A pápa egyik bizalmasa szerint 2 + 2 a teológiában lehet 5

A baj az, hogy ha „2+2” lehet „5-tel” egyenlő a teológiában, akkor egyenlő lehet 9-cel, egy „törpeharcsával”, egy görög „π” betűvel is, vagy tetszés szerint bármi mással. Biztos, hogy jó dolog az, ha az irracionalitás törvényszintre emelésével akarjuk normalizálni az Amoris Laetitia és a Kasper-Ferenc javaslat által kialakított helyzetet? A pápa "szócsöveként" aposztrofált bizalmasa, Antonio Spandaro atya, a La Civiltá Cattolica félhivatalos vatikáni lap jezsuita főszerkesztője szerint igen. A szintén jezsuita érdekeltségű Catholic World Report ezt írta a pápa barátjának aggasztó véleményére válaszul.

THE CATHOLIC WORLD REPORT _ Carl E. Olson: A pápa jezsuita bizalmi embere, a „La Civiltà Cattolica” olasz jezsuita folyóirat igazgatója, P. Antonio Spadaro S.J., akit úgy tartanak számon, mint a “Ferenc pápához egyik legközelebb álló jezsuitát”, élénk forgalmat lebonyolító Twitter fiókkal rendelkezik. Ez azonban nem jelenti szükségszerűen azt, hogy tweetjei teológiailag megbízhatók lennének. Igaz, hogy sokkal jelentősebb hírek is vannak ennél, de ez a kis vihar a teáscsészében nem pusztán vicces, hanem sokatmondó.

A szóban forgó január 5-i tweet: A teológia nem #matematika. 2+2 a #teológiában lehet 5 is. Mert #Istenről és az #emberek valós #életéről szól...
— Antonio Spadaro (@antoniospadaro) 2017. január 5.

Spadaro atya nyilvánvalóan bizonyos teológusokról próbált valami fontosat mondani, akik feltehetően túl merevek, továbbá dogmatikus vagy skolasztikus szemlélettel közelítenek meg összetett vagy nehéz erkölcsi helyzeteket. Számos válasz érkezett erre a tweetre, rámutatva, hogy alapvetően téves, ízléstelen, és kínos. Ez alapfokú teológia, olyan, amit felsőosztályos diákoknak is meg kell érteniük: az igazság soha nem mondhat ellen az igazságnak, még akkor sem, ha némely (teológiai) igazság meghaladja értelmünket. Mint ahogy a Katolikus Egyház Katekizmusa leszögezi, idézve mind az I. Vatikáni Zsinat Dei Filius dogmatikus konstitúciójából és a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes lelkipásztori konstitúciójából:

A hit és a tudomány. „Bár a hit az értelem fölött áll, mégsem lehet igazi ellentét a hit és az értelem között: ugyanaz az Isten, aki kinyilatkoztatja a titkokat és belénk önti a hitet, adta az emberi szellembe az értelem világosságát; Isten pedig nem tagadhatja meg önmagát, sem igazság nem mondhat ellent igazságnak.” (I. Vatikáni Zsinat: Dei Filius dogmatikus konstitúció), „Ezért bármelyik szaktudomány módszeres kutatása -- ha valóban tudományosan és az erkölcsi normák szerint folyik -- igazában soha nem kerül ellentétbe a hittel, mert a földi valóságok és a hit valóságai ugyanattól az Istentől erednek. Sőt, aki alázattal és állhatatosan igyekszik föltárni a természet rejtélyeit, azt -- még ha nem is tudja -- szinte Isten keze vezérli, aki mindent fönntartván teszi, hogy a dolgok azok legyenek, amik.” (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 36). (Katolikus Egyház Katekizmusa, 159.)

Dr. Francis Beckwith, amerikai katolikus filozófus, apologéta válaszában Szent Tamást idézte:

@antoniospadaro Igaz, a matek nem #teológia, de a következetlenség az #értelem hiányossága, beleértve a #teológiát is, nem csak a matekot. Lásd Aquinói Szent Tamás.
— Francis J. Beckwith (@fbeckwith) 2017. január 6.

(„Ha pedig a filozófusok állításai között olyat találunk, ami ellentétes a hittel, az nem filozófia, hanem a filozófiának az ész hiányosságából fakadó hiányos használata.” - Aquinói Szent Tamás: Az értelem egysége)

Talán mindez sok hűhó semmiért. Azonban álljon itt négy javaslat a tweet nyomán, különös tekintettel egy szélesebb kontextusra, amelyet nyilvánvalóan az Amoris Laetitia-ról folyó viták, disputák alkotnak.

1.) Ha P. Spadaro valóban azt hiszi, hogy a teológiában „2+2” lehet „5-tel” egyenlő, és ha P. Spadaro valóban szoros kapcsolatban áll Ferenc pápával, ahogy ezt a legtöbb megfigyelő véli, akkor mondjunk el néhány imát, mert ebben az esetben ez újabb bizonyíték arra, hogy ennek a pápaságnak kihívást jelent, ha következetesen, valamint a sarkallatos alapelvekkel és igazságokkal összhangban kell átgondolni és cselekedni.

2.) Ha P. Spadaro valóban azt hiszi, hogy állítása valamiképpen egy jó érv, legalábbis egy csípős visszavágás Twitter szinten, akkor neki nem mindössze csak halvány fogalma van néhány alapvető igazságról, hanem ezen túl még azt a látszatot is kelti, mintha teljesen lenézné azokat a valóságos aggodalmakat és érveket, amelyek kritikusak (vagy csak aggódók) az Amoris Laetitia bizonyos szakaszait illetően. 

3.) Valóban, ha „2+2” lehet „5-tel” egyenlő a teológiában, akkor mit lehetne még indítványozni? Talán gondoljuk át a Szentháromságot, és fontoljuk meg annak a lehetőségét, hogy 4 vagy 9, vagy 39,5 isteni Személy létezik? Talán a hüposztatikus egység 3 vagy 12, vagy 99 természetet foglal magába?

4.) Tehát amikor erkölcsteológiáról és bonyolult helyzetekről van szó – amely például magába foglalja a házasságot, a válást, az új „együttéléseket”, és ehhez hasonlókat – akkor semmiképpen sem lehet semmiféle ellentmondás az értelem, az erkölcsi igazság, és az egyházi tanítás között. Ezen felül tudvalevő, hogy a szélsőséges esetekre alapozott törvénykezés rossz törvényekhez vezet: ebben az esetben az Amoris Laetitia szélsőséges esetekre való fókuszálása miatt abban kezd elbizonytalanodni az Egyház, hogy két ember képes-e egymásnak kiszolgáltatni a házasság szentségét, mely életre összeköti őket, noha efelől soha nem volt kétsége a keresztényégnek. 

Végül a valóban furcsa dolog ebben az esetben az, hogy miközben P. Spadaro és Társai gyakran úgy tűnik, zokon veszik kánonjogászok, teológusok, és „konzervatív” írók állítólagos merev, fideista érvelését, látszólag teljesen megfeledkeznek arról a tényről, hogy ők maguk irracionális, fideista megközelítést javasolnak, amely a tekintély darabokra hullásával járna, összhangban a javaslatukban rejlő logikai és teológiai széttöredezettséggel. 

Ha „2+2” lehet „5-tel” egyenlő a teológiában, akkor egyenlő lehet 9-cel, egy „törpeharcsával”, egy görög „π” betűvel is, vagy tetszés szerint bármi mással. Nem arról a megfontolt meggyőződésről van szó, hogy vannak kivételek „a szabályok” alól, hanem ez sokkal inkább egy irracionális hiedelem, miszerint „a szabályok” lényegében véve önkényesek, objektív, transzcendens alapok nélkül. Ez pedig #katasztrófarecept.