Köztudott, hogy a női pappá szentelés az Egyházon belüli progresszív elemek dédelgetett álma továbbra is, noha az Egyház világosan tanítja, hogy nők pappá szentelése nem lehetséges. Az Egyház nyilvánvaló hagyományát a kizárólagosan férfi papságról a modern időkben II. János Pál erősítette meg, továbbá végérvényesen lehetetlennek nyilvánította a nők pappá szentelését az Ordinatio Sacerdotalis-ban.
Az is köztudott, hogy Ferenc pápa ismételten visszhangozta ezt a tanítást, például az Evangelii Gaudium apostoli buzdítása 104-es pontjában: "A férfiaknak fenntartott papság – mint az Eucharisztiában önmagát odaadó vőlegény, Krisztus jele – olyan kérdés, mely nem vitatott".
Mégis sok szó esik Ferenc pápasága alatt erről a kérdésről, ami azt sugallja, mintha a téma mégsem lenne lezárva. Erről a feszültségről korábban ebben a cikkben írtam. A feltételezésem az volt, hogy noha Ferenc pápa ebben a kérdésben következetesen a katolikus álláspontot hangoztatja (a női diakonátus kérdését vizsgáló bizottság felállításától eltekintve), és a Vatikánban egyesek az ő akarata ellenére szorgalmazzák a disszidens "papnők" előtérbe helyezését.
Ferenc pápa legutóbb november elsején zárta ki a papnők lehetőségét egy interjúban, méghozzá "örökre":
Ferenc pápa: [...] ami a nők pappá szentelését illeti a katolikus egyházban, a végső szó világos, II. János Pál jelentette ki, és ez így is marad. A konkurenciáról nem tudok...
Christina Kaplan: Örökre, örökre? Soha, soha?
Ferenc pápa: Ha figyelmesen olvassuk II. János Pál kijelentését, ez az értelme, igen.
"Akkor minden rendben, nem igaz?" - hallom lelki füleimmel egy-egy valóban jó katolikus ismerős hangját, akik szerint az Egyházban masszív béke honol - mi más? "Ha Ferenc pápa nem akar ezzel a marhasággal, a női papok kérdésével foglalkozni, akkor úgy se lesz semmi" - mondják. A konklúzió ez: "nem kell a feszültséget kelteni, minden rendben lesz". Az én véleményem azonban más. Azt gondolom, hogy - más ügyekről nem is szólva, melyekben sajnos még csak az sem mondható el, hogy Ferenc pápa megnyugtató állásponton lenne (elsősorban az Amoris Laetitia botrányára gondolok), - meglehet a kizárólagos férfi papság tanítása sincs biztonságban, Ferenc pápa megnyugtató nyilatkozatai ellenére sem.
Az újdonság, aminek kapcsán ebben a témában írok az, hogy február elején, a La Civiltá Cattolica nevű jezsuita lap, melynek írásait a Vatikán láttamozza publikálás előtt, egy a nők pappá szentelését szorgalmazó cikk jelent meg, Giancarlo Pani SJ tollából. A szerző szerint a korábbi tiltás "nem veszi figyelembe a XXI. századi fejleményeket, a nők szerepét a családban és a társadalomban", pedig ezeknek a változásoknak tükröződniük kellene "az egyházi méltóság, felelősség és szerepvállalás" területein is - írja. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy 16 év telt el ebből a századból, amire hivatkozva a szerző egy ószövetség óta fennálló több ezer éves hagyományt megváltoztatna; de nem akarok igazságtalan lenni, mert később mégsem a hangzatos "XXI. századra" erre építi fel az érvelését.
Pani fő érve ez: "Értelmetlen lenne azt állítani, hogy az Egyház tanításának csak azért kell változnia, mert az idők változtak, de az is igaz, hogy az Egyház által felvetett tanítást a hívő értelemnek is meg kell értenie. [...] a tanítóhivatal hivatalos álláspontja világos, de sok katolikusnak nehezére esik megérteni az 'érveket' azon döntések mögött, amelyek a tekintély megnyilatkozásain túlmutatva, úgy tűnik, mintha önkényességet is jeleznének".
Helyzetleírásnak ez nem rossz. Ebből következhetne az is, hogy az Egyház tanítsa meg a híveknek látni a férfipapság értelmét, és akkor az nem tűnne többé önkényesnek. De nem. A jezsuita szerzetes nem a tanításból indul ki, hanem abból, hogy annak kell igaznak lennie, amit az emberek értenek - és ezáltal a feje tetejére állít mindent.
Ezek szerint a képlet ez:
A tökéletes recept a jezsuita szerint bármilyen tanítás megváltoztatására ezek szerint az, hogy valamilyen módon - például propagandával és a hittan képzés lebutításával - érjük el azt, hogy a hívek jelentős része ne értsen egy tanítást, és akkor az megszűnik a kinyilatkoztatás, az igazság, és így az Egyház tanításának része lenni. Helyébe bármilyen más tanítás kerülhet, amit - hála a propagandának - a hívek elfogadhatónak találnak. Persze a propagandával nem kell nagyon foglalkozni se, ha a cél egyszerűen az, hogy az Egyház mindig kövesse a korszellemet, hiszen az emberek többsége minden korban definíciószerűen a korszellemet hiszi, és akkor, Pani szerint, az igazság mindig az, amit a többség hisz, vagyis a korszellem.
Szerencsére a kereszténység nem így működik. Pani elmélete csúsztatás, mert csak bizonyos igazságokat ismer el - ezzel megalapozza a hitelesség látszatát - aztán más igazságokat zárójelbe tesz. Elismeri például, hogy a tanítóhivatal világos, és azt is, hogy az idő múlása nem ok a változásra. Azonban elhallgatja azt az elsődleges fontosságú tényt, hogy az Egyház tanítása ószövetségi és újszövetségi, valamint filozófiai alapon zárja ki a női pappá szentelés lehetőségét - melyek aligha válnak érvénytelenné, csak azért, mert a hívek nem értik. (Nem mellesleg az Egyház tanítása ezzel kapcsolatban nem bonyolult, se nem elvont, ezért bárkitől elvárható lenne, hogy felfogja). És ezek után megjelöli az igazság új mércéjét: a híveknek érteniük kell, még akkor is, ha lusták elővenni például II. János Pál írását erről, vagy szekuláris/szinkretista/protestáns előítéletek miatt nem készségesek a tanítás befogadására. Nem a híveknek, hanem az igazságnak kell változnia - a jezsuita lap szerint.
A La Civiltá Cattolica nem kínál semmilyen teológiai, bibliai, vagy logikai érvet a nők pappá szentelhetőségére, csak egyszerűn kijelentik, hogy az Egyház definitív tanítása a kérdésben mégis vita tárgya. Mindez meglehetősen egybevág a lap főszerkesztőjének, a Ferenc pápa belső körébe tartozó Antonio Spadaro atyának gondolkodásával, aki szerint 2+2=5 a teológiában. Nem csoda hát, ha az sem zavarja, hogy a kérdés le van zárva, még Ferenc pápa szerint is.
"De ha Ferenc pápa nem ért velük egyet ebben a kérdésben, akkor ebből úgy sem lesz semmi!?" - mondhatná a békét buzgón feltételezni vágyó katolikus barátunk. Nos, Ferenc pápa sok minden másban jobban jeleskedik, mint a katolikus tanítás felmutatásában. Vagy, ha mégis felvállalja sokunk örömére, mint például ebben az esetben, akkor is szó nélkül végignézi a modernista ötletelést ugyanabban a kérdésben, amiben egy pillanattal előbb nyilatkozott úgy, hogy "örökre" le van zárva.
Épp csak két nappal a vitatott cikk megjelenése után, Ferenc pápa személyes látogatással ünnepelte a La Civiltá Cattolica nemzetközi bővülését, és dicsérte a nyitottságukat, ismét ostorozva azokat is, akik "merevek". Ferenc pápa szerint "a merev gondolat nem isteni gondolat, mert Jézus megtestesült, és a test nem merev, leszámítva azt, ha már halott".
A Szentatyának e gyönyörű gondolatát (komolyan gondolom) teljesen kiforgatja sajnos magából, hogy biztatásul szánta azoknak, akik közül az egyik azt hiszi, hogy a 2+2=5, egy másik meg azt, hogy mindig az a végleges igazság, amit az emberek többsége hisz.
Ha ezt jelenti a nyitottság Ferenc pápa számára, akkor épp vonzóvá tette azt, amit ő merevségnek mond. És ha a rendtársaiéhoz hasonló logikai következetességgel áll majd hozzá még a saját maga által is "örökre" lezártnak mondott tanításokhoz, akkor szerintem jogos a tiszteletteljes aggódás kifejezése azzal kapcsolatban, hogy vajon nem a papnők Amoris Laetitiáját készítik-e egyesek elő a Vatikánban, Ferenc pápa szeme láttára.
Az újdonság, aminek kapcsán ebben a témában írok az, hogy február elején, a La Civiltá Cattolica nevű jezsuita lap, melynek írásait a Vatikán láttamozza publikálás előtt, egy a nők pappá szentelését szorgalmazó cikk jelent meg, Giancarlo Pani SJ tollából. A szerző szerint a korábbi tiltás "nem veszi figyelembe a XXI. századi fejleményeket, a nők szerepét a családban és a társadalomban", pedig ezeknek a változásoknak tükröződniük kellene "az egyházi méltóság, felelősség és szerepvállalás" területein is - írja. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy 16 év telt el ebből a századból, amire hivatkozva a szerző egy ószövetség óta fennálló több ezer éves hagyományt megváltoztatna; de nem akarok igazságtalan lenni, mert később mégsem a hangzatos "XXI. századra" erre építi fel az érvelését.
Pani fő érve ez: "Értelmetlen lenne azt állítani, hogy az Egyház tanításának csak azért kell változnia, mert az idők változtak, de az is igaz, hogy az Egyház által felvetett tanítást a hívő értelemnek is meg kell értenie. [...] a tanítóhivatal hivatalos álláspontja világos, de sok katolikusnak nehezére esik megérteni az 'érveket' azon döntések mögött, amelyek a tekintély megnyilatkozásain túlmutatva, úgy tűnik, mintha önkényességet is jeleznének".
Helyzetleírásnak ez nem rossz. Ebből következhetne az is, hogy az Egyház tanítsa meg a híveknek látni a férfipapság értelmét, és akkor az nem tűnne többé önkényesnek. De nem. A jezsuita szerzetes nem a tanításból indul ki, hanem abból, hogy annak kell igaznak lennie, amit az emberek értenek - és ezáltal a feje tetejére állít mindent.
Ezek szerint a képlet ez:
A hívek, már nem értik + pedig érteniük kellene = változott az igazságPedig ez az, amit Pani az első mondatában értelmetlennek nevez - aztán mégis érvként alkalmazza az a priori tétele alátámasztására. Furfangos!
A tökéletes recept a jezsuita szerint bármilyen tanítás megváltoztatására ezek szerint az, hogy valamilyen módon - például propagandával és a hittan képzés lebutításával - érjük el azt, hogy a hívek jelentős része ne értsen egy tanítást, és akkor az megszűnik a kinyilatkoztatás, az igazság, és így az Egyház tanításának része lenni. Helyébe bármilyen más tanítás kerülhet, amit - hála a propagandának - a hívek elfogadhatónak találnak. Persze a propagandával nem kell nagyon foglalkozni se, ha a cél egyszerűen az, hogy az Egyház mindig kövesse a korszellemet, hiszen az emberek többsége minden korban definíciószerűen a korszellemet hiszi, és akkor, Pani szerint, az igazság mindig az, amit a többség hisz, vagyis a korszellem.
Szerencsére a kereszténység nem így működik. Pani elmélete csúsztatás, mert csak bizonyos igazságokat ismer el - ezzel megalapozza a hitelesség látszatát - aztán más igazságokat zárójelbe tesz. Elismeri például, hogy a tanítóhivatal világos, és azt is, hogy az idő múlása nem ok a változásra. Azonban elhallgatja azt az elsődleges fontosságú tényt, hogy az Egyház tanítása ószövetségi és újszövetségi, valamint filozófiai alapon zárja ki a női pappá szentelés lehetőségét - melyek aligha válnak érvénytelenné, csak azért, mert a hívek nem értik. (Nem mellesleg az Egyház tanítása ezzel kapcsolatban nem bonyolult, se nem elvont, ezért bárkitől elvárható lenne, hogy felfogja). És ezek után megjelöli az igazság új mércéjét: a híveknek érteniük kell, még akkor is, ha lusták elővenni például II. János Pál írását erről, vagy szekuláris/szinkretista/protestáns előítéletek miatt nem készségesek a tanítás befogadására. Nem a híveknek, hanem az igazságnak kell változnia - a jezsuita lap szerint.
A La Civiltá Cattolica nem kínál semmilyen teológiai, bibliai, vagy logikai érvet a nők pappá szentelhetőségére, csak egyszerűn kijelentik, hogy az Egyház definitív tanítása a kérdésben mégis vita tárgya. Mindez meglehetősen egybevág a lap főszerkesztőjének, a Ferenc pápa belső körébe tartozó Antonio Spadaro atyának gondolkodásával, aki szerint 2+2=5 a teológiában. Nem csoda hát, ha az sem zavarja, hogy a kérdés le van zárva, még Ferenc pápa szerint is.
"De ha Ferenc pápa nem ért velük egyet ebben a kérdésben, akkor ebből úgy sem lesz semmi!?" - mondhatná a békét buzgón feltételezni vágyó katolikus barátunk. Nos, Ferenc pápa sok minden másban jobban jeleskedik, mint a katolikus tanítás felmutatásában. Vagy, ha mégis felvállalja sokunk örömére, mint például ebben az esetben, akkor is szó nélkül végignézi a modernista ötletelést ugyanabban a kérdésben, amiben egy pillanattal előbb nyilatkozott úgy, hogy "örökre" le van zárva.
Épp csak két nappal a vitatott cikk megjelenése után, Ferenc pápa személyes látogatással ünnepelte a La Civiltá Cattolica nemzetközi bővülését, és dicsérte a nyitottságukat, ismét ostorozva azokat is, akik "merevek". Ferenc pápa szerint "a merev gondolat nem isteni gondolat, mert Jézus megtestesült, és a test nem merev, leszámítva azt, ha már halott".
A Szentatyának e gyönyörű gondolatát (komolyan gondolom) teljesen kiforgatja sajnos magából, hogy biztatásul szánta azoknak, akik közül az egyik azt hiszi, hogy a 2+2=5, egy másik meg azt, hogy mindig az a végleges igazság, amit az emberek többsége hisz.
Ha ezt jelenti a nyitottság Ferenc pápa számára, akkor épp vonzóvá tette azt, amit ő merevségnek mond. És ha a rendtársaiéhoz hasonló logikai következetességgel áll majd hozzá még a saját maga által is "örökre" lezártnak mondott tanításokhoz, akkor szerintem jogos a tiszteletteljes aggódás kifejezése azzal kapcsolatban, hogy vajon nem a papnők Amoris Laetitiáját készítik-e egyesek elő a Vatikánban, Ferenc pápa szeme láttára.
4 megjegyzés:
Természetesen nincs semmilyen jézusi alapja a férfiaknak fenntartott papszentelésnek. Egyedül Pál apostol őrjöngéseiben van néhány utalás ilyesmire (nincs megengedve az asszonynak, hogy beszéljen az egyházban), de ezek csak szimpla zsidó beidegződések.
Jézus csak férfiakat hívott meg apostolainak. Nem kellett ezt külön hangsúlyoznia, csak megtette.
Jézus csak zsidókat hívott meg apostolnak. Akkor hogy merészel az egyház nemzsidókat is pappá szentelni?
A pap úgy szolgálja az Oltáriszentséget, mint ahogy a férj a várandós feleségét. A nő szentségtartó, a férfi az ő oltalmazója. Épp ezért groteszk, ha egy nő úgy veszi körül az Oltáriszentséget az oltárszolgálatban, mint férfi a várandós feleségét. Nemétől teljesen idegen feladat. Egy papnő nem kevésbé groteszk látvány, mint egy transzvesztita. Így is sokkal kevesebb hívő férfi van, mint nő, nem kéne tovább rontani a helyzetet a női papsággal. Mondjuk nem értem, hogy miért szól bele olyan az Egyház dolgába, aki szidja Szt. Pált, miközben az apostolok maguk küzé fogadták.
Megjegyzés küldése