Gregory Baum, az Egyház fogamzásgátlással kapcsolatos tanításának egyik legbefolyásosabb teológus ellenzője, a '68-as Humanae Vitae elleni támadás kanadai vezetője, most nyilvánosan megvallotta, hogy a ’60-as évek óta aktív homoszexuális.
Meglepődtetek? Nem; ismerős a történet. A teológus azt írja, hogy nem reális elvárni az emberektől a szexuális önmegtartóztatást. Ezután véletlenül megtudjuk, hogy a teológusnak nem is áll szándékában, vagy nem képes rá, hogy megfékezze a saját szexuális ösztöneit. Tehát személyes érdeke, hogy megváltoztassa az Egyháznak azt a tanítását, amely vádirat a viselkedése ellen.
A Catholic Culture vezető elemzője felvet egy aggasztó párhuzamot bizonyos gyógyszeripari visszaélésekkel, melyek ellen azonban aktívan védekezik a versenyszféra. Mi lenne, ha a teológusainkkal szemben nem alacsonyabb lenne az elvárás, mint világi szakemberekkel szemben, hanem ugyanakkora - vagy magasabb?
Az orvosi folyóiratok szerkesztői jól ismerik az érdekütközésekben rejlő veszélyt. Ha egy kutató cikket akar közzétenni egy új gyógyszer vagy orvosi készülék hatékonyságáról, akkor igazolnia kell, hogy nincs semmiféle pénzügyi kapcsolata a gyártóval. Ennek a vezérelvnek az okai nyilvánvalók.
Hasonló szabályzatot javasolnék azoknak a teológusoknak a munkáját illetően, akik megkérdőjelezik az emberi szexualitásra vonatkozó egyházi tanítást. Amikor egy cikket közlésre terjesztenek elő, mellékeljenek hozzá egy hiteles nyilatkozatot, amely bizonyítja, hogy az elmúlt tíz évben tisztán, életállapotukkal összhangban éltek. Így legalább az olvasó bizonyos fokig bízhat abban, hogy a cikk nem egy elfogult érvelés, egy gondosan előre kidolgozott mentegetőzés a szerző személyes gyengeségére.
A fogamzásgátlás témájához érdemes hozzáfűzni, azt a kevesek által ismert tényt, hogy Ferenc pápa a sokat vitatott Amoris Laetitia kezdetű apostoli buzdításának 80. pontjában nem enyhíti, hanem épphogy nyomatékosítja az Egyház fogamzásgátlással kapcsolatos tiltó tanítását, mely alól sajnos hazánkban is sok pap ad "irgalmas" felmentést a híveknek. Ferenc pápa azonban nem hagy kétséget afelől, hogy mi az emberi szexualitásra vonatkozó isteni terv:
[...] a házassági aktus a nemzésre van rendelve a „saját természetéből kifolyólag”. A gyermek, aki születik „nem kívülről jön, mint valami ráadás a házastársak szeretetéhez, hanem annak a kölcsönös átadottságnak a szíve mélyéből fakad, mint annak gyümölcse és beteljesedése”. A gyermek nem a folyamat végén jön, hanem jelen van a szeretet kezdetétől, mint egy alapvető jellemzője, amit nem lehet megtagadni anélkül, hogy eltorzítanánk magát a szeretetet. A szeretet a kezdetektől fogva ellene van minden nyomásnak, hogy magába zárkózzék; nyitott a termékenységre, ami arra hívja, hogy felülmúlja önmagát. Ezért a férj és a feleség egyetlen nemi aktusa sem mondhat ellent ennek az értelemnek, még akkor sem, ha különféle okok folytán végül nem mindig fogan új élet belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése