-e a Kasper-javaslatból egyenesen a kereszténység megsemmisülése?
Harmadszor, létezhet-e egyáltalán, hogy eddig rosszul tudtuk? Létezhet-e, hogy az ami a katekizmus szerint halálos bűn, szentségtörő, kárhozatos, az 2015. áprilisa óta lehet Isten kifejezett akarata, amit lelkiismeretében felismerhet az újraházasodott?
Negyedszer, létezhet-e, különböző természetfeletti igazság egyházmegyéről-egyházmegyére? Lehetséges-e, hogy a philadelphiai, a lengyel, vagy a magyar hívek szentséget törnek, ha újraházasodottként a szentséghez járulnak, míg a német, a máltai vagy a római híveknek ezt a kérdést a lelkiismeretükre bízza az Isten - kinek-kinek a püspökei útmutatása szerint?
Végül létezhet-e, hogy Krisztus Egyháza homályos lábjegyzetek, kiszivárogtatások, hazugságok, és önellentmondó értelmetlenségek útján haladjon a teljesebb igazság felé?
Először is, békesség, összhang honol-e az Egyházban most, hogy nap mint nap arról kapunk hírt, hogy bizonyos püspökök a katekizmussal és a kánonjoggal ellentétben foglalnak állást az újraházasodottak kérdésében, és Ferenc pápára hivatkoznak, míg más püspökök a katekizmus lobogtatják és eretnekségnek nevezik a Kasper-javaslatot, miközben szemérmesen elhallgatják, hogy Ferenc pápa a szinódusi atyák akarata ellenére, saját meggyőződésből megvalósította azt. Vajon a jelen helyzet segíti-e az Egyház küldetését a világban?
Másrészt Ruini bíboros 3 éves cikkével érvelni csak akkor gyenge dolog, ha nincs igaza. Ha viszont Ruini bíborosnak nincs igaza ma, akkor nem volt igaza 3 éve sem, és akkor II. János Pálnak, se XVI. Benedeknek, se a katekizmusnak, se a 2000 éves Szenthagyománynak nem volt igaza, sőt, akkor Morus Tamás, Szent Pál, de még Jézus is tévedtek. Nem következik-e a Kasper-javaslatból egyenesen a kereszténység megsemmisülése?
Negyedszer, létezhet-e, különböző természetfeletti igazság egyházmegyéről-egyházmegyére? Lehetséges-e, hogy a philadelphiai, a lengyel, vagy a magyar hívek szentséget törnek, ha újraházasodottként a szentséghez járulnak, míg a német, a máltai vagy a római híveknek ezt a kérdést a lelkiismeretükre bízza az Isten - kinek-kinek a püspökei útmutatása szerint?
Végül létezhet-e, hogy Krisztus Egyháza homályos lábjegyzetek, kiszivárogtatások, hazugságok, és önellentmondó értelmetlenségek útján haladjon a teljesebb igazság felé?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése