James Martin amerikai "médiaceleb" jezsuita atya, a militáns irgalomizmus újkeletű mozgalmának prominens alakja tavaly augusztus 3-án a Twitteren adott ismét hangot eretnek véleményének Jézussal kapcsolatban (mivel szándékosan nem vagyok Martin atya követője, a bejegyzéséről csak most értesültem). A válasz, amit egy paptársától kapott, tömör és kifejező.
Martin atya ezt írta az aznapi evangéliumra [Mt 15,21-28] reflektálva (az evangéliumi részlet katolikus értelmezését lásd ITT és ITT):
"Evangélium: A kánaánita asszony kihívást intéz Jézus felé, hogy lássa, vajon a küldetése mindenkire kiterjed-e. Jézus, tanulva a bölcs asszonytól, meggondolja magát."
Petri atya ennyit fűzött hozzá:
"Kérem álljon le."
James Martin atya az Amoris Laetitia és a házasságtörő kapcsolatokban élők áldozásának lelkes támogatója, egyúttal notórius homoszexualista is.
S hogy ez miért mesébe illő? Számomra kicsit azért, mert C. S. Lewis A nagy válás című, Dante Isteni Színjátékának mélységeit idéző könyvéből egy szereplőt juttat az eszembe: a hitetlen püspököt.
Lewis történetében a méltóságteljes, minden tudományos és egyházi ranggal felvértezett püspök a mennyországban "kirándul" és a szentekkel beszélget, miközben nem hisz se Istenben, se a mennyben: szerinte a menny mindenhol van. Majd eszébe jut, hogy előadást kell tartania az új elméletéről, miszerint ha Jézus nem halt meg volna olyan fiatalon, akkor később érettebb nézetekre is eljuthatott volna, és akkor most mennyire más volna a kereszténység: "Most érti csak meg az ember, hogy micsoda kár, micsoda veszteség, hogy Jézus olyan fiatalon meghalt". Kötelességtudattól áthatva a püspök ekkor zsoltárt énekelve visszasiet a menny tornácáról oda, ahonnan jött: a pokolba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése