Egy olasz újságíró, Riccardo Cascioli kelt a Máltai Lovagrend nemrég leváltott nagymestere, Matthew Festing, és a lovagrend pápai delegáltja, Raymond Burke bíboros védelmére. Cascioli február 2-án Ferenc pápa Burke bíborosnak küldött leveléből közölt le részleteket. A levelet Ferenc pápa még a lovagrend körüli botrányok kipattanása előtt, 2016. december 1-én küldte az általa Máltai Lovagrend patrónusának kinevezett Burke bíborosnak.
Az alábbiakban Cascioli cikkéből idézünk részleteket, a vastagbetűs kiemeléseket a cikkrészleteket angol nyelven közlő OnePeterFive katolikus híroldal szerkesztői végezték el.
Az alábbi levelet [amelyet Ferenc pápa írt Burke bíborosnak] azután küldte el, hogy Burke bíboros [2016.] november 10-én személyesen találkozott Ferenc pápával, akinek beszámolt a Rend kényes helyzetéről Albrecht Boeselagerrel kapcsolatban ... E levelet a Rend Szuverén Tanácsa valamennyi tagjával ismertették, és ezidáig ugyanazon Burke bíboros ellen vádiratként használták.
Burke valójában mindig is tagadta, hogy az elbocsátásra [ti. Boeselageréra - a ford.] felbujtó lett volna, vagy hogy a pápa szavait hamisan használta volna fel, de ami azt illeti, a levél sokkal kevésbé enyhülékeny hangot használ, mint amit Parolin bíboros állított róla.
Miután Burke bíborost óvatosságra inti "abbéli feladatának végrehajtásában, hogy 'a Rend és tagjainak lelki javát, valamint a Szentszék és a Rend kapcsolatát előmozdítsa' (Alapító Charta, 4. cikkely 4)", a pápa mindenekelőtt megerősíti, hogy "meg kell akadályozni, hogy a katolikus hittel ellentétes vagy relativista jellegű világi szellemiség megnyilvánulásai beférkőzzenek a Rendbe, beleértve a kapcsolatokat és társulásokat, mozgalmakat és szervezeteket". Utóbbiak a Máltai Lovagrendbe állítólagosan beférkőzött szabadkőművességre utalnak, amire a pápa a személyes tárgyalásai során többször is felhívta a figyelmet. "Ha ez lenne a helyzet" - folytatja Ferenc pápa - "azokat a lovagokat, akik esetleg ilyen csoportok, mozgalmak, és szervezetek tagjai lennének, meg kell kérni, hogy vonják vissza a támogatásukat, mivel ez összeférhetetlen a katolikus hittel és a rendi tagsággal."
A második fejezet a fogamzásgátlók szegény országokban folytatott terjesztésének problémájával foglalkozik: "Különös gondot kell fordítani arra" - írja a pápa - "hogy olyan módszereket és eszközöket, amelyek ellentétesek az erkölcsi törvénnyel, ne alkalmazzanak, és ne terjesszenek karitatív kezdeményezésekben és segélyakciók során. Amennyiben a múltban problémák merültek fel ezen a téren, bízom benne, hogy azok teljes mértékben megoldhatók. Őszintén csalódott volnék, ha valóban néhány rangidős Tisztviselő - ahogy ön elmondta nekem -, miközben tudott ezekről a gyakorlatokról, különösen a fogamzásgátlók bármely fajtájának terjesztéséről, nem avatkozott volna közbe, hogy annak véget vessen."
A célt tehát láthatóan a pápa fogalmazta meg. De mi a helyzet a botrány felelőseinek kezelési módjával? "De nem kétlem" - írja Ferenc pápa, "hogy Szent Pál elvét követve 'az igazság szeretetben való gyakorlásáról' (Ef. 4:15), lehetséges lesz párbeszédet folytatni velük, és elvégezni a szükséges korrekciókat."
Világos útmutatás ez, de mindenekfelett óhaj. Mi történik azonban, ha ehelyett a felelősök nem kívánják megoldani a problémát? Ahogy azt a fő cikkünkben kifejtettük, itt valójában nem egy kicsiny, elszigetelt problémáról van szó, hanem legalább a közelmúltig fennálló gyakorlatokról, és ráadásul olyanokról, amelyekkel az olyan felelősök, mint Boeselager, aki 2014-ig közvetlenül felelt ezekért a projektekért, szellemi közösséget vállaltak. A történet valamennyi elmondásából világosnak látszik, hogy a Nagymester kísérletet tett Boeselager felelősségre vonására, amelyet ő elhárított, arra indítva ezzel a Nagymestert, hogy elbocsássa Boeselagert, a Szuverén Tanácsot pedig, hogy megválasszák az utódját a nagykancellári székben.
Hogy az események hogyan folytatódtak ezután, már a közelmúlt története, de Ferenc pápa világos útmutatásait olvasva csak csodálkozni tudunk azon a végkifejleten, hogy aki tényszerűen felelős a pápa által elítélt projektekért, visszahelyezésre került és győztesnek bizonyult, míg azoknak, akik követni próbálták a pápa utasításait, kitaszítást, megalázást, és médiatámadásokat kellett elszenvedniük.
A levél szintén megerősíti, hogy a Máltai Rend ügyében a pápa és az államtitkár más álláspontot képvisel, amiben Parolin bíboros meglehetősen nyíltan támogatja Boeselagert, mint a Rend igazi és alkalmas vezetőjét. Egy kíváncsiságra okot adó tényre egy másik, kevés figyelmet kapott részlet világít rá. A Szentszék valójában úgy határozott, hogy hatályon kívül helyezi és megsemmisíti a Nagymester és a Szuverén Tanács valamennyi, december 6-a után kelt intézkedését. Ennek következtében nem csupán Boeselager elbocsátása vált semmissé, de - és ez a nevezett részlet - megszűnt egy a Nagymester által kinevezett belső vizsgálóbizottság megbizatása is, amely egy Svájcban letétbe helyezett rejtélyes 120 milliós örökség után nyomozott volna - valami, amiről oly sok szó esett az elmúlt hetekben, és amiről a Nagymester korábban nem tudott. Az ügyet ismerő (és érdekelt) felek úgy gondolják, hogy valójában Boeselager volt, akiről erről nem tudott. A vizsgálóbizottság mindenesetre nem működik tovább.
(A OnePeterFive cikke nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése