Van egy nagyon elemi csúsztatás abban, ahogy az "új irgalom" prófétái lehetővé akarják tenni a házasságon kívüli szexuális kapcsolatokban élők számára a szentségek vételét, amire keveset reflektál a közbeszéd.
Az érvelés, amit Ferenc pápa Amoris Laetitiája (AL), és annak mentén egyes püspökök előadnak, mindig a felelősséget korlátozó tényezőkre hivatkozik: úgy mint a tudatlanság, vagy valamifajta kényszerítő körülmények (anélkül, hogy a tanítás megváltozását beismernék, vagy a jogot módosítanák).
Ha rákérdezünk, hogy mik is ezek a tényezők pontosan, akkor azt válaszolják, hogy a "kazuisztikát" - mely konkrét esetek erkölcsi megítélését elemzi - meg kell haladni, és felvilágosítanak, hogy a valódi életben minden helyzet egyedi.
Pedig éppen a kazuisztika az, ami eddig is - helyesen megkülönböztetvén az körülményeket - ismerte az olyan eseteket, amikor valakinek nem számít bűnül a méltatlan módon való szentségekhez járulás. Ahogy az AL helyesen írja is, ezek a tudatlanság, vagy a felelősséget csökkentő egyéb körülmények, például mentális betegség, vagy külső kényszer.
Általánosságban elmondható, hogy egy a szentségekkel és a katolikus hittel kapcsolatban tudatlan ember addig tudatlan csak, amíg nem beszél erről egy pappal. Szintén általánosságban egy mentálisan beteg, vagy kényszer alatt álló ember nem boldogan neveli gyermekeit új/házasságon kívüli kapcsolatában családi otthonukban.
Az AL viszont a tudatlanság mentségét olyanokra terjesztené ki, akik számára előírja, hogy egy pap hosszan kísérje őket a megkülönböztetés útján. A belső vagy külső kényszer kifogását pedig olyanokra, akik tudatosan és önként döntenek új házasságtörő kapcsolatuk mellett.
Ezért (is) fából vaskarika az irgalom új kurzusa. De az igazság túléli a szélhámosokat, arról nem is beszélve, hogy Isten Igéje szintén nem eshet áldozatul a hazugságoknak. Ezért még ha ma úgy is tűnik, hogy övék az utolsó szó, ez hosszú távon biztosan nem lesz így. A kérdés csak az, hogy addig még hányat rontanak meg a kicsinyek* közül?
*Kicsinyek alatt olyanokat kell értenünk, akik alázattal szeretnék jól csinálni vagy bűnbánatot tartani, és mindent meg is tennének, hogy betartsák Uruk parancsait, ha az Egyház megtanítaná nekik szerető anyaként, de az "új irgalom" prófétái elaltatják a lelkiismeretüket, ezért feladják Urukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése